Csendes

Alapvetően csendes volt az elmúlt két hetünk.

Bár volt történés, de szerencsére csak örömteli, és a körülötte kialakuló kezdeti "bepara" is gyorsan elmúlt, melyben alapvetően nem is hittem, de nem is tehettem, mert megint én voltam az, akinek nem szabadott.
Gyarapodtunk, és ez nagy öröm.

A Kicsi szemészeti problémáját is sikerül végre kezelnem. Igen, márhogy a megoldás tekintetében. Nagyon nem hittem el, amikor az Sztk-ban azt mondták, hogy +5 és +6, mert szerintem a dokinéni a házszámot is hozzáadta...
Pénteken megyünk, és egy másik doktornővel is megnézetem, aki az előzetes elbeszélgetés során csak kellően meglepődött mindazon, amit elmeséltem.

Elmentem egyébiránt szemüveget nézni neki a kíváncsiság kedvéért, és még mindig ott tartunk, hogy egy szemüveg az kérem szépen, luxuscikk. Az ő kicsi arcára, a nagy dioptriákkal vagy nem is találtam, vagy nagyon érdekes árakon: kb. 30-45.000,- Ft körüli összegből már meg is úsznánk, de persze, csak átmenetileg, mert májusban vissza kellene menni a szemészetre, és akkor valószínűleg újabb lencsét írnának ki.

Kezdem feldolgozni az elmaradásaimat.
Kötésben és horgolásban.
Az ősszel kapott sok-sok dióbélért cserébe elkészült egy egyiptomi boleró. A fonal a tulajdonos választása volt, akciósan bevásárolt több színből, még így is egy kendő és egy mellény várja, hogy formára leljenek nálam.

 blokkolódott

Közben készült egy sapka is, tegnap délután, mert névnap lesz hamarosan, és a sapkákból pedig sosem elég.

Viszont elegem van a sok lisztből, meg krumpliból, meg úgy lassan mindenből.
Ezért tegnap egy finomságos zöldséges másodikfélét készítettem, amiből a Nagylányom is örömmel lakmározott.
Teljesen egyszerű, az otthon található répát, zöldséget, lila és újhagymást vékony csíkokra kell vágni, a brokkolit előfőzni, és aztán olajon megdinsztelni, a végén pedig szójaszósszal jól nyakon önteni, összerottyintani, és már ehetjük is.

Elgondolkoztam, hogy mostanában nem igazán megy az elmélyedés a blogírásban. Sem időm, sem annyi szóra érdemes dolog nincs, ami miatt klaviatúrát ragadnék...
Lehet, bezár Márti móka tára...

De addig is...

A legközelebbiig...!