Werk

Hónapokkal ezelőtt kinéztem egy mintát. Aztán jól lementettem ide, egy emlékeztetőnek szánt bejegyzésbe. Később rátaláltam egy blogra, ahol ezzel a mintával készült szebbnél szebb kendőket (is) megcsodáltam többször.
Azóta a blog írójával nagyon jó kapcsolat is kialakult közöttünk.
Kedden pedig beugrott, hogy ezzel talán szombatra meg tudok csinálni egy kendőt.

Ez az internet tényleg egy érdekes dolog. Sok rossz, téves dolog alapja is lehet, de már nem először szembesülök azzal, hogy egy régen elültetett gondolat magja során eljutok olyan emberekhez, akikkel talán az életben nem kerülnék kapcsolatba, és kiderül, hogy közvetlenebbül el tudok velük beszélgetni, mint adott esetben egy ezer éve ismert emberrel.

Cs is ilyen.
A blogját meg a másik blogját külön imádom. Ahogy felépíti, megírja, szerkeszti, fotózza az alkotásait.

És elkészült egy újabb sapka, készülvén a tavaszra. Persze, hogy rózsaszín lett, mert mi más színben lehetne gondolkodni?

Hogy meg tud hasonulni az ember, ha a szeretteiről van szó! Amikor a Kicsi a pocakomban volt még, emlékszem, fennhangon hirdettük Férjjel együtt, hogy ez a gyerek aztán nem fog rózsaszínben pompázni...
Nos, ha gyors leltár készítenék, kiderülne, hogy a ruhatára és a játékok alapszíne 90 %-ban rózsaszín.
De mit tehet az ember lánya, ha egyben Anya is? Enged a nyomásnak, mert a gyerek lelke a legfontosabb. És ha ezt egy rózsaszín sapka, vagy torta, vagy pléd képében nyeri el éppen, akkor miért is ne?
Ja, hogy egy kissé közben már úgy érzi magát az ember, mintha egy cukrászüzem habos, epres, puncsos részlegén élné az életét?
Az időben bízunk...hogy majd kinövi...de remélhetőleg nem rögtön a feketére áll rá...éles váltás lenne.

A legközelebbiig...!