Nos, újként az idei év a kertben az ismerkedés éve. Amikor ide költöztünk, a nárciszikon kívül csak a páfrányok mutatták meg magukat. Azóta az utóbbiak a teljes terasz oldalt elfoglalták, habár mi nem járultunk hozzá.
Itt, majdnem vikingföldön azonban az ember behódol a hódítóknak.
Ideiglenesen.
Ősszel majd jövök én és a ritkítási hadművelet.
Addig azonban kiderült, van fehér és lila rhododentron bokrunk, egy kevés gyöngyvirág, valamilyen dísznád féleség is erőlködik, és egyfajta liliom is lesz.
Ezen felül a sok mogyoró bokor, cseresznye fa, meggyfa is van egy, málnás végig, amerre halad egy kis csapás, ribizli bokraink is vannak, és úgy tűnik, beindult a szeder is.
Elültettem a régi helyről kihozott kakukkfüvet, hoztam barátoktól mentát, vettünk hozzá erősítést is, és a rozmaring bokor is alakul.
A cserépben kiköltöztetett levenduláim már bimbóznak, a hortenziák is bokrosodnak.
És, a bodza is elkezdett virágba borulni.
Igen, nem tévedés.
Itt is más ritmusban él a természet.
Meg kell szoknunk, ahogy azt is, hogy ha nem hajtjuk be a spalettákat, akkor este fél 11-kor még világos van, és azt hisszük, hogy csak 6 óra körül lehet, viszont reggel 5 óra után eléggé bántó a világosság, ismét.
De kezdünk belerázódni, és éledezünk, mint a természet.
A legközelebbiig...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése