A szombat reggel még kellemes, kicsit késői ébredéssel teli, óvatos kilopózással a konyhába, finom kávé, tájékozódás a világból, kötés vagy horgolás közben határozott terveket készítés arra az alig valamire elég 48 órára...
Aztán jön a mindent felborító ilyen-olyan program, meg időtöltés, meg ötletek, és azt veszem észre, hogy már megint vasárnap délután van, hullaként zuhanok ebéd után, de még mosogatás előtt a kanapéra, hogy egy kicsit kikapcsoljak.
Úgyhogy, kötésben nem teljesítettem a tervet, de horgoltam helyette egy gombát, ajándékba.
Meg, szombaton a kedvenc cukrászdánkba ugrottunk el a Bátyáméknak sütiért (ritkán vásárolok süteményt, de ha igen, akkor innen- ahogy a város 2/3-a, mert megint iszonyat hosszú sor állt kint az utcán), és megláttam a pogácsákat, amik aztán megihlettek.
Még mindig keresem Margit néni (régi lakásunknál a szomszéd néni volt a következő lépcsőházban, és isteni finom sütiket sütött a kis apró, mindig elegáns néni) pogácsájának állagát visszaadó receptet, de ez a saját kútfős, hajtogatott, vajjal kenegetett pogácsa is finom lett.
vajjal kenegetve
kissé megkelt...
megdolgozás alatt
Nagymamám pogácsaszaggatója s-es méretben
Ma pedig 10 milliószoros nap van, és süt a nap, meg gyönyörű volt ismét a napfelkelte, és csiripelnek a fák, rügyeznek a madarak, szóval, csak jóra és pozitívra gondolunk, és ráadásul elhintettem egy remek gondolat magját, amiből szerintem még bármi lehet, szóval, kalandra és tavaszra fel!!!
A legközelebbiig...!
Pont én is ezt éreztem ma, hogy jajdejó, tavasz van, vagy mi! :) És ha ma horgoltam (is), akkor az erősen megmarad a továbbiakban is, ugye, itt a 10 millósnak köszönhetően? Remélem... :)
VálaszTörlésÖrök életedre örömhorgolásra lettél kárhoztatva! Ennyi... :-)
VálaszTörlés