Egyik nap jó, a másik nap nem annyira.
Ahogy az időjárás változik, úgy változik a hangulatom is, tőlem függetlenül.
Van, amikor nincs is kedvem felkelni.
Amolyan tojokbelemindenbe életérzés fog el.
Aztán elkezdem magyarázni a félálomban nyöszörgő Kicsinek, hogy miért is kell Neki oviba mennie, kötelezően és jókedvűen.
Anya, aki bort iszik és vizet prédikál.
De legalább süt a nap.
A virágzó gránátalma bokornak is tudok örülni, ahogy a földből kibújó hóvirágnak is és jácintnak is, meg a tegnapi napon trillázó Nyitnikéknek is, de félő, hogy ez nagyon korai így január (majdnem) idusán.
Viszont, régen, nagyon régen volt már olyan, hogy pont a születésnapomra esett a Húsvét.
És most idén megint így lesz.
És, szökőév is van.
Meg Hosszú Katinka, és Saul fia, és Arany Glóbusz, és vannak sajnos, akik nem értik a lényeget.
De nem az én tisztem őket meggyőzni.
Én már annak is fogok örülni, ha végre megújíttatom a jogosítványomat, meg eljutok az orvoshoz, ahová 2,5 hónapja beutaltak, meg a Kicsit is el tudom majd vinni az szemészhez, mert a másik olyan dioptriákat mondott neki, amihez szerintem a házszámot is hozzáadta, és annak is nagyon örülni fogok, ha a jelenleg cápára hajazó fogsora visszaalakul emberivé (tegnap vettem észre, hogy a tejfogai mögött, az ínyből kinőtt két csontfog, így most két sorban vannak a fogai...)...
Néha, tudom, ez most nyavalygás, főleg más problémáit figyelembe véve, de néha tényleg úgy érzem, hogy sok ez így nekem, egymagamra.
Beosztani az időt úgy, hogy mindenre és mindenkire jusson, és elég jó anya legyél, meg elég jó munkaerő, meg elég jó főnök, meg elég jó barát, meg elég jó testvér, meg háziasszony, bejárónő és játszótárs, meg hobbizó, meg...meg...meg...
De az is lehet, hogy csak öregszem.
Ezért kell a kikapcsolódás.
A legközelebbiig...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése