2017. június 25., vasárnap

Szép...

Andrássy Réka:

Lehetetlen bakancslista

Szeretnék indián lenni egy évre,
szeretnék házakat festeni kékre.
Szeretnék éjszaka úszni egy tóban,
szeretnék hinni az örökké szóban.
Virágos busszal világot járni.
sohasem fáradni, sohasem fájni.
Szeretném ha bokáig érne a hajam,
szeretném jobban szeretni magam.
Szeretnék egy évre szerzetesnek állni,
sötét kis szobában csendben meditálni
és amikor ültem kis szobámban eleget,
szeretnék nagyon, nagyon sok gyereket.
Szeretném újra anyámat ölelni,
szeretnék minden kérdésre felelni.
Szeretnék sírókat megnevettetni,
József Attilának barátja lenni.
Szeretnék ültetni cseresznyefákat,
cseresznyefa ágán lóbálni a lábam,
a cseresznye magokat messzire köpködni,
föld felett angyalként könnyedén röpködni.
Szeretnék jót látni az emberek szemében,
szeretnék ülni a Jóisten ölében.
Szeretném a Földet a Holdról látni,
szeretnék mindig türelemmel várni.
Szeretnék egyszer Van Gogh -gal festeni,
szeretnék mindenkit egyformán szeretni.
Szeretnék Gandhi -val egy asztalnál ülni,
halkan beszélgetni és teát szürcsölni,
miközben minden az, aminek látszik,
s a Nap éppen naplementét játszik.
Kint egy tehénke kérődzik csendesen,
nőnek a virágok erőszakmentesen.
Ülünk öreg házasok, kéz a kézbe '
az ajtónkon hirtelen Szent Ferenc néz be.
"Adj Isten!"- kacsint ránk s pödri a bajuszát,
s leoldja lassan porlepte saruját.
Leül az asztalhoz, tölt egy kis vizet,
vállán tarka madárka piheg.
Lábához hízelegve dorombol a cirmos,
mennyország illatát szaglássza biztos.
Szent Ferenc kedvesen végigsimogatja,
fénylő glóriáját megigazítgatja.
Glóriája körül repked egy kis lepke,
nincsen neki onnan elrepülni kedve.
De leszáll mégis, elfáradt a teste
s a szobába lassan bekúszik az este.
Álomból valóság, valóságból álom,
a fele sem igaz, mind csak kitalálom.
Szent Ferenc nélkül ülök a sötétben,
nem fogja senki kezemet kezében.
Csak játszom a képekkel, ringatom a lelkem,
szeretném ha valaki meglátna most engem.
Szeretnék az asztalra tiszta abroszt tenni,
szeretnék újra kisgyerek lenni.
Szeretném ha az út végén valaki várna,
szeretnék lenni valaki álma.

2017. június 24., szombat

Illatok, érzések, emlékek

Na, ja.
Meg ízekimákszerelmek...

A héten beszélgettem egy teljesen idegen párral. Közös témánk volt Ausztria, az osztrák élet. Ők még kint élnek, de hihetetlenül azonos gondolataink, tapasztalataink, érzéseink vannak ebben a témában.
A beszélgetésünk végén a hazaköltözés oka merült fel. Ők jövőre jönnek vissza. Az én történetemnek csak a csattanóját, mondhatni a katarzist  :-) ) meséltem csak el. A férfinek két mondata maradt meg bennem: "Azt szoktam mondani, hogy 44 évet vártam a Kedvesemre, de megérte." Hihetetlen fény csillogott a szemében, miközben ezt mondta.
A másik: " De ugye nincs egyedül?" "De." "Sajnálom. De azt gondolom, mélységes tisztelet jár annak a nőnek, aki gyermekeit egyedül, tisztességesen neveli. Boldogabb és teljesebb jövőt kívánok Önnek!" köszönt el tőlem.
Megszépítette a napomat.
A hetemet.

Ja, mondtam már, hogy chefként dolgozik? Salzburgban? :-) Kicsi a világ, és sok a véletlen. Ja, nem. Véletlenek nincsenek.

Tudjátok, hogy levendula fesztivál nem csak Tihanyban van?
Ha nem tudsz/szeretsz/akarsz az Alföldről messzire utazni, akkor Csongrádon is szedhetsz levendulát.
Keresd a Vándor tanyát!

Mi jól éreztük magunkat!

A legközelebbiig...!

2017. június 19., hétfő

Ítélet

Május 25. 10:40. Vége. Kimondják. Kiürülsz. Kijózanodsz. Kimész. Kitikkadsz. Lelkileg. Átölel. Puszil. Bocsánatot kér. Kitör a sírásod. Kibuksz utoljára. Reméled. Visszamész dolgozni. Semmi nem változik. És minden megváltozik. Csalódott vagy. Nem kellettél tovább.

Június 13. 12:23. Eltiltanak. 3 hónapig nem adhatsz. Ismét nem leszel véradó. Bakancslista nem rövidült. Vérszegény vagy. Csalódott vagy. Erre se vagy jó.

Június 18. 13:30. A 4. lenne. Jónak indult. Megfontoltnak. Átgondoltnak. Kiböjtöltnek. Csalódott vagy...

De tudod, elmúlik.

A legközelebbiig...!