Ajándék

Ajándékba készült ez a kendő.
Szerette, aki kapta.

Én is kaptam ajándékot a hétvégén.

Nem vártam, és ha választhattam volna, akkor nem is kértem volna.

Keserű, gyomorszájbavágós ajándék volt.

A legközelebbiig...!

Tavasz

Ezennel megnyitom a tavaszi szezont.

Ragyog a nap, fakopács gyógyítja a közelben az egyik fát, hajnal óta nyitott ablaknál kötök, és hozok fel pár aranyvessző ágat is hamarosan, hogy a lakásban is tavasz legyen.

Van egy kedvenc túrkálóm, rendszeresen találok ott lakástextileket. Csipkés ágyneműket, terítőket, függönyöket vettem már.

A héten a monogramommal varrott párnahuzatra bukkantam.

Na, de a függönyöm a nagyszobára, és a legújabb paplanhuzatom se semmi.

És ami a legjobb, lehet a szabad levegőn teregetni!

Üdv Tavasz, Isten hozott, maradj sokáig!

A legközelebbiig...!

Kéthavi jelentő

Sokkal több időt szentelek valójában alkotásra, mint amennyit itt a blogon bemutatok abból.

Kedvencem jelenleg a zöld-kék tavaszváró kendőm, amit nagyon gyors tempóban kötöttem. Valószínűleg a napfény és virágok utáni vágyam hajtott...
Elkészült az a bizonyos piros pulcsi is, és még a tulajdonosa is boldog volt.

Festettem fonalat. Zöldteával. Hát, sárga lett.

Sütöttem tönkölykorpás zsömlét.

És folyamatosan dolgozok ezen, vagy azon, néha belekapva amazba is.

És tegnap meglepetés színházi előadást kaptam egy kedvestől, az ő születésnapja alkalmából. Csak ajánlani tudom: Szí-mű-hely: Mikvé.

A legközelebbiig...

Felbukkantam...

Jó rég jártam itt saját élménnyel, gondolatokkal.

Nincs rá elsősorban igényem, sem időm. Persze, időm azért nincs, mert nem akarom, hogy legyen. Mert valóban, az ember arra szán időt, amire, vagy akire akar.

Sok mindent tisztáztam mostanában magamban, magamon kívül, és úgy általában, az életemmel kapcsolatban.
Akire ez tartozott, megosztottam vele, ha akarta, felfogta, ha nem, akkor tovább építi a maga világát úgy, ahogy ő jónak látja.

Figyelek az apró dolgokra, amik már nem is aprók: egy gesztus, egy papíron pár szó, egy ölelés, egy simogatás, egy vágyott dolog tárgyiasulása.
És figyelek arra, hogy azok, akik nekem fontosak, ne szenvedjenek hiányt olyan apró dolgokban, amiket tőlem megkaphatnak.

Ismét rendszer van az életemben, egy olyan területen, amiben évekig aktív voltam, döntöttem le saját korlátaimat, és rohadt büszke vagyok magamra.
Még van mit elhagyni, még kell az elszántság, és legfőképpen idéznék valakitől: "komfortzóna, bazdmeg, komfortzóna!" :-)

Képileg az elmúlt időszakot nem nagyon tudom alátámasztani, de nem is ez a fontos.

A legjobb a mai napban: "Nyitnikék! Nyitnikék!" trillázza, és társul hozzá a Nap ragyogása!

A legközelebbiig...