2016. április 17., vasárnap

Ma már

az ember szinte bármit megvehet.
Dobozos levegőt, lisztpótló liszteket, műnőt és valódit is, és nem is kell strapálnia magát miattuk.

De ha esetleg timsót akarnál venni fonalfestéshez, és tájékozatlan vagy, netán nem akarnál rögtön neten, postaköltséggel növelt adagot venni, akkor az ismert forrásaid ajánlása alapján elmész az első utadba kerülő gyógyszertárba.
Ahonnan máris egy másikba küldenek át.
És egyszercsak azt veszed észre, hogy bejártad városod patikáinak 90 %-át, eredménytelenül.
A legszebb, hogy amikor tanácsot kérsz a patikában beszerzési helyet illetően, nem tudnak segíteni.

Míg végül egyszercsak megvilágosodsz: borászok is ezt használják.

Aztán a szomszédasszonyod segítségével a gazdászboltból hozzádkerül, amire már lassan fél éve vágytál.

Következő akadály, hogy bár elmentetted, nem találod, most akkor a fonalhoz, a főzőléhez, vagy az utólagos páchoz adod a timsót?

Sebaj, a legújabb blog alapján végülis mindegy.

Elővettem hát a lilahagyma leveleimet, és boszorkánykodtam.

Az eredeti fonalszín az volt, amelyiket legutóbb a cékla nem igazán fogott be.

A várt szín nem az volt, mint amit kaptam, de szagra nagyon ott van! Brrr!  ;-)

A legközelebbiig...!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése