Mert a hétvégén most csak ennyire futotta.
A legközelebbiig...!
2016. január 25., hétfő
2016. január 21., csütörtök
Átlépem...
De legalábbis elhitetem ezt magammal.
És lesz ebből még zokni.
Ajándékba.
Aztán, majd a sarokrész kialakításánál eldöntöm, hogy sorozatgyártásba fogok-e, vagy elhajítom a sarokba...
Viszont találtam most egy videót.
Meg ezt is, hisz ez is egy jó zoknikötési technika.
Szerintem ezzel a módszerrel lesz a legegyszerűbb zoknit kötni.
A hétvégén kipróbálom.
Vagy mégsem...
De ha már videók, meg minták, akkor ide teszem, mert mostanában a fair isle mellett a brioche kötés is izgat, meg az entrelac, a spirál kötés, őket meg amíg nem jön meg a kötős könyvem Messziországból, addig szintén elmentem:
- minta 1.
- minta 2.
- minta 3.
És ő sem rossz...
Addig viszont hétvégén, ha van idő, haladok egy rendelt sállal, a családba.
:-)
A legközelebbiig...!
2016. január 15., péntek
Szombat...
...fun lettem, hihetetlen, hogy mostanában mennyire szeretem a szombatokat.
Régen, a takarítás, mosás napja volt, Anyukámnak.
Aztán ahogy nőttem (és persze bennem az ellenállás is), vettem át Anyutól ezeket a feladatokat. A Bátyámmal közösen.
Aztán, középiskolás koromtól, amikor Ő már kirepült, maradt rám a nagyja munka, természetesen Anyu felügyelete és kritikái mellett.
És a szombati munkák átkerültek péntek délutánra, amire Anyu hazajött, már a javával végeztem.
Aztán, az évek során a szombatok hol ilyenek, hol olyanok voltak.
Volt időszak, amikor a hét legszebb napja volt, az estéiről nem is beszélve.
Aztán, a legszomorúbbak, meg a lustálkodás napjai, vagy a rohanjunk, mert ezt, vagy azt még el tudunk intézni.
Később, valahogy a szombat is olyan nap lett, mint a többi.
Keserű.
Vagy épp átlagos.
Esetleg a legszebb.
Vagy a legzsúfoltabb.
Vagy a legörömtelibb, mert újra teljes családban telt. Majdnem teljes családban.
Vagy épp mozgalmas, az akkori munka miatt.
Aztán, sokáig az a nap, ami után Férjem legalább egy egész napot biztos, hogy velünk töltött, így akkor a vasárnap volt a hét fénypontja, aminek a szombat éjjel a kapuja volt.
Aztán meg az a nap, amikor végre a Nagylányom megjött a kollégiumból. <3
Mióta itthon vagyok (na, ennek az itthonnak is tisztázni kellene egyszer a jelentését), és újból dolgozok, azóta "A" SZOMBAT.
Így, nagybetűvel.
Nagyon szeretem.
Lehet, írok is hozzá egy ódát.
Vagy egy himnuszt.
Daktilusban, vagy jambikus verseléssel, vagy páros rímmel, még nem döntöttem el.
De az is lehet, hogy csak élvezni fogom, ahogy a holnapot is!
A hangulata pedig remélem, hogy ilyen lesz!
Régen, a takarítás, mosás napja volt, Anyukámnak.
Aztán ahogy nőttem (és persze bennem az ellenállás is), vettem át Anyutól ezeket a feladatokat. A Bátyámmal közösen.
Aztán, középiskolás koromtól, amikor Ő már kirepült, maradt rám a nagyja munka, természetesen Anyu felügyelete és kritikái mellett.
És a szombati munkák átkerültek péntek délutánra, amire Anyu hazajött, már a javával végeztem.
Aztán, az évek során a szombatok hol ilyenek, hol olyanok voltak.
Volt időszak, amikor a hét legszebb napja volt, az estéiről nem is beszélve.
Aztán, a legszomorúbbak, meg a lustálkodás napjai, vagy a rohanjunk, mert ezt, vagy azt még el tudunk intézni.
Később, valahogy a szombat is olyan nap lett, mint a többi.
Keserű.
Vagy épp átlagos.
Esetleg a legszebb.
Vagy a legzsúfoltabb.
Vagy a legörömtelibb, mert újra teljes családban telt. Majdnem teljes családban.
Vagy épp mozgalmas, az akkori munka miatt.
Aztán, sokáig az a nap, ami után Férjem legalább egy egész napot biztos, hogy velünk töltött, így akkor a vasárnap volt a hét fénypontja, aminek a szombat éjjel a kapuja volt.
Aztán meg az a nap, amikor végre a Nagylányom megjött a kollégiumból. <3
Mióta itthon vagyok (na, ennek az itthonnak is tisztázni kellene egyszer a jelentését), és újból dolgozok, azóta "A" SZOMBAT.
Így, nagybetűvel.
Nagyon szeretem.
Lehet, írok is hozzá egy ódát.
Vagy egy himnuszt.
Daktilusban, vagy jambikus verseléssel, vagy páros rímmel, még nem döntöttem el.
De az is lehet, hogy csak élvezni fogom, ahogy a holnapot is!
A hangulata pedig remélem, hogy ilyen lesz!
foto: internet
A legközelebbiig...!
2016. január 14., csütörtök
Fent-lent
Hullámvölgy.
Egyik nap jó, a másik nap nem annyira.
Ahogy az időjárás változik, úgy változik a hangulatom is, tőlem függetlenül.
Van, amikor nincs is kedvem felkelni.
Amolyan tojokbelemindenbe életérzés fog el.
Aztán elkezdem magyarázni a félálomban nyöszörgő Kicsinek, hogy miért is kell Neki oviba mennie, kötelezően és jókedvűen.
Anya, aki bort iszik és vizet prédikál.
De legalább süt a nap.
A virágzó gránátalma bokornak is tudok örülni, ahogy a földből kibújó hóvirágnak is és jácintnak is, meg a tegnapi napon trillázó Nyitnikéknek is, de félő, hogy ez nagyon korai így január (majdnem) idusán.
Viszont, régen, nagyon régen volt már olyan, hogy pont a születésnapomra esett a Húsvét.
És most idén megint így lesz.
És, szökőév is van.
Meg Hosszú Katinka, és Saul fia, és Arany Glóbusz, és vannak sajnos, akik nem értik a lényeget.
De nem az én tisztem őket meggyőzni.
Én már annak is fogok örülni, ha végre megújíttatom a jogosítványomat, meg eljutok az orvoshoz, ahová 2,5 hónapja beutaltak, meg a Kicsit is el tudom majd vinni az szemészhez, mert a másik olyan dioptriákat mondott neki, amihez szerintem a házszámot is hozzáadta, és annak is nagyon örülni fogok, ha a jelenleg cápára hajazó fogsora visszaalakul emberivé (tegnap vettem észre, hogy a tejfogai mögött, az ínyből kinőtt két csontfog, így most két sorban vannak a fogai...)...
Néha, tudom, ez most nyavalygás, főleg más problémáit figyelembe véve, de néha tényleg úgy érzem, hogy sok ez így nekem, egymagamra.
Beosztani az időt úgy, hogy mindenre és mindenkire jusson, és elég jó anya legyél, meg elég jó munkaerő, meg elég jó főnök, meg elég jó barát, meg elég jó testvér, meg háziasszony, bejárónő és játszótárs, meg hobbizó, meg...meg...meg...
De az is lehet, hogy csak öregszem.
Ezért kell a kikapcsolódás.
A legközelebbiig...!
Egyik nap jó, a másik nap nem annyira.
Ahogy az időjárás változik, úgy változik a hangulatom is, tőlem függetlenül.
Van, amikor nincs is kedvem felkelni.
Amolyan tojokbelemindenbe életérzés fog el.
Aztán elkezdem magyarázni a félálomban nyöszörgő Kicsinek, hogy miért is kell Neki oviba mennie, kötelezően és jókedvűen.
Anya, aki bort iszik és vizet prédikál.
De legalább süt a nap.
A virágzó gránátalma bokornak is tudok örülni, ahogy a földből kibújó hóvirágnak is és jácintnak is, meg a tegnapi napon trillázó Nyitnikéknek is, de félő, hogy ez nagyon korai így január (majdnem) idusán.
Viszont, régen, nagyon régen volt már olyan, hogy pont a születésnapomra esett a Húsvét.
És most idén megint így lesz.
És, szökőév is van.
Meg Hosszú Katinka, és Saul fia, és Arany Glóbusz, és vannak sajnos, akik nem értik a lényeget.
De nem az én tisztem őket meggyőzni.
Én már annak is fogok örülni, ha végre megújíttatom a jogosítványomat, meg eljutok az orvoshoz, ahová 2,5 hónapja beutaltak, meg a Kicsit is el tudom majd vinni az szemészhez, mert a másik olyan dioptriákat mondott neki, amihez szerintem a házszámot is hozzáadta, és annak is nagyon örülni fogok, ha a jelenleg cápára hajazó fogsora visszaalakul emberivé (tegnap vettem észre, hogy a tejfogai mögött, az ínyből kinőtt két csontfog, így most két sorban vannak a fogai...)...
Néha, tudom, ez most nyavalygás, főleg más problémáit figyelembe véve, de néha tényleg úgy érzem, hogy sok ez így nekem, egymagamra.
Beosztani az időt úgy, hogy mindenre és mindenkire jusson, és elég jó anya legyél, meg elég jó munkaerő, meg elég jó főnök, meg elég jó barát, meg elég jó testvér, meg háziasszony, bejárónő és játszótárs, meg hobbizó, meg...meg...meg...
De az is lehet, hogy csak öregszem.
Ezért kell a kikapcsolódás.
A legközelebbiig...!
2016. január 8., péntek
Nyugalom
Péntek délután.
Végre!
Piacon bevásároltam-egy hét után eljutottam ide is-, oviból hazajöttünk, gyorsan rendet raktam, lámpásban gyertyát gyújtottam, és horgolok!
Mert az otthonom az én nyugalomszigetem.
A legközelebbiig...!
2016. január 6., szerda
Szürke
Ismét.
Mert a kedvenc színem.
És végre elkészült.
Nyáron kezdtem hozzá.
De mivel egy csomó megkezdett projektem van, így nem tudott hamarabb elkészülni.
Nem tettem év eleji fogadalmat, de mégis úgy látom, tudatalatt valami működik. Ugyanis sorra fejezek be dolgokat.
Így a hétvégén ő került sorra.
Blokkoltam, ma volt időm a szálakat eldolgozni.
Nekem tetszik.
Persze, megint a fényviszonyok kedvezőtlenek. Sajnos.
De a légiessége talán átjön így is.
A legközelebbiig...!
2016. január 4., hétfő
-9
A reggeli hőmérséklet.
23:35- amikor úgy döntöttem, hogy aludni kellene.
3:49- amióta ébren vagyok.
01.06. A határidő, ami miatt már ma is ereszdelahajamat munka lesz.
5: napot kell átvészelnem ahhoz, hogy ne kelljen foglalkoznom azzal, ha hajnalban felriadok, hogy már felesleges visszaaludnom...
Annyira jó volt itthon!
1.000.000-könnycsepp a lelkemben, mert ma nem hiányzik a munkába menetel...
A legközelebbig...!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)