Készülődés

Sajnos a díszeim jelentős része nincs velünk.
Több szempontból is fájó, egyrészt, mert még Anyukámtól valóak, másrészt a Kicsi vágyná a sok-sok szépet, harmadrészt mert újakat nem akarok és tudok venni...

Este készült egy koszorú egy ismerősnek, az alapot ő vette, fonallal tekertem be, és díszítettem itthon fellelhető alkatrészekkel.
Nem adventra, hanem úgy, általánosságban készült.

Magunknak is gyártottam két apróságot.
A mohát az orvostól jövet gyűjtöttük.
Mire elkészült a fahasáb alapú, egy lábatlan jószág is előbukkant.
Diszkvalifikáltam...

A legközelebbiig...!

Időt kértem...

...és kaptam.
Ha úgy vesszük.

Hasmenéses gyerekkel otthon lenni ér?!

A legközelebbiig...!

Memo

Nos, mivel közeleg a karácsony, így ma megpróbálom befejezni azt a két dolgot, amik már rég a körmömre égtek...
Utána saját részre, mások megajándékozása végett fogok csak alkotni.

Lesz adventi koszorú.
Meg sál, kendő, sapka, esetleg párna, meg varrni is kellene: szarvast, fenyőt, csizmát, csillagot, csengettyűvel, transzferálni, horgolni hópelyhet, csengőt, fenyőt...
Belefér?!

A legközelebbiig...!

Idő

Karácsony közeledtével elgondolkoztam, hogy mit is kérnék, ha valaki megkérdezné, mit szeretnék...

IDŐT.

Időt a Lányaimra, időt a párom boldoggá tételére, időt a munkám elvégzésére, időt a hobbyjaimra, időt a természet szépségeire, időt a terveim megvalósítására...

Szóval, Angyalkáim, idén időt kérek, ami elég lesz még legalább ugyanennyi évre, mint amit már magam mögött tudok. Boldogságban, egészségben, bőségben.

Azért, néha jut időm egy s másra.
Illetve tervek ismét vannak.

A legközelebbiig...!

Egy hét...

...képekben...meg pár szóban.
A hajnali 2:38-as ébredések kezdenek már rutinszerűvé válni.

Végül is, kinek hiányzik az egybefüggő 6-8 órás alvás?

Voltunk csokifesztiválon.
Ettem kakaóbabot. Ellennék vele csoki helyett.
Díszítettünk csokival.
Vagy írtunk.
Vagy valami olyasmi.

Festettem fonalat céklával.
Két nap után határozottan lila volt a fonal.
Egészen a szín fixálásáig.
Azóta megint eredeti színében tündököl.

Ja, és végre kész lettem a magam Sixtusi kápolnájával...kész a lakás festés.

És a hét elején még jó, hogy a bátyám megkérdezte, a Kicsi megkapta-e a 6 éves oltást?
Persze, hogy elfelejtettem.
Egészen péntekig izgultam, hogy nehogy közben telihold legyen, mert még vérfarkassá változik itt nekem oltatlanul.
Pénteken viszont Sanyi doktor bácsi mókusvízzel áttörölte a karját és jöhetett a szúnyogcsípés.

Én pedig ismét lentről kell, hogy feltornázzam magamat, amihez nagy segítség ha az ember lánya csütörtök este nekiáll sajttortát sütni, körülbelül fél 10-kor.

De megint az élet mutatott valami sokkal szörnyűbbet...Párizs...

A legközelebbiig...!