Évszakváltás, élethelyzet váltás.
Kötésről horgolásra, és vissza, másikról egyikre váltás.
Őrületes terveim vannak.
Valószínűleg nem fognak maradéktalanul megvalósulni.
Legfőképpen azért, mert hiányzik némi eszköz és erő.
De majd hozok baltát.
Nem én leszek a baltás gyilkos, bár "A rém" még lehetnék is.
De bútort fogok átalakítani.
Egészen a kukáig.
Nem részletezem.
De nem a pazarlás vezérel.
Nyugi.
De amíg ez a kedves célszerszám nem áll rendelkezésemre, addig mással töltöm ki az időmet.
Készül egy takaró, nekem. Önző leszek, vagyok. És ezt én kapom.
A minta régóta tetszik, és nem véletlenül. Azon felül, hogy igen mutatós, még haladós is.
Sütöttem hókiflit. De méretét tekintve inkább hóbucka.
Ja, és aszalódok.
Már nem én.
Illetve, én is, koromból adódóan, de ezt most géppel teszem.
Almák, körték, szilvák ellen vetem be.
És nagyon élvezem!
Mind azt a finom illatot, ami a lakást belengi, mind pedig a végterméket.
A legközelebbiig...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése