2014. március 31., hétfő

Bútortuning

Tényleg működik a vonzás törvénye, főleg, ha az ember lánya elég türelmes.
De gondolom, pont ezen múlik a dolog, hogy a vágyakat a türelemhez, a megfelelő időhöz tudjuk igazítani.

Nagyon régóta, nagyon sokszor nézegettem a szebbnél szebb székeket az étkezőasztalhoz.
Ahhoz az étkezőasztalhoz, ami még szintén ránk vár...
Azt tudtuk, a Férjemmel együtt, hogy újonnan nem akarunk venni, legfőképpen azért, mert a régies stílus nekem nagyon tetszik, és sikerült erről Őt is meggyőznöm.
Sokszor, sok minden miatt lecsúsztunk az utóbbi időben az akkor még azt gondolt "igaziak"-ról, de most már tudjuk, amiket nekünk szántak, azok vannak nálunk.

Szombaton a  szokásos heti szeméttelepi látogatást tettük, itt szelektíven kell gyűjteni mindent, és olyan szinten művelik ezt, hogy már a kicsi gyerekeket is viszik magukkal a telepre a szülők, és bevonják a szelektálásba, ugyanannyira az életük része, mint bármilyen más hétköznapi tevékenység.
A tavasz beköszöntével rengetegen építkeznek, vagy újítanak fel, ezért nagy volt a forgalom, főleg az építkezési törmelékek terén.
Van egy terület, ahová a kidobásra szánt, de másoknak még akár hasznos dolgokat (asztal, szék, polcok, kempingágyak, porcelánok, lámpák, fotelek, ülőgarnitúrák, stb, ) teszik le a tulajdonosok, hátha valakinek kell még az.
Itt láttam meg két széket, és egy gyönyörű kerek asztalt, igazi tömör fából.
Férjem meg is kérdezte, és engedélyt is kaptunk az elhozatalra.
De annyi utánfutó és nagy autó állta körül, hogy várnunk kellett.
A várakozást Férjem megunta, megnézte még egyszer az asztalt, és amíg várakoztunk, kiderült, hogy van egy óriási nagy karcolat a felületén-Férjem szerint.
Ismerem Őt, tudom  mikor kell azt mondani, hogy menjünk, mert kezd előbújni belőle az infantilizmus az unalom, az érdektelenség, vagy pusztán a fáradtság miatt.
És olyankor jobb a kedvére tenni, ha más nem, a távozással, mert aztán az egész napunk medveüzemmódban megy tovább-nem, nem aludni fog, hanem morogni... :-)
Kifordulván a nagykapun, jött szembe velünk egy kis platós teherautó, megpakolva thonet székekkel.
Férjemben feltámadt a vadászösztön, azzal a lendülettel megfordultunk, és mentünk is vissza a szeméttelepre.
Autó félreállít-velem és a Kicsivel az ülésekben, Férjem kipattan, lecsap az éppen kipakolni készülő két jómunkás emberre, akik mit sem értve az Ő lelkesedését, teljes letargiában és talán egy kis örömmel a szájuk sarkában, hogy hattal kevesebb dolgot kell lerámolniuk a platóról, közölték az újsütetű Guberálóval-alias Férj-, hogy vigyen annyi széket, amennyit csak akar.
Forródrót nekem, álljak azonnal közelebb, pakoljunk, de először is nézzem már meg, mikre tett(ünk) szert.
Hat darab gyönyörű, thonet szék, amiknek szerencsére semmilyen komoly hibájuk nincs.





Hazaérvén simogattuk őket a szemeinkkel, majd nekiálltunk megvizsgálni, hogy mik a teendők velük.
A hat székből kettő forgós szék, négy pedig karfás.
Az egyik forgószék meszes, vagy malteros és festék foltos volt, tegnap vele kezdtünk, az eléggé durva csiszolópapír el is fogyott rá, de lejött róla minden nem oda való.
Leápoltuk, több réteggel, szerintük nagyon szép lett.
A héten-amennyiben a Kicsi kezdődő betegsége engedélyezi- a többit megcsinálom szép sorjában.

Természetesen már le vannak mosva, és amíg nem rakom rendbe őket, addig is már a nappalit díszítik, olyannyira, hogy a lakberendezési elképzeléseimmel és stílusommal nem annyira azonosulni tudó Nagylányom is azt mondta, hogy nagyon jól mutatnak a székek.

Így néz ki az eddig rendbe tett forgószék:





A székek legalább 70 évesek, nekünk ez nagy érték, így ahogy van.



A másik bútortuningunk pedig a hálószobába készült.
Felbuzdulván a raklapokból építhető sok információforráson, úgy döntöttünk, hogy nekünk is raklap-ágyunk lesz.
Ismét Férjemet illeti a dicséret, ugyanis szerzett 8 db-ot belőlük, egy rekesz sör áráért.
Szombaton délután lecsiszoltuk a lapokat, tegnap Ő lekezelte majd összeállította belőlük az ágyat.
"T" betű formát adott az ágynak, így lett mindkettőnknek éjjeli szekrénykéje is.
Ilyen lett az ágy:


 Amint beszerzésre kerül egy megfelelő méretű szekrény, akkor a sarokban látható snowboard-sisak is el fog tűnni, addig viszont lehet, én fogom használni védőfelszerelésként (lásd lentebb)


 Férj első éjszakai ténykedése során az ÉN! oldalamon lévő angyalkát is le tudta rúgni, így most valahogy a raklapok alá kell mászni a szárnyaszegettség kiküszöbölése végett...(elgondolkozásra ad okot, hogy igaz-e, hogy a szokatlanul nagy tér a ludas, vagy egyszerűen csak engem akart volna megregulázni álmában?)

 Azt hiszem, a színekből látszódik, melyik térfél a lányos...

 A sarokban látható fekete nejlonzsák nem emberi tetemekkel van tele, pusztán várunk a vonzás törvényének következő cikkelyére, egy szekrény formájában




Az én éjjeli asztalkám-szekrénykém lett az a raklap, amit nagyon sokáig csiszoltam, és amiről azt gondoltuk, nagyon koszos, nem biztos hogy megfelelő lesz a célra, de amikor lekente a Férjem, pont ez az egy lap mutatott a legszebben.

Így most nagyon elégedettek vagyunk magunkkal, igen hatékony és eredményes hétvégén vagyunk túl, és a székek és azok megszerzésének története annyira megfogta a Férjemet, hogy ma is mentünk a szeméttelepre... nem volt semmi. :-)

Megmutatnám még, hogy a hálószobánkat kikkel kell megosztanunk:

Ő Pityu, Férjem első vaddisznója, és az első őzbakja, momentán Nevem Senki:


A legközelebbiig...!




Szolgálati közlemény

Engem átvertek!

Mára nálam április 01-je volt előirányozva!
Akit megtévesztettem, elnézést.
Aki úgy gondolja, hogy nagyon szőke vagyok, megnyugtatom: vannak ilyen jegyeim.
A számokkal, mint már utaltam rá, nem ápolok nagy barátságot.
Ahogy egyszer a Férjemnek mondtam: ha egy lapon háromnál több szám van, azt ellapozom, mert nem vonz.
Ezzel csak az a gond, hogy középiskolában képesített könyvelőnek tanultam, a diplomám is arról szól, hogy voltak olyan tárgyaim, amikben a számok nagy szerepet játszottak, arról nem beszélve, hogy 20 éven át rendszeresen statisztikákat gyártottam a munkahelyemen többek között...

De tegnap este nekem valaki azt írta, ma április 01-je lesz.

Én meg elhittem.

Akkor ezek szerint ez az Ő előrehozott áprilisi tréfája volt.
Mert április 01-jén bolonddá tenni valakit nem nagy kunszt!
De március 31.-én!

Szóval, jelentem, ország és Európa szerte ma még nincs április 01!

A legközelebbiig...!

Bolondság

Akit ma megtréfálnak, ne vegye a szívére! :-)

Mozgalmas hétvége van mögöttünk, két nagy, és régen tervezett projekten vagyunk túl.
Róluk majd bővebben a nap folyamán, ha a fényviszonyok és a jelenleg medveként funkcionáló Férjem is úgy akarja.

Paradicsomgyerekeim sokat fejlődtek, egyre biztatóbbak, remélem, termésileg is ez lesz a helyzet a későbbiekben.



Az ékszer orchideám még mindig bontogatja virágait, habár lassan lemegy kúszóba, de nem merem ráerősíteni semmire sem, mert sokkal lágyabb szárral rendelkezik, mint "hétköznapibb" testvérei (és itt az egy ablakra eső előfordulási mutató miatti hétköznapiságot kell érteni, nem pedig lebecsmérlésről van szó - greenpeace aktivisták kedvéért kiemelve), és igen, már sokkal nagyobb bizonyossággal állíthatom, hogy jön az újabb virágunk.
(ez olyan, mint amikor a kisgyerekes anyuka beszél: hasfájósak vagyunk, jön a fogunk, fáj a torkunk...én egyszer Sanyidoktorbácsinknak-igen, így egybendoktorbácsi- ezt mondtam, mire Ő közölte, hogy vetkőzzek, megvizsgál...azóta a gyerek beteg, én meg a mesélő vagyok)




Az avokádónk pedig lassan az égig ér (mert minden viszonyítás kérdése)






Pénteken ezt a gyönyörűséget sikerült lefotóznom:


És lám, megkaptam, ha még átmenetileg is, a kosárnyi sok fonalat:




Ők szinte mind megrendelésre lettek vásárolva, tavaszi kiskalapok, sapkák és egy kisruha lesznek, ha felnőnek...

A legközelebbiig...!

2014. március 29., szombat

Összegző

Nálunk a március sokáig a legszebb és legjobban várt hónap volt, ünnepeket tekintve.
Március 10.-én Anyukám születésnapja van, idén ünnepeltük volna a 65. születésnapját. Sajnos 9 éve ez már nem lehetséges.
Március 19.-én Mamám születésnapja van, és Tatám névnapja. Mamám '91-ben hunyt el, Tatámmal még jót táncoltunk az esküvőmön, és boldogan vigyázott az első dédunokájára az udvaron, alvás közben. Ő szép kort élt meg, 81 éves volt, amikor elfáradt a szíve.
A legszebb születésnapi ajándékkal én leptem meg magam, minden év március 25.-én a Nagylányomat ünnepelhetjük.
(habár várandósságom végén, amikor már egy héttel túlhordtam, a kedves doktorbácsim megkérdezte, bent tartsuk-e még a születésnapomig, hevesen tiltakoztam!)
Így március 28.-a maradt az én születésnapom.
Ami most csak azért érdemel szót, mert idén volt a 40.

A tegnapi napom ennek fényében telt, aminek hangulatát Férjem alapozta meg.
Majd egy héten át hajnalonta az egyik közösségi oldalon osztotta meg ismerőseinkkel érzéseit, élményeit velem kapcsolatban.
Tegnap hajnalra pedig a kedvenc virágommal lepett meg.
Este pedig kaptam tortát, valamint közölte, mivel nagykorúvá lettem, kapok egy cigit, egy pohár alkoholt, és belépőt egy kuplerájba... :-)

A legközelebbiig...!

PP16

Szétültetés szükségeltetik

2014. március 25., kedd

16

16 évvel ezelőtt, közelgő születésnapomra egy kis csodát kaptam.
Ő azóta Nagylány lett, aki nagyon nem szereti, ha fotózzák.
Így a hétvégi köszöntésről álljon itt a tortája:


(van olyan, hogy a 16 szeletes tortánál is megszámolja szőkeanyu a gyertyákat -16 éves gyereknél, ahol azért a számok eléggé fedik egymást-, és amikor már az ünnepelt nagylevegőbeszívgondolvalamitésmindjártkifúj állapotban van, akkor szőkeanyu rájön, hogy kettővel kevesebb gyertyát rakott fel...nem hiába, közgazdász diplomám van, a számokkal mindig is bajom volt...)

ISTEN ÉLTESSEN SOKÁIG, KICSIM!

A legközelebbiig...!

Évszakok játéka

Vasárnap óta esik a hó, majd napsütés, és amikor már azt hiszed, elment végleg a hideg, győzött a Nap, akkor elkezd úgy szakadni a hó, hogy alig látsz át a hópelyhek között.

A mai nap képekben:

hajnali 6 óra-köd, a frizurám rendben



déli 12 óra-hószakadás, nálam meg lassan filmszakadás


délután 3 óra- Isten hozott, tavasz, ismét!

A konyhaablakból a körtefára látok ki, szegénykém, naponta bontogatja a rügyeket, annak ellenére is, hogy én a helyében már rég lefagytam volna.
Szegény kaktuszom, most hoztam be hajnalban az udvarról, remélem, nem lett semmi baja a hidegben.
Minden éveben megörvendeztet egy pár gyönyörű virággal, fehér, tölcséres, és alkonyatkor szokott nyílni.

Az árvácskáim is bízom benne, hogy túlélik.

Tegnap reggel újabb medvehagyma lelőhelyet fedeztem fel, minimális kutatómunkával, mely kimerült abban, hogy az ovisbuszhoz menet félrefordítottam a fejemet, és az egyik ovistársunk nagyszüleinek portája melletti kerítésnél ott virítanak a friss, üde zöld levelek.

A paradicsomok így állnak:



Az avokádó pedig így:





A legközelebbiig...!



2014. március 24., hétfő

További növényzetek

Újabb projekt van: mangómag csíráztatás-szomszéd által elkövetett felbújtás hatására.
( egyik reggel a hűtőben egy minden oldalról hermetikusan befóliázott beazonosíthatatlanvalamit találtam, koffeinmentes tudatállapotomnak köszönhetően azt gondoltam, hogy Férjem hüvelykujj-darabja, amit munka közben vágott le, és vagy nekem kell majd visszavarrnom, vagy csak én viszem be őt a kórházba, ha majd felébred...). Két napig nem jelezte, hogy hiánya lenne ujjilag, de a bizarr csomagra nem mertem rákérdezni.
Egyszer eszébe jutott, hogy hozott mangómagot, de az már addigra elveszítette szavatosságát.
Hozott újat, ő figyel a túrós dobozban.

Közben az ékszer-orchideám tovább bontja virágait, sőt, reményeim szerint újabbak érkeznek (nagy levelek között hegyes valami).

PP11

Már bújnak elő a kicsi, recés, paradicsomra jellemző levelek.

No comment

2014. március 22., szombat

A málnásba

Mióta dívik a medvehagyma őrület, azaz nekem olyan 3-4 éve (először csak ettem, következő évben már téliesítve kaptam saját felhasználására, utána már vadásztam rá a piacon), nagy vágyam volt szedni is. És ez még is történt a múlt hétvégén, ahogy írtam is.

Hétfőn Férjem munkahelyére befutottunk, parkoló melletti kertet nézem, mi ez? Kerítés mögé benyúlok, tépek, szagolok: medvehagyma!
Nagyváros, belváros, "rózsadombnegyed", és csak úgy nől a medvehagyma!

Ma sétálni indultunk a lányokkal, átvágtunk a kerten, ami a ház mögött van, egyszercsak nézzük Nagylánnyal, mi ez? Gyöngyvirág?
Letéptem egy levelet, olyan fokhagyma illata vaaaaan!
Medvehagyma!

Szóval, mi 70 km x 2-t utaztunk medvehagymáért, miközben a küszöbünktől alig 50 méterre saját medvehagyma ligete van a háznak!!!

A medve( hagyma) szépen bevitt minket a málnásba, azt hiszem...

És ha valaki úgy gondolná, hogy kicsit sűrűn használom a medvehagyma kifejezést, jelzem: medvehagyma szezon van! :-)

A legközelebbiig...!

2014. március 21., péntek

PP8

A népsűrűség nem változott, a magaslati viszonyokban történt némi előre, akarom mondani felfelé haladás.

Hmm...

Remekül indult a reggel, napsütés, madárcsicsergés, darázszümmögés...
A Kicsit feltettem az ovisbuszra, én meg elindultam az erdőbe sétálni.

Háromféle állattal találkoztam, ebből a nyuszit nem tudtam lefotózni, a többieket is csak azért, mert bentlakásos a táboruk. Ami nagy élmény, hogy az egyik csapat szika szarvasok. Ők féltek, de kíváncsian figyeltek.
A másik bagázs kifejezetten érdeklődő volt, lehet, kaját vártak tőlem.

Egy faháncsból mohával készítettem virágtartót a még hely nélkül árválkodó árvácskáimnak.

Este meg nyaklánctartót készítettem, horgolt mintával, az akasztóként funkciónáló szögeket bevontam a fonallal. Végre nincs gubanc.

De most nagyon rossz kedvem van. Az igazságtalanság, a kiszolgáltatottság kihasználása, a logika és a tények nem felismerése mindig elkeserít...

A legközelebbiig...!