De(c)ember!

Amolyan évvégi ereszdelahajamat fílingem van!

Ma a munkahelyemen remek történéssel kellett foglalkoznom, amolyan a hátamközepéresemkívánom...

Aztán a hétfő-keddi végtelenhosszúleszanapom-ra kellett volna előkészülnöm, és mikor romoljon el az ember lányának a nyomtatója, ha nem akkor, amikor tucatszámra nyomtatná a szükséges dokumentumokat. Határidőre, persze.

És mindezt megkoronázandó kaptam egy levélkét, benne az elkövetkezendő két nap és az decemberi zárásig várható hejdemostazonnaldegyorsan munkákat felsorolva...

Szóval, televanahócipőm...

És hogy állok a Karácsonnyal?
Sehogy.
Idén is elmarad érdeklődés hiányában, ha így folytatom.
Mert lassan kezd nem érdekelni a dolog, a tekintetben, hogy van-e ajándék, volt-e rá időm, pénzem, energiám, ott töltjük-e a téli szünetet, ahol terveztük, és egyébként is, verőfényes napsütésben, 13 fokban ki tud Adventre hangolódni?!

Nyűgös vagyok?
Igen.

Közben csak gyűlnek a jobbnál jobb ötletek, hogy miket kellene megkötni, horgolni, varrni...

De lassan már csak a nyugdíjas évekre gyűjtöm őket, ha lesz nekem egyáltalán olyan.

fotó: internet

Azért, egy ilyet még majd összerakok a napokban. Annyira tetszik!

Addig is, pár kép azoknak, akiknek van ideje még Karácsonyig egy-két dísz elkészítésére.

A legközelebbiig...!