Időt kértem...

...és kaptam.
Ha úgy vesszük.

Hasmenéses gyerekkel otthon lenni ér?!

A legközelebbiig...!

Memo

Nos, mivel közeleg a karácsony, így ma megpróbálom befejezni azt a két dolgot, amik már rég a körmömre égtek...
Utána saját részre, mások megajándékozása végett fogok csak alkotni.

Lesz adventi koszorú.
Meg sál, kendő, sapka, esetleg párna, meg varrni is kellene: szarvast, fenyőt, csizmát, csillagot, csengettyűvel, transzferálni, horgolni hópelyhet, csengőt, fenyőt...
Belefér?!

A legközelebbiig...!

Idő

Karácsony közeledtével elgondolkoztam, hogy mit is kérnék, ha valaki megkérdezné, mit szeretnék...

IDŐT.

Időt a Lányaimra, időt a párom boldoggá tételére, időt a munkám elvégzésére, időt a hobbyjaimra, időt a természet szépségeire, időt a terveim megvalósítására...

Szóval, Angyalkáim, idén időt kérek, ami elég lesz még legalább ugyanennyi évre, mint amit már magam mögött tudok. Boldogságban, egészségben, bőségben.

Azért, néha jut időm egy s másra.
Illetve tervek ismét vannak.

A legközelebbiig...!

Egy hét...

...képekben...meg pár szóban.
A hajnali 2:38-as ébredések kezdenek már rutinszerűvé válni.

Végül is, kinek hiányzik az egybefüggő 6-8 órás alvás?

Voltunk csokifesztiválon.
Ettem kakaóbabot. Ellennék vele csoki helyett.
Díszítettünk csokival.
Vagy írtunk.
Vagy valami olyasmi.

Festettem fonalat céklával.
Két nap után határozottan lila volt a fonal.
Egészen a szín fixálásáig.
Azóta megint eredeti színében tündököl.

Ja, és végre kész lettem a magam Sixtusi kápolnájával...kész a lakás festés.

És a hét elején még jó, hogy a bátyám megkérdezte, a Kicsi megkapta-e a 6 éves oltást?
Persze, hogy elfelejtettem.
Egészen péntekig izgultam, hogy nehogy közben telihold legyen, mert még vérfarkassá változik itt nekem oltatlanul.
Pénteken viszont Sanyi doktor bácsi mókusvízzel áttörölte a karját és jöhetett a szúnyogcsípés.

Én pedig ismét lentről kell, hogy feltornázzam magamat, amihez nagy segítség ha az ember lánya csütörtök este nekiáll sajttortát sütni, körülbelül fél 10-kor.

De megint az élet mutatott valami sokkal szörnyűbbet...Párizs...

A legközelebbiig...!

Kelbimbó

Férj nem szereti sem a kelkáposztát, sem a karfiolt, sem a karalábét. Majdnemhogy minden "k"-s zöldséget.
Meg jó, hogy én "m"-mel kezdődök, mert lehet, én is abba a körbe tartoznék...

Most viszont nélküle telnek napjaink, így kiélhetem időnként felbukkanó vágyaimat.
Ma bevásároltunk a Kicsivel: brokkoli, padlizsán és! Kelbimbó!
Akciósak voltak, és én pedig régóta ki akartam egy receptet próbálni.

Hát, mit mondjak, fantasztikus lett!

A recept Mautner Zsófi és a blogkocsma bloggerek receptjeinek keveréke lett, természetesen az itthoni alapanyagokhoz igazítva.

Ha valaki már unja a húst, vagy a tésztát, akkor annak igazán tudom ajánlani!

Hozzávalók:
Kelbimbó 50 dkg
2-3 ek zsemlemorzsa
2-3 ek reszelt sajt (eredetileg parmezán, nálam ami épp volt)
Nagyszemű só
Bors
2 ek olaj (olíva, nálam az az olaj, amiben a házi sajtot érlelem)

Kelbimbó megmos, torzsát levág, felbevág ha kell, olajjal osszeforgat, alufóliával bélelt tepsibe tesz. A többi hozzávalókat összeforgatjuk, kelbimbóékat nyakon öntjük vele, összeforgatjuk ismét és a 200 fokra előmelegített sűtőben 25 perc alatt megsütjük.

Ideális esetben -amikor például nem kötésről beszélgetsz egy kedves szomszéddal -, akkor nem lesz ennyire bronzos a végeredmény. De fogjuk rá, hogy mi így szeretjük!

Fokhagymás öntettel, tartárral vagy céklával isteni finom!

A legközelebbiig...!

Végeredmény

A fonalat két különböző alapszínből festettem.
Volt egy zöldes és egy kékes-türkizes alap.
Mindkettőt diófa levelének levében áztattam, több napig.
Száradtak napokig, és ma volt először alkalmam arra, hogy a természetes fényben össze tudjam hasonlítani a színeket.

Alapvetően boldog és elégedett vagyok.

A barnás árnyalatok egyértelműen kijönnek a festett fonalaknál.

Lesz folytatás, már gyűjtik a lányok a hagymahéjakat nekem.

Talán egy lilás árnyalat hiányzik még, ugye?!

A legközelebbiig...!

Szitaagy ellen

Mivel agyam szita, így úgy döntöttem, hogy itt teszem közzé bizonyos időközönként, hogy miket is szeretnék megvalósítani.

Természetesen, ez csak akkor fog működni, ha nem felejtem el közzétenni azt, amit nem akarok elfelejteni megcsinálni...

A tervek jók. És a tervek kellenek. Nekem legalábbis jót tesznek, mert ha másra nem, arra jók, hogy a tervezés idejéig egy álomvilágban élek.

A tervek megvalósításához kell elhatározás, erő és némi anyagi támogatás is.
Mindnek az előteremtésén munkálkodok.

Ma láttam egy mintát, és eldöntöttem, hogy ez bizony nekem kell.


sweetgeorgia blog: csillag mintás stóla (képet valamilyen okból nem enged a felület beszúrni)

Kendő lesz, mi más?

Meg persze majd egyszer lesz egy ilyen poncsóm is a másik 5 mellé, amik szintén még csak a terveimben szerepelnek:

 (kép forrása: internet)

És mivel közeleg a karácsony is, ezért majd talán varrni is fogok.

(kép forrása: intenet)

Aztán, ha karácsony, akkor nem csak díszítünk, hanem ajándékozunk is, és mivel már a fonalak megvannak, ezért lehet, lesz majd egy ilyen takaró is (zöld és kék árnyalataiból):

(kép forrása: internet)

Na, és ha még mindez nem lenne elég csekély időm betöltésére, akkor még őket is tervezem:

(kép forrása: internet)

Nem utolsó sorban pedig tanultam egy sejtmintát is horgolni, nnnnnna, abból is kendő lesz!

A legközelebbiig...!

Diós-lekváros

Napok óta meg akartam sütni.
Hetek óta a számban éreztem az ízét.

Tegnap kerestem egy pár receptet, összegyúrtan a magam agya szerint, és ő lett belőle.

Íze is olyan, mint amilyen fotogén.

Kinek adhatok?

A legközelebbiig...!