Na, ja.
Meg ízekimákszerelmek...
A héten beszélgettem egy teljesen idegen párral. Közös témánk volt Ausztria, az osztrák élet. Ők még kint élnek, de hihetetlenül azonos gondolataink, tapasztalataink, érzéseink vannak ebben a témában.
A beszélgetésünk végén a hazaköltözés oka merült fel. Ők jövőre jönnek vissza. Az én történetemnek csak a csattanóját, mondhatni a katarzist :-) ) meséltem csak el. A férfinek két mondata maradt meg bennem: "Azt szoktam mondani, hogy 44 évet vártam a Kedvesemre, de megérte." Hihetetlen fény csillogott a szemében, miközben ezt mondta.
A másik: " De ugye nincs egyedül?" "De." "Sajnálom. De azt gondolom, mélységes tisztelet jár annak a nőnek, aki gyermekeit egyedül, tisztességesen neveli. Boldogabb és teljesebb jövőt kívánok Önnek!" köszönt el tőlem.
Megszépítette a napomat.
A hetemet.
Ja, mondtam már, hogy chefként dolgozik? Salzburgban? :-) Kicsi a világ, és sok a véletlen. Ja, nem. Véletlenek nincsenek.
Tudjátok, hogy levendula fesztivál nem csak Tihanyban van?
Ha nem tudsz/szeretsz/akarsz az Alföldről messzire utazni, akkor Csongrádon is szedhetsz levendulát.
Keresd a Vándor tanyát!
Mi jól éreztük magunkat!
A legközelebbiig...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése