Jó rég jártam itt saját élménnyel, gondolatokkal.
Nincs rá elsősorban igényem, sem időm. Persze, időm azért nincs, mert nem akarom, hogy legyen. Mert valóban, az ember arra szán időt, amire, vagy akire akar.
Sok mindent tisztáztam mostanában magamban, magamon kívül, és úgy általában, az életemmel kapcsolatban.
Akire ez tartozott, megosztottam vele, ha akarta, felfogta, ha nem, akkor tovább építi a maga világát úgy, ahogy ő jónak látja.
Figyelek az apró dolgokra, amik már nem is aprók: egy gesztus, egy papíron pár szó, egy ölelés, egy simogatás, egy vágyott dolog tárgyiasulása.
És figyelek arra, hogy azok, akik nekem fontosak, ne szenvedjenek hiányt olyan apró dolgokban, amiket tőlem megkaphatnak.
Ismét rendszer van az életemben, egy olyan területen, amiben évekig aktív voltam, döntöttem le saját korlátaimat, és rohadt büszke vagyok magamra.
Még van mit elhagyni, még kell az elszántság, és legfőképpen idéznék valakitől: "komfortzóna, bazdmeg, komfortzóna!" :-)
Képileg az elmúlt időszakot nem nagyon tudom alátámasztani, de nem is ez a fontos.
A legjobb a mai napban: "Nyitnikék! Nyitnikék!" trillázza, és társul hozzá a Nap ragyogása!
A legközelebbiig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése