Épp ez a zene szól.
Nem, nem az a réges régi sláger. Ez egy pörgősebb, nekem jobban tetszős.
Hát, jó, nem aggódok.
Lenne miért.
Pedig.
A múlt hónapban volt, ami nem jött, pedig vártam.
Most megkaptam.
Többszörösen.
Örülök, mert tudom, minden rendben van.
Nem akarok elégedetlennek tűnni, de kissé már átestem a ló másik oldalára, úgy, hogy jelen pillanatban tényleg csak az esés az én saram... De tudom. Örüljek, hogy van. Örülök.
Elkezdődött az ovi.
Nem ott, ahol terveztük. És nem is ott, ahol kellene.
Ez most tudom, érdekes, de valóban így van.
Viszont ovi van, máris sok új élmény van, új, kezdődő barátságokkal, kedves óvónénikkel, jó sok jövőbeni programmal és jövő héten kezdődő logopédiai helyzetjavítással.
Mert hogy nekünk arra is szükségünk van.
Nagylányom 14 hónaposan már gyönyörűen beszélt, bővített mondatokkal, soha, semmi beszédhiba, alkotott szó.
A Kicsi minden létező hibát sikeresen alkalmaz.
Néha spanyolnak érzi magát, a "j" hangot "h"-nak ejti.
De a "nekem" is rendszeresen "hekem".
Szereti a "cumiugort", és a "Mördit" Dörmi helyett, amit "holnap ettem", és "eRőLe" szoktunk menni, amikor épp nem "mekkora méter centi mély" a magassága...
Az ovi kezdéssel nálam az ősz is beköszöntött, horgolódnak a tökök, ha lesz elég elszántságom, akkor ajtódószek is készülnek.
És ha ősz, akkor bespájzolás a még lehetséges gyümölcsökből, de most aszalva.
Kaptam alma chipset, és idővel megkapom az aszaló gépet is, alig várom.
Lesz szilva, alma, banán terveim szerint.
Térülök-fordulok a lakásban és lépten-nyomon a fonalakba ütközök-nos ez cseppet sem zavar, és időnként beugrik, hogy mit lehet egyik-másik fonalból csinálni.
Így született meg egy délelőtt folyamán az első szőnyegem.
Nagyon jó, a Kicsi kedvence lett.
A napokban visszaminősítettem magam tinivé, és elővettem kedvenc, de régóta hanyagolt szerzőm könyveit.
Éljen Vavyan Fable!
A legközelebbiig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése