2016. augusztus 12., péntek

A héten

megkaptam, hogy rossz ember és még rosszabb anya vagyok.

Majd a gyerekeim, anélkül, hogy ebbe beavattam volna őket, élték tovább az életüket a szokásos módon: a nagylányom inkább a kanapén aludt mellettem, minthogy átmenjen a szobájába, fogta a kezemet, és simogatta az alkaromat, amit már 18 éve tesz. Mert ez őt megnyugtatja, én meg örülök, hogy simogat.

A kislányom pedig spontán elaludt, most nem mellettem, hanem rajtam.

Körülbelül 2 percig rágódtam a vádakon, mert egy olyan személytől származott, aki nem ismer, és itélkezik, hallomások alapján.

És ma pedig ajándék érkezett.
Egy olyan baráttól, akivel még sosen találkoztam.
De 5 éve bepottyant az életünkbe, és 5 éve követjük egymás életének történéseit.
Sőt, néha ő hamarabb tudja, ha valami van, mint amikor én feltárom előtte.

És a legfontosabb! Ő is figyel rám. Mint a születésnapomkor Csilla.
És saját kezűleg készített ajándékkal lepett meg. Egy álom!
Még jó, hogy vannak olyanok, akik időt nem kímélve meg SZERETNÉNEK ismerni, és akiket én is örömmel fogadok az életembe.

"A kötelék, mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm."

(Richard Bach)

A legközelebbiig...!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése