Utolsó bejegyzés

Idénre.

Egy hete élvezem az itthon létet, miszerint nem kell rohanni sehova, de azért van munka, van kötelezettség, de alapvetően nyugalom van.

Eltelt a Karácsony, Férjemből kaptunk 2 napot...
Ő kapott tőlem Star Wars mozit, volt ámulat, bódulat, rajongás.
Én kicsit bealudtam a filmen, mentségemre legyen mondva, 22:20-kor kezdődött, előtte kirándultunk, és egy hete meg vagyok fázva, ami kiveszi az erőmet.
Férj, miután visszatért közénk a messzi-messzi Galaxysból, megkért: bárki bármit állít, tagadjak. Legfőképpen, hogy esetleg én horkoltam a film alatt...

Karácsonyra megkaptam egy kedves baráttól életem első, eredeti Sacher tortáját, díszdobozban...köszönöm itt is!

Másik meglepetés ajándékom volt a farkas vagy róka mintázatú kis valami, amiről nem tudjuk eldönteni, hogy marcipán formázó vagy szappan mintázó, vagy mi?
És hozzá a kolibri.
Nagyon örültem nekik!

Ajándékba készült pár sapka, egy részükről fotó is.
Nagylányomnak kötöttem egy Robin Hood sapkát is, és tetszik neki! Pedig aggódtam.

Ma reggel pedig rámtört a varrásláz, így született két szerencsehozó malac. Természetesen 4levelű lóherékkel.
Bár a Kicsi szerint elefántra hasonlítanak...azt hiszem, nem erőltetem ezt a varrás témát.

És vannak már új kötés-horgolás projektek is!

Szóval volt karácsony, most meg már az év utolsó napjának az utolsó óráit tapossuk.
Nem kívánok összegezni, tudom, mi érdeme és mi fájó története volt számomra 2015-nek.

Kívánok mindenkinek tartalmas, bőséges, kacagásokkal, ölelésekkel teli új évet, egészségben, szerettei körében, sikerekkel megkoronázva!

A legközelebbiig...!

Mindenkinek...

...Áldott Ünnepeket kívánok!

A legközelebbiig...

Tébolymarketing...

...nem, nem erről fog szólni ez a bejegyzés. Csak a tébolyról.
Illetve valami ilyesmi érzésről.
Mindenki meg van tébolyulva.
Nyűgösek, feszültek, fáradtak az emberek, türelmetlenek, kötözködősek. És válogatás nélkül, mindenkivel. Ismerős, ismeretlen, nem számít.
Nekem mára már elegem van belőlük.

Tegnap viszonylag nyugodt napom volt, lelkileg. Imádtam, ahogy a Kicsi végigcsacsogta a napot, főleg a délelőttöt. Elgondolkoztam, hogy mennyire jó, hogy van, hogy mondja, hogy érdemesnek tart a gondolati megosztására. Hogy hihetetlen csoda minden egyes gyerek. A Kicsi ezért, a Nagy azért. De mindegyik nélkül sokkal szürkébb lenne az anyák, a szülők élete.

Mikulásra terveztem neki, hogy mire felkel, a falon egy nagy, családi kifestő fogja várni. Ez természetesen nem jött össze a szokásos migrén miatt a múlt héten.
De most szombaton megkapta. Hihetetlen örömmel fogadta. Aztán persze nekem is be kellett szállnom, meg a nővérének is. Ami a legjobb, hogy gyerek, felnőtt, mindenki élvezi!



A Kicsi ráadásul kitalálta, hogy a szivárvány színeiben színezget, de úgy, hogy az össze érdekelt színt egyszerre fogja a kezébe, és ezzel máris megvan a szivárvány hatás...

És sütöttünk sütit is.

Végre igazi, finomságos linzer lett. Nem a tészta miatt, hanem a dió miatt.

És ez a bejegyzés bizony több, mint egy hete félig megírva várja a végét.

De ma is megyek dolgozni, a Kicsivel együtt, de már csütörtök óta ezt csináljuk.

Én szabadságon vagyok papíron, Ő beteg, ténylegesen, de mindez a munkát és a határidőt nem érdekli.

Szép hetet mindenkinek!

A legközelebbiig...!

Szinte már átlagos...

Vasárnap, az egyetlen nap, amikor akár hosszan is tudnánk Férjemmel értekezni, az alábbi chat folyt le közöttünk:
F: -Skype?
É: - Migrén. 6 gyógyszer, 2 hányás...

Én győztem.
Kivéve a migrénnel szemben.
Nagyon kiütött.
És eltartott egészen kedd hajnalig, igaz, már gyengébb változatban. Ez azért értékelendő, mivel hétfőn és kedden húzós napjaim voltak a munkában, kellett a koncentráció.

Sok embertől hallom, hogy mindjárt itt a Karácsony.
Ez valahogy általános lehet, ország- és világszerte.
Kivéve az én világomat.
Ma reggel is azt mondták, hogy már csak alig 14 nap van hátra...
Nem vonom kétségbe a szavukat.
De nálam más időszámítás van.
December 18-tól szabin leszek.
Szerintem addig nem is fogok ilyen "apróságokkal" foglalkozni.

De egyet eldöntöttem, és ahogy látom, sikerül is betartanom.
Nem stresszelem magam az ajándékok és a bevásárlás miatt.
A Kicsi lelkében úgyis Karácsony lesz.
Akár kilátszik a fa a sok ajándék alól, akár nem.
Degeszre meg már nem esszük egy pár éve magunkat az ünnep miatt.
És sokkal jobban érezzük magunkat.

Van egy kedves ismerősöm, maholnap akár már barátnőnek is nevezhetem.
Folyamatosan meglep az apósától egy-egy zacskónyi dióbéllel. Szépen megtörve, megtisztítva.
Tegnap épp beszéltük, hogy majd zserbót akarok sütni, ha már van dió.
Csak épp sárgabarack lekvárt kell még szereznem.
Erre este, a másik barátnőmtől kaptam egy üveggel. Mert ő beteg, én megfőztem nekik, helyette, és ezzel hálálta meg. Pedig nem is hallgatózott....

Szóval, most megint működött a kérd és megadatik...
És ez jó!

Ha minden igaz, egy kedves ismerősnek kell készítenem 25 db angyalkát.
És bár vannak nálam fonalai, de azok nem jók (szerinte), így majd még küld valamiket. És mivel advent van, és én kedvelem őt, így tőlem őket kapja majd ajándékba.

A prototipust megcsináltam, éjjel, lámpafénynél nem olyan jó a kép, de őróla van szó. Meg majd 25 másik társáról, ki tudja még milyen színekben? :-)

És megfogott egy minta. Mert hogy van sok, és jó vastag szürke fonalam. Mi más szín?!
Viszont nincs meleg kendőm, mert az még tőlem távol figyel egy kosár aljában...
Kinéztem a mintát.

 fotó: internet

 Szintén  horgolós barátnőm szerint ez inkább színező, mint mintaleírás... :-) van benne valami

 fotó: internet

Letöltöttem.
Elkezdtem.
Lebontottam.
Újra kezdtem.
Megint bontottam.
Közben alkottam újabb mintát, amit még lehet, más sosem horgolt...
Aztán barátunk, Gugli és kisöccse Jutyúb segítségével sikerült az eredeti mintát is megalkotnom.
A két ünnep között lesz végre egy vastag és meleg kendőm. Asszem...

 Kép megint éjszakai fény mellett...

Ja, és mint memoárt, ide írom:
lesz majd ilyen kagylós kendőm is, aminek a videója itt található.

 fotó: internet

A legközelebbiig...!

De(c)ember!

Amolyan évvégi ereszdelahajamat fílingem van!

Ma a munkahelyemen remek történéssel kellett foglalkoznom, amolyan a hátamközepéresemkívánom...

Aztán a hétfő-keddi végtelenhosszúleszanapom-ra kellett volna előkészülnöm, és mikor romoljon el az ember lányának a nyomtatója, ha nem akkor, amikor tucatszámra nyomtatná a szükséges dokumentumokat. Határidőre, persze.

És mindezt megkoronázandó kaptam egy levélkét, benne az elkövetkezendő két nap és az decemberi zárásig várható hejdemostazonnaldegyorsan munkákat felsorolva...

Szóval, televanahócipőm...

És hogy állok a Karácsonnyal?
Sehogy.
Idén is elmarad érdeklődés hiányában, ha így folytatom.
Mert lassan kezd nem érdekelni a dolog, a tekintetben, hogy van-e ajándék, volt-e rá időm, pénzem, energiám, ott töltjük-e a téli szünetet, ahol terveztük, és egyébként is, verőfényes napsütésben, 13 fokban ki tud Adventre hangolódni?!

Nyűgös vagyok?
Igen.

Közben csak gyűlnek a jobbnál jobb ötletek, hogy miket kellene megkötni, horgolni, varrni...

De lassan már csak a nyugdíjas évekre gyűjtöm őket, ha lesz nekem egyáltalán olyan.

fotó: internet

Azért, egy ilyet még majd összerakok a napokban. Annyira tetszik!

Addig is, pár kép azoknak, akiknek van ideje még Karácsonyig egy-két dísz elkészítésére.

A legközelebbiig...!

Készülődés

Sajnos a díszeim jelentős része nincs velünk.
Több szempontból is fájó, egyrészt, mert még Anyukámtól valóak, másrészt a Kicsi vágyná a sok-sok szépet, harmadrészt mert újakat nem akarok és tudok venni...

Este készült egy koszorú egy ismerősnek, az alapot ő vette, fonallal tekertem be, és díszítettem itthon fellelhető alkatrészekkel.
Nem adventra, hanem úgy, általánosságban készült.

Magunknak is gyártottam két apróságot.
A mohát az orvostól jövet gyűjtöttük.
Mire elkészült a fahasáb alapú, egy lábatlan jószág is előbukkant.
Diszkvalifikáltam...

A legközelebbiig...!