Öröm

Nagylány kicsi korától úszott, már az első versenyén érmet szerzett, és ez folytatódott az évek során.
Egerszegi Krisztina volt a példaképe, rótta a hosszakat hajnali 5,35-kor heti 3x,  és minden délután hétköznap.
Kezdetben a hatúszás ment neki nagyon jól, majd amikor a pillangót is megtanulta, azt szerette a legjobban, és persze, hogy abban remekelt a legtöbbször.
Aztán az edzője közölte egy nem éppen emelkedett, és pedagógiailag toppon lévő pillanatában a csapatával, hogy ne gondolják, hogy bármelyikükből lesz valaha is Egerszegi...
A gyermekben akkor megtört valami, érthető módon.
Kaptunk egy lehetőséget, Pesten egy válogatott edző megnézte.
A tény, hogy esetleg jó szereplés esetén fel kell költözni, meg kell válni a jelenlegi úszótársaktól, barátnőktől, nagyszülőktől -pszichésen úgy bestresszelte magát a lányom, hogy már 39 fokos lázzal kelt fel. Hajnalban már gyógyszereztem, ennek ellenére azt mondta, menjünk fel.
Lázasan leúszta amit kellett, az edző mondhatni, hogy el volt ájulva.
Megkérdezte a lánykámat, mi a célja, mire ő közölte, az Olimpia!
Az edző annyit mondott, járjon hozzá, mert benne van a gyerekben az olimpia...
Mi borzasztó büszkék voltunk, a lányom meg letört.
Nem akart Pesten élni.
Hagytunk neki időt átgondolni, és végül elfogadtuk a döntését.
Maradtunk otthon.
Viszont évről - évre csökkent a lelkesedése.
Igaz,  3x megyei bajnok volt, de 14 évesen végleg abbahagyta az úszást.

Majd kajakozott, de nem a korosztályával volt beosztva,  így nem folytatta.

Vívni kezdett, diákolompiai aranyat szerzett.

Tavalyi költözésünknél az ő kérése is szempont volt, olyan helyre menjünk, ahol tud kajakozni.

Szeptemberben elkezdte, most vasárnap volt az első versenye : 2 km távolság, bronzérem!

Büszkék vagyunk rád!

A legközelebbiig...!