Rokka

Tegnap, a nagyonhóvégén és a mégmesszevanötödike érzésbe belecsörgött a telefonomon fonalbarátnőm.
Azzal, hogy ittvagyokazostorútiószeresnél, és kellhiányosrokkakétezerért?

Viccelszbolondozol? Mondaná Zsém.

Hozzad! Mondtam.

Az utána az agyamon átcikázó gondolatfolyamot most nem írnám le.
Márta boxolt Mártival.

Egészen addig, amíg meg nem láttam Őt.

Tudom, tudom. Kishíján a lelke hiányzik épp.
Az orsó.
De mivel (ezzel a szóösszetétellel nem kezdünk mondatot, a'la Dr. Dienes Erzsébet) úgyse tudok fonni, momentán pont megteszi.

A héten egyébként már szembe jött a Fbon is egy hírdetés velem, azt a rokkát nálam szakavatottabbal meoztattam. Réka (katboreka.blog) jelen tulajdonomat nem látta. De biztos, hogy őt se javasolta volna megvenni, viszont Réka nagy rokkahasználó velem ellentétben. Én műkedvelő vagyok. De inkább mű. :-)

Bár, azért elgondolkoztam, ha nincs orsója, miként fog a Herczeg ébredtre csókolni tetszhalottságomból?

Ezt még át kell gondolnom...

Addig is megtakarítom, lekezelem méhviasszal, és gyönyörködök benne.

Már "csak" egy szabóbaba és egy dolgozósarokba való meseasztal hiányzik a több éves kívánságlistámról.

A legközelebbiig...!