2.

A hét elején Férj lelkendezve meséli, hogy újdonsült ismerősünk megkereste, készítene-e csütörtökre számára egy kis kellemes svédasztalos történetet, illetve, bocs, finger food -ot.
Csak hogy a korral haladjunk, jó? Tessék szépen megjegyezni ezt a kifejezést.

Ő örömmel mondott igent.

Csütörtökön reggel, teljes kómában ültem az első kávémmal, amikor a Fb egy képet dobott fel, mely szerint azt pont két éve tettük fel, és osszam meg újra, ha van kedvem.
Elsőre vállat vontam, dehogy osztom meg, annyira nem vagyok exhibicionista.
Egy kép egyszer landol.
Aztán, felocsúdván, rájöttem: nekünk is házassági évfordulónk van!

Mivel anno egy kellemes pálinkázgatás során dőlt el, hogy mi most "i do" (én nem ittam, csak férj és a barátok), így a megfelelő ruha sem az volt, mint a hagyományos esküvőkön szokás.

Jóval régebb óta együtt vagyunk, mint az esküvő dátuma.

Így, valahogy ez nem is égett az agyunkba.

De azért estére készült egy ünnepi torta.

Mivel a Kicsi epres süti fun lett, így az irányvonal adott volt.

És, szinte tökéletes lett a süti.

A piskóta alap életem legjobbja lett.

A krém, na az az én Achilles sarkam.

De most türelmesebb voltam, mint általában.
És majdnem teljesen szilárd lett.

De ez senkit nem zavart, legfőképpen a személyes meosomat, aki még este 10 órakor is sütivel búcsúztatta a napot.

Boldog évfordulót nektek is Mark R.!

A legközelebbiig...!