Fotók a netről a memóriám részére.
A legközelebbiig...!
2016. március 9., szerda
2016. február 29., hétfő
Édes november
És mert véletlenek nincsenek, ma hajnalban pont az "Édes november"-t adták az egyik csatornán.
Én meg éppen a hétvégén adtam át az ajándékba szánt "Édes november kendő"-t.
Igaz, Sarahnak ez a kendő volt pirosban, narancsban, zöldben és barnában is, pont kékben nem, de mivel a minta haladós, ezért lehet, saját használatra készítek én is több színben is még. Farmerkabáthoz, bőrkabáthoz, egy blúzhoz, bármihez tökéletes.
A kendő mellé járt egy közepes méretű tároló is, nekem kifejezetten tetszett amit csináltam. Ritka dolog, hogy ennyire elégedett legyek a munkámmal.
Annyira belejöttem, hogy egy kisebbet is gyártottam, a "jó lesz még valamire" kategóriában.
Mondjuk, meggyes piskóta tárolására nem a legideálisabb, de nem is azért sütöttem tegnap délután.
Este óta pedig migrén, tompán, épp amolyan kedvet szegően.
A legközelebbiig..!
2016. február 26., péntek
Werk
Hónapokkal ezelőtt kinéztem egy mintát. Aztán jól lementettem ide, egy emlékeztetőnek szánt bejegyzésbe. Később rátaláltam egy blogra, ahol ezzel a mintával készült szebbnél szebb kendőket (is) megcsodáltam többször.
Azóta a blog írójával nagyon jó kapcsolat is kialakult közöttünk.
Kedden pedig beugrott, hogy ezzel talán szombatra meg tudok csinálni egy kendőt.
Ez az internet tényleg egy érdekes dolog. Sok rossz, téves dolog alapja is lehet, de már nem először szembesülök azzal, hogy egy régen elültetett gondolat magja során eljutok olyan emberekhez, akikkel talán az életben nem kerülnék kapcsolatba, és kiderül, hogy közvetlenebbül el tudok velük beszélgetni, mint adott esetben egy ezer éve ismert emberrel.
Cs is ilyen.
A blogját meg a másik blogját külön imádom. Ahogy felépíti, megírja, szerkeszti, fotózza az alkotásait.
És elkészült egy újabb sapka, készülvén a tavaszra. Persze, hogy rózsaszín lett, mert mi más színben lehetne gondolkodni?
Hogy meg tud hasonulni az ember, ha a szeretteiről van szó! Amikor a Kicsi a pocakomban volt még, emlékszem, fennhangon hirdettük Férjjel együtt, hogy ez a gyerek aztán nem fog rózsaszínben pompázni...
Nos, ha gyors leltár készítenék, kiderülne, hogy a ruhatára és a játékok alapszíne 90 %-ban rózsaszín.
De mit tehet az ember lánya, ha egyben Anya is? Enged a nyomásnak, mert a gyerek lelke a legfontosabb. És ha ezt egy rózsaszín sapka, vagy torta, vagy pléd képében nyeri el éppen, akkor miért is ne?
Ja, hogy egy kissé közben már úgy érzi magát az ember, mintha egy cukrászüzem habos, epres, puncsos részlegén élné az életét?
Az időben bízunk...hogy majd kinövi...de remélhetőleg nem rögtön a feketére áll rá...éles váltás lenne.
A legközelebbiig...!
Azóta a blog írójával nagyon jó kapcsolat is kialakult közöttünk.
Kedden pedig beugrott, hogy ezzel talán szombatra meg tudok csinálni egy kendőt.
Ez az internet tényleg egy érdekes dolog. Sok rossz, téves dolog alapja is lehet, de már nem először szembesülök azzal, hogy egy régen elültetett gondolat magja során eljutok olyan emberekhez, akikkel talán az életben nem kerülnék kapcsolatba, és kiderül, hogy közvetlenebbül el tudok velük beszélgetni, mint adott esetben egy ezer éve ismert emberrel.
Cs is ilyen.
A blogját meg a másik blogját külön imádom. Ahogy felépíti, megírja, szerkeszti, fotózza az alkotásait.
És elkészült egy újabb sapka, készülvén a tavaszra. Persze, hogy rózsaszín lett, mert mi más színben lehetne gondolkodni?
Hogy meg tud hasonulni az ember, ha a szeretteiről van szó! Amikor a Kicsi a pocakomban volt még, emlékszem, fennhangon hirdettük Férjjel együtt, hogy ez a gyerek aztán nem fog rózsaszínben pompázni...
Nos, ha gyors leltár készítenék, kiderülne, hogy a ruhatára és a játékok alapszíne 90 %-ban rózsaszín.
De mit tehet az ember lánya, ha egyben Anya is? Enged a nyomásnak, mert a gyerek lelke a legfontosabb. És ha ezt egy rózsaszín sapka, vagy torta, vagy pléd képében nyeri el éppen, akkor miért is ne?
Ja, hogy egy kissé közben már úgy érzi magát az ember, mintha egy cukrászüzem habos, epres, puncsos részlegén élné az életét?
Az időben bízunk...hogy majd kinövi...de remélhetőleg nem rögtön a feketére áll rá...éles váltás lenne.
A legközelebbiig...!
2016. február 22., hétfő
Színek, tavasz, 10milliószorosság
A hétvége ismét elfutott, ahogy mostanában mindig.
A szombat reggel még kellemes, kicsit késői ébredéssel teli, óvatos kilopózással a konyhába, finom kávé, tájékozódás a világból, kötés vagy horgolás közben határozott terveket készítés arra az alig valamire elég 48 órára...
Aztán jön a mindent felborító ilyen-olyan program, meg időtöltés, meg ötletek, és azt veszem észre, hogy már megint vasárnap délután van, hullaként zuhanok ebéd után, de még mosogatás előtt a kanapéra, hogy egy kicsit kikapcsoljak.
Úgyhogy, kötésben nem teljesítettem a tervet, de horgoltam helyette egy gombát, ajándékba.
Meg, szombaton a kedvenc cukrászdánkba ugrottunk el a Bátyáméknak sütiért (ritkán vásárolok süteményt, de ha igen, akkor innen- ahogy a város 2/3-a, mert megint iszonyat hosszú sor állt kint az utcán), és megláttam a pogácsákat, amik aztán megihlettek.
Még mindig keresem Margit néni (régi lakásunknál a szomszéd néni volt a következő lépcsőházban, és isteni finom sütiket sütött a kis apró, mindig elegáns néni) pogácsájának állagát visszaadó receptet, de ez a saját kútfős, hajtogatott, vajjal kenegetett pogácsa is finom lett.
Ma pedig 10 milliószoros nap van, és süt a nap, meg gyönyörű volt ismét a napfelkelte, és csiripelnek a fák, rügyeznek a madarak, szóval, csak jóra és pozitívra gondolunk, és ráadásul elhintettem egy remek gondolat magját, amiből szerintem még bármi lehet, szóval, kalandra és tavaszra fel!!!
A legközelebbiig...!
A szombat reggel még kellemes, kicsit késői ébredéssel teli, óvatos kilopózással a konyhába, finom kávé, tájékozódás a világból, kötés vagy horgolás közben határozott terveket készítés arra az alig valamire elég 48 órára...
Aztán jön a mindent felborító ilyen-olyan program, meg időtöltés, meg ötletek, és azt veszem észre, hogy már megint vasárnap délután van, hullaként zuhanok ebéd után, de még mosogatás előtt a kanapéra, hogy egy kicsit kikapcsoljak.
Úgyhogy, kötésben nem teljesítettem a tervet, de horgoltam helyette egy gombát, ajándékba.
Meg, szombaton a kedvenc cukrászdánkba ugrottunk el a Bátyáméknak sütiért (ritkán vásárolok süteményt, de ha igen, akkor innen- ahogy a város 2/3-a, mert megint iszonyat hosszú sor állt kint az utcán), és megláttam a pogácsákat, amik aztán megihlettek.
Még mindig keresem Margit néni (régi lakásunknál a szomszéd néni volt a következő lépcsőházban, és isteni finom sütiket sütött a kis apró, mindig elegáns néni) pogácsájának állagát visszaadó receptet, de ez a saját kútfős, hajtogatott, vajjal kenegetett pogácsa is finom lett.
vajjal kenegetve
kissé megkelt...
megdolgozás alatt
Nagymamám pogácsaszaggatója s-es méretben
Ma pedig 10 milliószoros nap van, és süt a nap, meg gyönyörű volt ismét a napfelkelte, és csiripelnek a fák, rügyeznek a madarak, szóval, csak jóra és pozitívra gondolunk, és ráadásul elhintettem egy remek gondolat magját, amiből szerintem még bármi lehet, szóval, kalandra és tavaszra fel!!!
A legközelebbiig...!
2016. február 20., szombat
Hörcsögölés
Ezt a kifejezést használják a kötős-horgolós körökben arra az egyébként a férjeknek és tulajdonképpen önmagunknak sem teljesen tiszta jelenség megmagyarázására amikor az ember lánya meglát egy fonalat, és bár tudja, hogy otthon már az ágyneműtartó, a gardrób, az összes polc és zárható doboz, láda tele van fonallal-vagy már megkezdett, de félretett munkákkak-, neki meg kell vennie a következő "ilyen gyönyörűt még nem láttam" éspervagy "ilyen áron vétek otthagyni" fonalakat.
Na, ez történt este velem.
Ismét.
De mentségemre legyen mondva, kiválogattam annyi fonalat magamtól, eladásra, amik fedezik az utóbbi vásárlásokat.
A legközelebbiig...!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)