2014. június 30., hétfő

Lomizás

Tegnap végre szabadtéri lomis piac volt megint.
Többször végigjártuk, megcsodálva bizonyos termékeket : régi mosdótál, kancsóval, kovácsoltvas tartóval, éjjeli edénnyel; bőrtokos iránytű ; öntöttvas ajtóra szerelhető harangcsengő; tálak, tányérok, porcelánfejű babák, kalaptűk, régi kulcsok, stb...
Az egyik hölgynek volt egy gyönyörű tejszín kiöntője, meg sem mertem kérdezni az árát.
Újabb kört tettünk, Férjem talált gyalut, amit régóta keresett, alkudott, és 3,- euróért megkaptam az álmát.
Azóta nem győzöm hallgatni, hogy mit gyaluljunk le?????
Továbbmenvén találtunk a már előbb említett hölgynél régi rádiókat. Félve kérdeztük meg az árát, inkább csak érdeklődés végett, aztán amikor azt mondta, hogy 4,- euró, mert nem működik... 

 Rákérdeztünk, hátha csak nyelvi nehézségek miatt értettük félre -könnyen előfordul az ilyen több év után is, neeem? -, de jól értettük. A gond az volt,  hogy nálunk csak 3,- euró volt, de a hölgy ezzel is beérte. 

(Hazaérvén Férjem megigazgatta a rádió belsejében amit kellett, és én a konyhában örömmel kísért enyhe infarktussal konstatáltam, hogy semmi baja a rádiónak, sivítva tud üvölteni is akár!)

Ezek után bátran megkérdeztem, mennyiért tartja a Villeroy & Boch kiöntőt, mire olyan számot mondott, hogy mindketten visszakérdeztünk.

Az árát szinte szégyellem leírni, kemény 20,- cent volt!
Hát én voltam s vagyok olyan boldog!!!

Ja, és van mostmár türkizem is, amihez előbb - utóbb kell valami színben harmonizálót kötnöm vagy horgolnom...

Az orchideáimat pedig @hajónaplós @Dénes Ágnesnek küldöm sok szeretettel!

A legközelebbiig...!

2014. június 23., hétfő

Vagyoooook

Gép elé kellene ülni, mert úgy egyszerűbb írni.
Többek között azért, mert az okos telefonom meg mindig nyelvi lektornak gondolja magát, ami elég gátló tud lenni a gondolataim lejegyzése közben.
A vakon gépelés viszont középiskolai tárgyam volt, ami viszont serkentő, mivel majdnem utolérem írásban az agyamat...!
Amíg leküzdöm a lustaságomat, legyen itt pár kép :

Pénteken este, naplementekor kettős szivárványunk volt, én már csak egyet tudtam lefotózni, azt is remegő kézzel.
Nem, nem az izgatottságtól, hanem épp egy 60 kilós kutyában végződött az egyik kezem, aki épp heves viszketési rohamot kapott, ezért az alátámasztást szolgáló kezem úgy járt, mint aki épp morzézik...

A Férjem szerint nem jól tettem el a bodza szörpünket, mivel az egyik üvegünk szinte kilőtte a dugóját... Be kellett neki bizonyítanom, hogy a dugó a hibás, másik fajta üvegeink jelesre vizsgáztak.
Így viszont lesz karácsonyra pezsgőnk...:-)

Sütöttem egy kis zabpelyhes kekszet, mert uuuuugy megörültem, hogy akciósan tudtunk venni zabpelyhet, amiről aztán kiderült, hogy egy multi bevásárlóközpontban akció nélkül is jóval olcsóbb... De ez bio!  (valamivel meg kell magyarázzuk az árát, és ezt a remek üzletet)

És volt ma ovi utáni kisestélyiben való aszfaltkrétázás is, majd a nehéz fizikai munka utáni kidőlés is...

Na meg kötök is!


A legközelebbiig...!

2014. június 13., péntek

Mix

Most néztem, hogy milyen régen írtam már.
Persze, a Fb-on mennek a posztok, pedig megfogadtam, hogy a személyes dolgokat itt teszem csak közzé.
De telefonnal egyszerűbb kinyomni, gyorsan, kevés szöveget igénybe véve.
Vagyis, lefordítva, a lustaság és az időhiány sokkal hatékonyabbak, mint az elhatározásom.

Mellesleg, ma 10 millió szoros nap van.
Többszörösen összetett nap a mai, kezdve a Péntek 13-mal, azzal, hogy telihold van, és nem elfelejtendő, hogy a Kicsi névnapjának második napja van...:-) ez azért fontos megjegyzés, mert a nulladik napon lett felköszöntve általunk, tegnap azon ismerősök és rokonok köszöntötték, akiknek fontos és akik szeretik, ma meg ma van.
És a 10 milliószorosság tényleg működik.
Reggel lelkiismeretes anyaként ébresztettem, öltöztünk, fogmosás, mosdás, indulás megvolt, épp haladtunk a szokásos útvonalon, amikor gondoltam, mi van, ha ma nincs is ovi?
Ez a gondolatom olyan erős és hatékony lehetett, hogy amikor kezdett gyanússá válni, hogy egyik ovistárs fiú sem jön Anyukájával, és talán már a busznak is itt kellett volna rég lennie (mert az ajtón kilépve gondoltam, nem kellene a telefont magammal hozni?, hátha tudnom kellene, mennyi az idő...de ezt is elhessegettem), akkor úgy döntöttem, hogy ideje lenne hazamenni, és egy kósza pillantást vetni a konyhában függő MINDKÉT naptárra, amelyekbe minden fontos dolgot felvezetek...ja, és vagy egy krétatáblám is, aminek van egy része, ÓVODAI KISOKOS-nak neveztem el, és már fél évvel ezelőtt felírta oda is a szüneteket...
Na, szóval, persze, hogy ma nincs ovi...
Kicsit kezdek aggódni.
Magam miatt.
Vagy leépülőben van az agyam, vagy leépülőben van az agyam, esetleg leépülőben van az agyam...

Ezek után reggel a Férjemet is úgy ébresztettem, hogy szóljon nyugodtan, hogy miben szóljak neki, mire figyelmeztessem, mert nagyon jól el tudok bármit felejteni...

Na, szóval, ha azt nézzük, akkor ma a tegnapi névnap miatt nincs ma ovi, ezt kapta a Kicsi ajándékba.
Ugye, hogy mindent meg lehet magyarázni?
Van rokonom, aki ezt genetikailag már zsigerből csinálja, ahogy Anyukám mondaná: katedrát érdemelhetne belőle...

Van végre veteményeskertem.
Elültettük a paradicsom palántákat, egy párat a teraszhoz kapcsolódó kertbe, balkonládákba és cserepekbe: ők már ontják a virágokat, erős, kemény, kackikás szárral merednek az ég felé, valamint jutott a nagy kertbe is. Oda kerültek még kiültetésre a saláták, vetettünk uborkát, amiből már 4 ki is bújt, patiszont, paszternákot, zöldséget.
Viszont nagyon sok errefelé a meztelen csiga, ellenük most aprított tojáshéjjal védekezek.

A terasz-kertem is alakul, kaptam a Férjemtől két kicsi kis levendula bokrot, évekbe tellett az ellenkezését megtörni, mivel nem szereti az illatát. Tudom, égben járó bűn a mai világban nem szeretni a levendulát, be is szokott állni e miatt időnként a sarokba. :-)
Ééés, kaptam két hortenziát is, hát tőlük kész vagyok!
Annyira, de annyira szépek, hogy az valami csoda!!!












A kézimunkák is haladnak, van több megrendelés is, illetve a múlt héten adtam fel egy bolerót postán, tegnap jött a visszajelzés, hogy tökéletes, és ez olyan nagyszerű dolog!

A postán a Postáskisasszonynak (tényleg kicsi, hozzám képest) annyira megtetszett, hogy Ő is rendelt egyet. Holnap egymáséi lesznek.

Készítettem egy karkötőt is, Nagylányomnak, előrehozott elégedettségem kifejezését szolgáló ajándékként: remek dolgozatokat írt, öröm volt aláírni tegnap este.







Hétvégén voltunk egyet kirándulni, a kijelölt célig nem jutottunk el, a hőség és az én vétójogom miatt.
A Kicsi izzadságban úszva, az unalomtól elnyomottan aludt hátul (igen, tudjuk, létezik már klíma az autókban, és napellenző is, mindkettővel rendelkezünk, de a mi gyerekünk -10 fok felett bármikor képes izzadni, olyan, mint egy beépített szaunával rendelkező egyed...), és gondoltam, ne szenvedtessük még 80 km-en át, hanem menjünk visszafele az útba eső tóhoz.
Férjem kissé nehezményezte ezen kérésemet, de végül is mégis megfordult.
A forgás morgással párosult, de nem hiszem, hogy véletlenül kellett visszafordulnunk, ugyanis a visszaúton, ami egyébként nem egyezett az odaúttal (nálunk ritkán van olyan, hogy egyenesen megyünk a kijelölt cél felé, sokan ezt eltévedésnek hívnák, mi kalandvágynak), egyszercsak megláttunk sok föld fölé görnyedő embert, ami alapján mi rögtön Az Eperszedő Emberekre (ismeretlen művész még el nem készült műve...Munkácsy: Rőzsegyűjtő Asszony c. képe alapján) asszociáltunk, és megkeresvén a lejáratot az útról, leküzdve a nyelvi nehézségeket (már nem a lakhelyünk szerinti országban voltunk akkor) nekiálltunk 40 fokban epret szedni. Én személy szerint pont a művelethez voltam öltözve.

A kép már a fentebb említett tónál készült, pusztán a ruha illusztrálása miatt osztom itt meg...

Négy és fél kiló eperrel megpakolva folytattuk utunkat, eljutván végre a tóhoz vezető útra, ott is a már ismerős városba, amikor Férjem ismét gondolt egy remeket, és emlékezett rá, hogy ha város másik oldaláról megyünk, akkor gyorsabban odaérünk.
Mi, felvilágosult emberek vagyunk.
A technika is bevette már magát az életünkbe, sokféle alkalmazás és készülék áll rendelkezésünkre, de valamilyen okból kifolyólag a GPS-t nem használjuk, vagy ha igen, akkor már csak utólag.
Vélhetően ennek köszönhető, hogy a gyorsabban ottleszünk megint nem jött össze, olyannyira, hogy két hegygerinccel odébb már Férjem sem tudta tovább leplezni, hogy szerinte is eltévedtünk egy kicsit.
Este fél hét körül már úgy véltük, a strandolást elodázzuk, szerencsére alig 20 percre lakunk a tótól, szóval bármikor pótolható ez az esemény, már amennyiben nem tévedünk el.

Az epret végül lekvárnak főztem meg, illetve amikor jó sűrű levet eresztett, leszedtem belőle, egyik adagjából szörp lett, a másik adagot pedig a vele párhuzamosan főzött bodza-sziruphoz adtam.
Mert igen, bodzát is gyűjtünk folyamatosan, szörpöt csinálok, illetve az említett töményebb, intenzívebb szirupot.

 Csoportkép


 Bodza-eper szirup (fagyira, sütire)


 Eper szörp


 Bodza szirup


 Bodza szörp


 Eper lekvár

Nem mellesleg, tegnap olvastam, hogy az eper az CSAK az, amelyik a fán terem, a földön szamóca terem.
Szóval, át kell állítani az agyunkat.

Tegnap elkészült az újabb adag Bodza szörp, és volt itthon egy kevés őszibarack is, ami nem akart elfogyni, így lekvár lett belőle.



A hét elején a lakás is tovább lett szépítve, Férjem a Kicsivel együtt csinált egy nappaliba való asztalt, raklapból.

Jobb képem momentán nincs...

Megyek, játszok a Kicsivel, és közben csak a pozitív gondolataimat helyezem előtérbe.

Saját gyűjtemény, a keddi sétából


A legközelebbiig...!








2014. június 5., csütörtök

Fejbentáska

Volt egy kertben használt, általam horgolt terítő, ami annyira mégsem tetszett.
Nemrég jól kimostam, majd jól lebontottam.

Aztán tegnap Férjem megjegyezte, hogy a Kicsi egy válltaskát szeretne.

Most délután alig 1 óra alatt elkészült a tatyó.
A pántja egy régebben tönkrement barna bőröv lett (mintám nincs, összeraktam, ahogy a fejemben összeállt) .

Holnap Sommerfest-re megyünk,  így pont jó hasznát fogja venni új, kis tulaja.

A legközelebbiig...!