Torok

Persze, hogy nekem is betegnek kell lennem.
Szerencsére nem nagy a baj, ennek különösen örülök, mert ketten vagyunk a Kicsivel 3-4 napig.
Fáj a torkom, sűrűn köhögök, és reggelente dupla akkora az orrom, mint normális állapotban.

Tegnap a kedvenc Szomszéd Néninkkel sétáltunk egyet a közeli erdőben és hegyen. Ahová odasütött a nap, kifejezetten jó idő volt, de az erdőben lévő tisztáson, ahol még a hó is tartja magát, ott erősen fáztunk.
Férjem is, akivel eredendően csak autót mosni és szarvasokat fotózni indultunk volna, csak Renáte eltérített bennünket.
Hátra mentünk a kertbe, hogy megnézzük, vannak-e látható jelei az idei medvehagyma termésnek.
De még semmit nem láttunk, viszont minket meglátott Renáte, és megkérdezte, van-e kedvünk sétálni.
Annyira kedves, és nagyon szeretjük, kifejezetten élvezzük a humorát, így Őt választottuk.

Addig a lányok otthon maradtak, mert állításuk szerint nincs szükségük sem D vitaminra, sem mozgásra, sem pedig friss levegőre.
Ez valószínűleg valami fiatalkori, szájon át terjedő betegség lehet-értsd, szájon át, azaz egymás szájába adják ez ügyben a szavakat, amik kifogásként működnek-, mert azt hiszem, én is átestem ilyenen, pár évvel ezelőtt. És mellesleg, nagyon együtt érzővé, együtt működővé teszi az embereket...akik ugyanebben a kórságban szenvednek.

Kettesben lenni jó.
De családban lenni még jobb...
Kicsit magányosnak érzem magam.
Nagylányom már reggel visszament a nagyvárosba.
Pedig csak kedden reggel szokott.
És ez így nem ér!
Alig voltunk együtt.

A Kicsinek pedig levágta a haját.
Már leért a fenekéig.
Szó szerint.
E miatt aztán néha össze volt kuszálódva, a napi fésülések ellenére.
Most hátközépig ér.
Reggel, öltözködés közben, könnyben úszó szemekkel megkérdezte: "Anya, a hajam éjjel, alvás közben meg fog nőni?"

El kellett magyaráznom, hogy gyorsan meg fog nőni, de erre már szükség volt, és csak jót tettünk a hajának, a hajhagymái is fellélegeznek egy kicsit, meg a fejbőre is...

Mire kiértünk az ovis buszhoz, már megnyugodott a kis lelke.

A legközelebbiig...!

Dilemma

Gyönyörű gömbök hullanak alá az égből.
A szobából szemlélve hónak néztem.
Aztán Férj behozott egy marékkal belőlük, jéggömbök. Vagy nem tudom, létezik-e ilyen kifejezés.
Olyanok, mint a hungarocell golyócskák.
Csak nem annyira melegek.
Sőt!

Jelzem, Házibácsink megvan. Épp most jött haza, eddig csend honolt a házban. Szegénykém, két naponta megy el itthonról, ez jóval több, mint amit megszoktunk Tőle, ebből is gondoljuk, hogy a baj nem kicsi.
Tegnap délután már egy fél órája nem hallottam, hogy köhögött (bár szerintünk az már inkább fulladozás) volna, jeleztem is Férjnek, aki adott magának pár percet, hogy felmegy, megnézi.
Aztán, szerencsére, egyszer csak (paradox módon, de) örömmel konstatáltuk, hogy halljuk, köhög-fulladozik.
Tudom, ez furán hangzott most.
De gondolj bele...Ez még az Élet jele.
Még ha kissé furcsa és fájdalmas jele.

Ma kaptam pár jó hírt, ezek ezen a napon még jobbnak tűnnek.
Ma 10milliószoros nap van. És még Telihold is lesz. Egész pontosan 19:05 perckor lesz teljes a Hold.
Szóval, ma gondolj csak jóra, szépre, ha másért nem, a saját napi jókedvedért!

Egyemismeg...köhög!
Egyfolytában.

Tegnap szemmel shoppingoltunk.
Ennek az a lényege, hogy megnézed tüzetesen, hogy mit nem veszel meg.
Na, jó, azért pár dolgot vettünk.
Nélkülözhetetlen a családban pár kreatív alapanyag, erre a Kicsi hívta fel a figyelmünket.
Az oviban minden héten alkotnak valamit, ami vagy újrahasznosított, vagy kapcsolódik az adott időszak ünnepéhez, vagy az éppen aktuális trendnek megfelelő alapanyagokkal ismerkednek meg.
Tegnap egy egészen édes kis Bohóccal és egy Nekérdezdmiazdenagyonhasznos valamivel jött haza.

Na, ez utóbbit épp tudnám hiányolni a lakásból, de mint tudjuk, mindennek van értelme és minden jó lesz egyszer valamire.
Apa megbeszélte a Kicsivel, hogy sorozatgyártásba kezdenek, mert az jó móka lesz.
Így pár, itthon még nem lévő dolgot beszereztünk a kedvenc Macis (Tedi) boltunkban.
Azért szeretjük, mert ez megfelel az otthoni Százforintos boltoknak, de -és senki ne haragudjon meg érte-, itt valamivel jobb a minőség és a kínálat. Persze, ebben is tudsz még a vásárlás napján eltörő tololót (nálunk otthon így hívtuk a pókháló eltávolítására szolgáló, akkor még kakastollból és nádból, azóta már műanyagból és színes szálas valamiből álló alkalmatosságot) venni, de például a konyhai eszközök, a fából készült lakásdekorok, az üvegbúrával rendelkező tálak, kerámia szezonális figurák, a papír, íróeszköz és kreatív alapanyagok 1-2 euróból igazán jó minőségben beszerezhetőek.
Jut eszembe, tegnap egy vágyott formátumú szabó babát is láttam az üzletben, habár minőségre nem tűnt olyannak, amiért 30 eurót kiadnék.
Akkor inkább marad a helyi használtcikk oldal, ahol sokkal szebbeket látok, sokkal barátibb áron...

Szóval, vettünk pár dolgot, ami még hiányzott, és ma délután meg alkotó tábort nyitunk a lakásban...

És a közelgő nőnap, vagy pusztán a szeretet jegyében, kaptam fonalat is!
De lehet, hogy inkább az 50%-os akció volt a döntő a dologban.
Én mindenesetre örülök.

Hogy mi lesz belőle, még nem tudom, terveim szerint egy stóla, tavaszra, nyárra, farmerkabáthoz, barna ballonhoz, vagy csak egy fehér tophoz.
Ennek megfelelően a minta valami szellősebb.

minta1.

minta2.

minta3.

minta4.

minta5.

 minta6.

 minta7.

 minta8.

 minta9.

 minta10.

 minta11.

 minta12.

 minta13.

 minta14.

 minta15.

minta16.

A minták, képek egy kivételével a netről.

De a Férjem által készített fa gombok egy részét már szeretném végre felhasználni.

Kötésről jut eszembe.

Itt, ebben az országban a szakmunkának igen szép ára van.
Vegyük például alapul a szemöldök szedést.
Biztos forrásból tudom (nem, nem járok itt sem fodrászhoz, sem kozmetikushoz), hogy egy szemöldök szedés 8 euró. Ha festik is, akkor azt hiszem, 10 eurót mondtak, hogy jön rá. Ez mondjuk a legközelebbi nagyváros legelittebb szalonjának tarifája. De a forrás tuti.
A szemöldök szedés csipesszel történik.
Időben mondjuk beletelik 30 percbe, de akkor már jobbról balra, meg balról jobbra is átfésültek szálanként szemöldökileg.
És ez volt 8 euró.
Ma meg kellett adnom egy barátnőmnek, hogy mennyiért kötök meg neki egy poncsót és egy kézmelegítőt. Már hogy abból egy párat, mert két keze van. Mint általában a nagy átlagnak.
Ezek elkészítése minimum két hetembe fog kerülni.
Ez nem azt jelenti, hogy napi szinten 8 órát fogok rajta dolgozni.
Sőt!
De tegyük fel, hogy naponta csak 3 órát foglalkozok majd vele.
Akkor az heti 5 nappal számolva 15 óra, két hét alatt 30.
Az majd egy heti rendes munkaidő.
Egy átlagos fizetés itt nettó 1.200,- euró.
Azaz heti 300,- euró.
Ami 40 órára jön ki.
Én ennek az összegnek igen csekély részét MERTEM mondani.
Nem azért, mert a barátnőm nem fizetné ki!
Sőt!
Hanem, a hangsúly a mertem-en van.
Mi az az összeg, ami hűen tükrözi egy kötés, horgolás, varrás során a rászánt időt, energiát?
Tényleg, csak hobbi szinten érdemes ezzel foglalkozni?
Nem, nem vagyok iparművész.
Igazán jó kötőnek, horgolónak sem tartom magamat.
De a tőlem telhető legtöbbet beleteszem a munkámba.
Mellesleg, szívem szerint, egy barátnak, kedves ismerősnek nem is pénzért csinálnám.
Hanem az alkotás öröméért.
De most akkor mi a nagyobb luxus?
Elkérni a munkáért járó megfelelő összeget, vagy ingyen, pusztán az adás öröméért alkotni?

A legközelebbiig...!

A hetünk

Hétfőn az orvosnál kezdtünk, szerencsére megnyugtató híreket kaptunk, így egy kissé a szorongásom lentebb adott, e miatt már nyugodtabb vagyok.

Az itteni életünkben ami azonnal feltűnő volt, hogy minden lakásban van minimum egy orchidea.
És nem csak úgy, levél, meg cserép, hanem fürtökben omló virágokkal vannak tele.
Ahogy már többször kifejtettem, nekem is voltak otthon próbálkozásaim, hogy pálmaházat, botanikus kertet hozok létre a lakásunkban, melynek alapjait orchideákkal akartam letenni, de sosem jött össze.
Amikor ide kiköltöztünk, hoztam az én két kis csoffadt, majdnem hogy (agy)halott orchideámat, és az első évben megerősödtek levélben.
Aztán ide átköltöztünk, és azóta nincs időszak, hogy valamelyikük ne virágozzék.
Az összefüggést nem értem, mert például amíg azt látom, hogy otthon már tavaszi kabátban korzóznak a városom lakói a Tisza parton, addig itt minden éjjel esik a hó, reggelre minden csupa fehér, napközben jó esetben elolvad, de aztán éjjel minden újra termelődik...
Mindenesetre, az orvosi rendelőben mindig megcsodálom a két fehér orchideát, akik most ráadásul jóval több virágot hoztak, mint amennyit az elmúlt másfél évben valaha is láttam rajtuk.
Egyszerűen csodálatosak.

Ma végre a Kicsi is ment az oviba, már ideje volt, a szünet, a múlt heti két napos "fájafülemvagyvalami" és az e heti két napos "köhögökmégnagyonbetegvagyok" már épp elég volt, kell a gyerektársaság neki.

Mint említettem, kaptam egy kis lehetőséget, hogy ismét használjam az agyamat, elég nagyképűen azt is mondhatnám, hogy távmunkában, on-line dolgozok.
De annyira feldobja a napomat, amikor összehozok valamit, kutatok, elemzek, fogalmazok, és érzem, hogy ismét értelmes munkát végzek, azt, ami igazán én vagyok, amit mindig is szerettem csinálni!!!
Innen is köszönöm a lehetőséget az Érintettnek!

Közben csinálom a kötéseket, horgolásokat, de meg kell mondjam, hogy most inkább a megkezdett projektek sorát szaporítom, és ez annyira nem megnyugtató.

Végre a héten megleszek a szoknyával, a lila kalapot is véglegessé teszem (ki tudja, hanyadik próbálkozás, hogy a jellegzetes és speciális karimája végre úgy álljon, ahogy én azt szeretném...de megvan a megoldás, egy este el is készülhetne, de ezt úgy utálom magamban, hogy kudarcként élem meg, holott nem az én hibám, a fazon megvolt, leírás nélkül is megcsináltam, e miatt épp, hogy büszkének kellene lennem magamra, de ha egyszer a keményítés nem akart összejönni...és bár tudom, ha már meglenne, teljesen felszabadulnék, és mégis nehezemre esik nekiállni...főleg, amikor meglátom a Férjem arcán a "mégmegintmárújra???" kifejezést...)

Miközben írok, a fejünk felett lakó, házinéni férje, alias házibácsi, aki titulusát tekintve nem az, mivel ő már nyugdíjas, és nem kezeli a ház dolgait, na szóval, Klaus itt köhög, tüsszög, immár többedik hete, éjjel és nappal, megállás nélkül. Nem az zavar, hogy ezt teszi, hanem, hogy tudjuk, beteg, tartósan, és bizony, ezek a betegségének a súlyosbodását jelzik, és félelmetes, mert mindig arra készülünk, hogy végzetesen rosszul lesz...

Apropó, betegség.
Találtam egy új oldalt, blogot.
Ajánlom mindenkinek, szeretettel.
Hogy lássuk, erőt merítsünk, hogy így is lehet.
Ilyen humorral, erővel, hittel: Elefántcsonttorony

Kreatívkodóknak pedig egy másik blog.
Nekem újdonság csak valószínűleg, mások biztos felfedezték már régóta.
Totális ámulattal nézem a képeket, a szöveget sokszor nincs is kedvem átolvasni, nem azért, mert nem érdekel, ugyanis remek írások is vannak, hanem mert annyi nagyszerű ötlet van, és a képek annyira magukért beszélnek, hogy a híresen jellemző türelmetlenségem miatt ugrálok bejegyzésről bejegyzésre, és nem győzök betelni az alkotott dolgok profizmusával: Kifli és levendula

Ismét lehet pályázni egy on-line újság írói közé.
Nagyképűség lenne azt állítanom, hogy játszok a gondolattal...
Csak inkább motoszkál a fejemben.
Aztán elolvasok pár blogot, ahol annyira szabatosan, színesen, érdeklődésre okot adóan írnak, mind a téma, mind a szöveg magával ragadó, és ezt a blogger is tudja, mivel számtalan követője és hozzászólása van a blogjának.
Én lehet, kivárom a következő toborzót.
Tavaly már volt egy.
A statisztika alapján jövőre is lesz meghirdetve egy lehetőség.
Addigra hátha színes egyéniséggé válok.
A kor előre haladtával. Ha más nem...

És hogy gasztrozzunk is egy kicsit, tegnap valami egyszerűre vágytunk, ami nem hús, és mégis finom.
Így született meg tejszínes-spenótos tészta.

Este pedig vendégségbe készültünk, ahová ugye rendes ember üres kézzel nem megy.
Mivel a vendégség hétfő estére volt először betervezve, a tésztát hétfőn délután gyúrtam be.
A szokásos túrós stangli, ami ha minél tovább áll a hűtőben, annál finomabb.
Így délután megsütöttem.
Aztán Férj jutott csak fel kedvenc szomszéd néninkhez, mi a Kicsivel már fürödtünk.
Attól a stangli jól sikerült.
Reggel a Kicsi azt kért az ovis uzsonnás dobozába.

Ja, és a kiásott jácintok másfele érzi csak jól magát.
A félbevágott hagymás jácint szerintem sztrájkol.
Méreteiből gondolom ezt.
Negyed akkora, mint a társa.
De én még bizakodok.

A legközelebbiig...!