Dobókocka

Holnap kezdődik a suli. Az első nap a Kicsinek. Megvolt a tanévnyitó, és egy gyors tájékoztató, hogy holnap mit és hogyan...
Hazaérvén ennek megfelelően elkezdtem összerakni a holnapot.
És elakadtam.
Nincs meg a két dobókocka.
Pedig hétfőn vettem kettőt.
Darabját 63,- Ftért. Nem nagy pénz.
És most nincs meg.
Emlékszem, hétfőn csomagoltuk a könyveket, és ott volt a padlón mindkettő.
Felidegesített.
Dühöngtem.
Mert ebben a k... lakásban minden eltűnik.
Mert itt sose lesz rend.
Egy éve hiányos minden.
És most is. Várok dolgokat, holott a zsigereimben már egy éve tudtam, nem fognak jönni.
De hittem.
Mert nekem a szavaknak súlya van.

Már épp összetörni, széthullani készültem.
De két dobókocka miatt?
Amikor inkább ki kellene húznom magamat, hogy egyedül útjára indítom a Kicsit? Hogy a szemüvegébe új lencse kellett, hogy az iskolakezdés költségeit mindenütt szajkózzák, és mégis csak az hallja meg, akinek elő is kell teremtenie?
Hogy egyedül oldom meg az életünket, és közben rájöttem: a vér nem számít, a barátok viszont igen?
Hogy minden ellenfáradozás ellenére van holnap iskolatáska, amit a Kicsi a hátára tud venni, hogy van tolltartója, és a belevalókat is meg tudtam venni, vagy az egyik Legjobb hozta, mert már egy éve gyűjti neki, darabonként, hogy kapom neki a ruhákat, mert igenis, így vagyunk mi egy család, mert ŐK gondolnak velünk...

Lehet, hogy most nincs meg az a két fránya kocka.

De már tudom, a barátnőimmel, a barátokkal igenis 6t dobtam!

És fogok, a saját életemben is, ahol én teremtem meg, ahol enyém az, ami van, és nem a máséba ülök, és bár nehéz, de épp ezért, becsülni fogom, és másért soha fel nem adni!

A legközelebbiig...!

Amikor

Fodor Ákos

POSZGRADUALITÁS

Tudnod kell, hogy már
nem vagyok olyan buta,
hogy tanítsalak.

Bezárt ajtó

Vincent&Vincent:

/Részlet, az új könyvből.
A címe: NEM VOLT ÚJ A NAP ALATT/

Mikor úgy döntöttél, hogy elmész, én segítettem.
Megtettem mindent, amit csak tehettem.
Segítettem bepakolni a táskákat, és a bőröndöket.
Simogattalak és gyengéden öleltelek.
Megköszöntem mindent és elengedtelek.
Megkérdeztem még utoljára és félve:
Nem lehetne-e, hogy ezt az egészet elfelejtve,
Holnap csak úgy gondoljunk erre,
Mint egy tévedésre?
Értetlenül néztél rám, s úgy vágtad hozzám a választ:
Nem vagy annyira ostoba, hogyha már belevágtál,
Meg se próbáld nélkülem, és ne ezt válaszd!
Aztán hátra sem nézve, gyorsan hagytál ott,
Keresni indultál, egy nem létező, jobb világot.
Emlékszem, álltam még ott egy ideig,
Akkor talán, még reméltem valamit.
Aztán csak vártam, hosszú hónapokba bújva,
Reménykedve, az ajtót bámulva.
Vártam hosszú évszakokon keresztül,
Igen, csak vártam rendületlenül.
Közben sok hibát követtem el, tudom,
De ez kellett ahhoz, hogy lelkem életben maradjon!
Vártam, hogy rájöjj arra, amit én már tudok.
Vártam, hogy te is érezd, amitől undorodok.
Aztán nem bírtam tovább, az élet rövid dolog.
Ha nincs értelme, abba én belehalok.
Nem vártam többé és lassan továbbléptem,
Még egy rövid időre, a házba visszatértem.
Meg sem hallottam, mikor egyszer megjelentél,
A kertajtónál félve, nem is csengettél.
Halkan kopogtatva, talán csak intettél.
Mikor nem jött válasz feladtad, és sírva elmentél.
Az ajtón, miért nem dörömböltél?
Üvöltve, miért nem csöngettél?
Miért nem törted át a lezárt gátat?
Miért fordítottál, próbálkozás nélkül hátat?
Talán nem is volt benned igazi akarat,
Gyenge voltál ahhoz, hogy ledöntsd a falakat.
Talán féltél a csalódástól, és szégyellted magadat.
Így történt, hogy csak sok idő után jött a gondolat,
Kitisztult, egy rég elhomályosult tudat:
Nem érdemelsz engem, nem te vagy, ki újat mutat.
A jövő bármit is hoz, és bármit is kutat,
Kell hozzá a szerelem, és a legyőzhetetlen akarat!
Nem néztem tovább tétlenül a falakat,
Elmentem én is, és becsuktam végleg a kapukat.
Azt hittem fájni fog, de felszabadított a távozás.
Mert nem gyötört többé a sok régi, fájó látomás.
Aztán a változás lassan új színeket festett mindenre.
Azóta egy másik ajtón járok be, egy másik életbe,
És ha hiányzom, már valaki más ölel a keblére.
Elrohant a múlt, és látod, kevés az idő az életre.
Azóta kinyílt a régi kapu, nincs már zárva.
Te ülsz ott abban a házban, valaki másra várva.
Ő nyitja már a zárat, és ébreszti benned a vágyat.
Árnyékemberként lépkedve keresi a nyomaimat,
Úgy valósítja meg neked, az én egykori álmaimat.
Aprópénzért feláldozott lelkek, a szerelem oltárán.
Hazugságokon vett mosolyok, az ördög oldalán.
Ha tudnám mi lett volna jó, hidd el, elmondanám.
Valami egyszer csak elszakadt, leesett, és összetört.
De nem volt hiába a fájdalom, ami régen meggyötört.
Egykor megviselt lelkembe, egy új ember költözött.
Azóta gondolod úgy, hogy megérkeztél a helyedre,
Bár szeretnéd, azóta sem jön álom a szemedre.
Orvosok értetlen hada keresi testedben az okát,
Közben háborgó lelked, az ésszel vívja a csatát.
Egy ajtó örökre bezárult, a sok emlékkel.
Ami egykor fontos volt, már nem is kell.
Emlékszem, álltam még ott egy ideig,
Akkor talán, még reméltem valamit.

Vincent & Vincent – SZÖSSZENETEK

Új könyvünk már előrendelhető!

KÖNYVEINK, ERRE A LINKRE
KATTINTVA ÉRHETŐEK EL:
http://bit.ly/2bnz9Jn

Idézet a WMNtől

"A magyar ember meg van róla győződve, hogy jó feleségtartó, viszont már az iskolában arra tanítottak bennünket, hogy az ősmagyarok egynejűségben éltek, s a feleség egyenrangú volt az urával. Hát én láttam, hogy másfajta népek hogy tartják a feleségüket. A német úgy tartja, mint egy háztartási hivatalnokot. A zsidó úgy, mint egy háremhölgyet, de egy emancipált háremhölgyet. Az olasz, mint egy rabot. Bezárja a házba, s féltékeny, s egy életen át nem szűnik meg vad ellenőrzés alatt tartani. De a magyar embernél az asszonynak a legbizonytalanabb a pozíciója, mert a magyar asszonynak úrnak is kell lenni, rabszolgának is, műveltnek is, butának is. Istennőnek is, ringyójának is, mert a magyar úr úgy néz a feleségére, mint felsőbbrendű lényre, akit sikerült neki leigázni." - Móricz Zsigmond: Úri muri (részlet)

Pont így

A héten

megkaptam, hogy rossz ember és még rosszabb anya vagyok.

Majd a gyerekeim, anélkül, hogy ebbe beavattam volna őket, élték tovább az életüket a szokásos módon: a nagylányom inkább a kanapén aludt mellettem, minthogy átmenjen a szobájába, fogta a kezemet, és simogatta az alkaromat, amit már 18 éve tesz. Mert ez őt megnyugtatja, én meg örülök, hogy simogat.

A kislányom pedig spontán elaludt, most nem mellettem, hanem rajtam.

Körülbelül 2 percig rágódtam a vádakon, mert egy olyan személytől származott, aki nem ismer, és itélkezik, hallomások alapján.

És ma pedig ajándék érkezett.
Egy olyan baráttól, akivel még sosen találkoztam.
De 5 éve bepottyant az életünkbe, és 5 éve követjük egymás életének történéseit.
Sőt, néha ő hamarabb tudja, ha valami van, mint amikor én feltárom előtte.

És a legfontosabb! Ő is figyel rám. Mint a születésnapomkor Csilla.
És saját kezűleg készített ajándékkal lepett meg. Egy álom!

Még jó, hogy vannak olyanok, akik időt nem kímélve meg SZERETNÉNEK ismerni, és akiket én is örömmel fogadok az életembe.

"A kötelék, mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm."

(Richard Bach)

A legközelebbiig...!

Két fajta...

"Két fajta ember létezik. Az egyik hazugságokkal épít csillogó életet, de hideg van házában, s lelke kong az ürességtől. A másik szeretettel kövezi ki otthonát, mely felfűti napjait, s minden pillantásával a jót építi. Az egyik féli az éjt, nem lát túl rajta, s képtelen hinni a csodát. A másik az égre emeli tekintetét, gyönyörködik a csillagokban, és nincs lehetetlen számára.

Mondom, két fajta ember létezik... Az egyik folyton másokat hibáztat, mindig mindent jobban tud, és soha semmi sem elég jó neki. A másik igyekszik fejlődni, élete végéig tanul, és az apró csodákat is meglátja az életben. Az egyik folyton panaszkodik az időjárásra, szíve évről évre sötétebb, s nem látja a fényt. A másik mosolyogva tartja arcát az esőbe, elfogadja, mit az élet kínál, s ő maga válik fénnyé az éjszakában.

Elmondom, szerintem miért téved az első csoport. Mert nem az határoz meg, hogy mit birtokolsz - jó kocsi, hatalmas ház, menő állás, vaskos bankszámla - hanem, hogy milyen a szíved, s hogy miként bánsz másokkal. S csak akkor leszel boldog, ha része vagy a világnak, az életnek, ha a belső hangod szerint élsz. A görögök mindig azt kérdezték, ha meghalt valaki: ,,Vajon volt benne szenvedély?"

(Peter Noel)

Zsaruvér

..."A család legyen az élet központja. Minden egyéb csak az űrt hivatott betölteni!"

néha Tom Selleck igen bölcs...

A legközelebbiig...!

Csak hogy...

...a csöndet megtörjem.

Voltunk nyaralni.
Csodás volt, legfőképpen azért, mert hosszú évek óta nem volt rá példa.
Mi inkább olyan költözős fajták voltunk, úgy 9 éven át ez volt a trend nálunk.
Viszont bizonyos dolgok miatt a helyem már fix, visszaállt, vagy állni fog az életem a 9 évvel ezelőttire, így hoztam a megszokott formámat: nyáron meglepő módon nyaralunk innentől.

Közben kötöttem, horgoltam, ahogy kell.

A legközelebbiig...!