2017. augusztus 16., szerda

Vallomás 1.0

Egy éve nem gondoskodik a gyerekéről. Január óta nem látta.
Majus óta a hangját se hallotta.
És talán a fogantatása óta nem is érdekli a kislánya.

Feladtam az elveimet, a céljaimat, feladtam magamat. Azt hittem, ha támogatom, ha feltétel nélkül szeretem, ha meghagyom neki a gondoskodás tudatát, ha hagyom, érezze, ő a férfi, akkor ez mindkettőnknek jó lesz.

A tárgyalásra már sok mindenbe belefáradtam.
Ő akart válni.
A gyereknek azt mondta, anya akart új életet, miközben az addig tagadott nőjéhez vitte nyaralni a gyereket. Ahhoz a nőhöz, akit előtte nem sokkal ismert meg, és akivel utána nem sokkal elváltak útjaik.

Már nem akarom megérteni, hogy mit miért tett, és hogy én miért érdemeltem ezt?!
Már nem vagyok az, aki ostorozza magát, és kevésnek érzi magát.

De az még mindig érthetetlen számomra, hogy miként tud egy apa-a szó biológiai értelmében már csak- úgy minden este párnára hajtva a fejét aludni, hogy nem gondoskodik még csak anyagilag sem a gyerekéről.
Ha már érzelmileg nem tud adni semmit, ami sokkal nehezebb feladat, akkor legalább a könnyebbik részét vállalja be: fizesse, amit a Bíróság megállapított, ha már a lelkiismerete nem hajtja.

Két hónapig volt képes a határidőt és a fizetési kötelezettségét teljesíteni.
Két hónapot szánt a gyerekére: figyelte a határidőt, és szánt rá pénzt.

Miközben ő Rómában és a Vatikánban járt, a Balatonon pihent.

A nyár azon kérdése, hogy mit kezd egy 7 éves a két és fél hónap szünetben magával, vagy az anyja a gyerekkel, nos ezek fel sem merültek benne.

És amikor tegnap nem utalt, és a hívásomat nem fogadta, az email címét megváltoztatta, ma többszöri hívásomat nem vette, egyszercsak küldött egy smst: "Holnap reggel a számládon a pénz. Bocsánat. Holnap hívlak."

Hogy én ezt már hányszor olvastam, hallottam?! Hogy én ebbe már mennyire belefáradtam?
Abba, hogy letagadja a munkahelyét, hogy nem adja meg a lakcímét, hogy megszünteti az email címét, a telefonját, és mindezekről illetve az újakról elfelejt tájékoztatni.
Hogy hányszor hallottam már: "a jövő hónapban megkapod"! De nincs a naptárban olyan, hogy "jövő hónap"! Január hónap van, meg március és december is. De jövő hónap nincs!

És hányszor játszotta már el mellettem is másoknak, később nekem is, hogy smst ír, de ahogy te az üzenetet elolvasva felhívod, már nem veszi fel.

Hányszor kért már tőlem bocsánatot?!

Cs.P.A. vagy  P. Stern. vagy P. Asterisk.

Ezer név, ezer arc lesz még. Ezer sztorival.
És soha nem lesz legalább csak egyszer egy tisztességes pillanat, egy őszinte érzés...

A legközelebbiig...!

2017. augusztus 13., vasárnap

Süti

Réges régen amikor még sárkányok és boszorkányok éltek, kb akkor sütöttem utoljára.

Így tegnap egy gyors cobblert összedobtam.

A legközelebbiig...!