Egy hét...

...képekben...meg pár szóban.
A hajnali 2:38-as ébredések kezdenek már rutinszerűvé válni.

Végül is, kinek hiányzik az egybefüggő 6-8 órás alvás?

Voltunk csokifesztiválon.
Ettem kakaóbabot. Ellennék vele csoki helyett.
Díszítettünk csokival.
Vagy írtunk.
Vagy valami olyasmi.

Festettem fonalat céklával.
Két nap után határozottan lila volt a fonal.
Egészen a szín fixálásáig.
Azóta megint eredeti színében tündököl.

Ja, és végre kész lettem a magam Sixtusi kápolnájával...kész a lakás festés.

És a hét elején még jó, hogy a bátyám megkérdezte, a Kicsi megkapta-e a 6 éves oltást?
Persze, hogy elfelejtettem.
Egészen péntekig izgultam, hogy nehogy közben telihold legyen, mert még vérfarkassá változik itt nekem oltatlanul.
Pénteken viszont Sanyi doktor bácsi mókusvízzel áttörölte a karját és jöhetett a szúnyogcsípés.

Én pedig ismét lentről kell, hogy feltornázzam magamat, amihez nagy segítség ha az ember lánya csütörtök este nekiáll sajttortát sütni, körülbelül fél 10-kor.

De megint az élet mutatott valami sokkal szörnyűbbet...Párizs...

A legközelebbiig...!