2016. március 30., szerda

HB és Cs

Hétfőn végre felbonthattam a borítékot, amiben egy őrületes meglepetés várt. Illetve, nem is egy, hanem kettő. Mivelhogy születésnapom volt. HB nekem! De hogy senki ne maradjon ki a jóból, elintéztem, hogy országszerte munkaszüneti nap legyen...meg világszerte...na, kicsit szerényebben, tudom...

Hajnali 2 óra volt, amikor felkeltem, és persze, hogy az volt az első dolgom, hogy megnézzem, mit is rejt a csomag.

Első ámulatomban el sem hittem, hogy mit tartok a kezemben.
Őt kaptam. A már megcsodált és a mintáját nagyon vágyott kendőt!



Cs nagyon tudja, hogy mi tetszik nekem. Vagy inkább úgy is mondhatnám, hogy nem véletlenül találtunk mi egymásra a neten keresztül. Azért, azt tudni kell, hogy kb. fél éve kezdtünk el levelezni egymással, a blogjainkon keresztül. Személyes kapcsolatunk nem volt eddig, júniusig nem is lesz. Két igen kedves levelet kaptam eddig Tőle, postai úton, aminek megvan a bája és az "íze".
Az első levél akkor jött, amikor Cs bizalmat szavazott nekem alig pár rövid mondat után, és úgy gondolta, hogy a kötési tudományom megfelel neki arra, hogy egy általa választott fonalat eljuttasson hozzám, és kivárja, hogy majd abból én júniusra készítsek neki belőle egy kendőt.
Már akkor meghatott, hogy egy- végül is -vadidegen emberre rábízott egy számára (mert mi, kötősök, horgolósok kincsként tekintünk minden fonalra) fontos dolgot. És csak úgy elküldte, postán.

Most pedig kaptam tőle egy másik levelet.
Amit először fel sem fogtam.
Majd átolvastam még egyszer, és még egyszer...

Egyfolytában csak az zakatolt a fejemben: én ezt nem hiszem el!, én ezt nem érdemlem meg!, én ezt nem fogadhatom el!, EZT ÉN KAPTAM!

Valahogy így, ha nem is ebben a sorrendben, de ezek rohangáltak a fejemben, kiabáltak, próbálták egymást elnyomni.

Ugyanis, van nekem egy íratlan bakancslistám.
Első helyén az Auróra boreálissal való személyes megismerkedés szerepel.
Ő még várat magára.

De a sorban ott volt az is, amit valóra vált majd nekem Cs: kaptam Tőle egy egy napos szövőfoglalkozást, ahol egy általam választott napon egy általam kitalált kendőt fogok tudni megcsinálni.



Már zakatol az agyam, hogy én mivel tudom ezt méltóan meghálálni, mert hogy meg szeretném, az nem kérdés. Pusztán, nem hiszem el, hogy rendelkezem olyan kifinomult ízléssel, szépségesen kivitelezett munkával, és olyan egyedi fantáziával, amivel ezt vissza tudom adni Neki.

Szóval, a születésnapom jelenlegi legnagyobb ajándéka ez volt.

Nem azért, mert másoktól nem kaptam semmit-illetve, volt olyan, akitől vártam, de nem-, de ez most nem érdekes.
Hanem azért, mert meg kell mondjam őszintén, most kaptam meg azt, amit- amióta Anyukám nem tud köszönteni- már nagyon régen nem kaptam: figyelt rám valaki, meghallotta, amit vágyként elmondtam, és annak ellenére teljesítette ezt, hogy neki nem is lett volna "kötelessége".

Mélyen magam alatt vagyok tegnap óta. Még nem tudom, hogy miért, mi miatt, sejtésem van. De! Ha az ajándékra gondolok, belül minden kiragyog!

Locsolni senki nem volt nálunk.
Bátyám feljött, a nagyobbik kisfiával (2,5 éves), de nem locsolkodtak.
A nyuszi attól jött nálunk, mind a kicsifiúnak, mind a nővérének.
Én azért figyelek még az ilyenre.

És tojt a nyuszi mind a Kicsinek (sok nagyon értékes és fontos dolgot, mint pl. Jégvarázsos tusfürdő készletet, meg Csőrikés kulacsot, meg csokinyuszit), a Nagylányomnak pedig egy zoknit.




A rózsaszín zoknin olyan jó volt megtanulni a kötését a sarok résznek, hogy azt hiszem, minden héten kötök egy zoknit (egyébiránt ha mindenki békén hagyna, akkor kb. 4 óra alatt készre kötnék egy párat), és Karácsonyra mindenki azt kap, de még lehet, benevezek egy karácsonyi vásárra is, zoknikból. :-)


A legközelebbiig...!

2016. március 25., péntek

Vegyes

Kellett horgolnom egy csomó apróságot, több-kevesebb elszántsággal készítettem is őket szép sorjában.
Az első adagról nem volt módom már fotót készíteni, a második adag azonban itt van, lentebb.
A nyuszi, persze, arcberendezésileg kifogott rajtam, mert elméletben látom, hogy milyen édes pofit szánok egy-egy figurának, de kivitelezni nem olyan egyszerű. És persze, mintám az nincs, nem is kellene, úgyse követném.

Még jó, hogy a könyvjelzők könnyen és gyorsan készíthetőek.

Éééééés, amire nagyon büszke vagyok, kész a zokni! Azért a sarokrésznél 5 tűvel dolgozni, úgy, hogy két tűn már csak 1-1 szem van és folyton le akarnak mászni róluk, na az azért nagy kihívás nekem, aki nem vagyok egy türelmes alkat!

És ha már türelem: szerdán kaptam egy kedves üzenetet, hogy csomagom fog érkezni a születésnapomra, ami tegnap ki is lett szállítva. Igen ám, de mivel hétfőn lesz a napom, addig kell várnom! Pedig, már a készítője miatt is nagyon kíváncsi vagyok, ugyanis Cs gyönyörűeket alkot, remek ízléssel!
De marad a tapogatás, simogatás hétfőig...

És a születésnapomra kaptam egy másik kedves ismerőstől egy gyöngyfűzött gyűrűt!

Azoknak pedig, akik a húsvéthoz kapcsolódóan a nyuszi tojását nem kedvelik, javaslom a zsidó tojást, igen finom reggelire.

Tavasz lévén pedig szépséges színekkel készül egy kendő, valamint 150 Ftért nem tudtam otthagyni e KIKben ezt a madárkás süti kiszúrót!

A legközelebbiig...!

Az élet

tele van meglepetésekkel.

A mai nap legnagyobb meglepetése 18 évvel ezelőtt ért, amikor reggel 7,30-kor az orvosom közölte: megyünk szülni, és 17:29-kor megszületett a legszebb Nagylányom!

Még szokom a gondolatot, hogy immáron, mától van egy nagykorú gyerekem, mert bármekkorára nőtt, bármennyire nőies, tényleg igaz az, hogy egy anyának a gyereke mindig a kicsi gyereke marad!

És ráadásul ő lett életem legszebb születésnapi ajándéka!

Istenkém éltessen nagyon sokáig!

A legközelebbiig...!

2016. március 17., csütörtök

Poncsó

Vagy poncho, esetleg pancsó, ahogy a Férjem nevezi.

Naszóval, kell az ötlet, az inspiráló képek sokasága, és persze a memóriámat is segíteni kell.

A fotók a netről vannak.

A legközelebbiig...!

2016. március 15., kedd

Pesto

Medvehagyma iránti rajongásom már többször közreadtam több helyen is.
Többek között Zs barátnőm is tisztában van ezzel.
Éppen ezért szombaton meg is lepett 2 csokorral.
Én pedig amolyan Mártis módon pestot készítettem belőle.
Fenyőmag helyett diót, parmezán helyett mély sóhajt tettem bele. 




De így is isteni lett, az esti házi pizzát is megbolondítottuk vele. 



Jó étvágyat! 


A legközelebbiig...!

2016. március 13., vasárnap

Össze-vissza

Pénteken még úgy gondoltam, hogy milyen termékeny 4 nap elé nézek.
Ezért megterveztem, hogy mikor mit fogok csinálni, befejezni, stb.
Tegnap reggel már borult minden.
Szóval, ma már úgy vágtam bele dolgokba, hogy lesz olyan, amilyen, elkészül amikorra elkészül, és ha közben kedvem támad máshoz, akkor abba is belefogok. 



És hogy még jobban boruljon minden, Cs ismét egy gyönyörű kendőt horgolt (Gubancoló blog), ami eddig is izgatott, de most nagyon kell csapkodni a kezemet, hogy véletlenül se ahhoz fogjak hozzá. 


Emlékszem, amikor Mamám megtanított kötni, akkor a rizsmintával sok dolgot készítettem. Utána valahogy divatjamúltnak éreztem.
És mostanában meg annyira tetszik megint, hogy a készülő poncsómat, amit hullám mintával kötöttem, visszafejtettem, és tegnap rizsmintával újra kezdtem.







Apropó, rizs. Köretnek ma is zöldség készült. Az íze mellett a színei is fantasztikusak!
Arról nem is beszélve, hogy a felhasznált lilahagyma héjak lassan elegendőek lesznek egy újabb fonalfestésre.







A legközelebbiig...!

2016. március 10., csütörtök

Horgolok

Kaptam pár megrendelést.




Persze, hogy most péntekre és Húsvétra.

Igyekszem.

A legközelebbiig...!