Háromszor (kókusz)golyózódtam ki

Megint motoszkált az agyamban, hogy kókuszgolyót kellene csinálni. Egyrészt, mert háztartási kekszet csak itthon tud az ember lánya venni, másrészt, meg mert egyszerű és gyors, de mégis finomságos desszert.

Mivel azonban nagyon ritkán veszek háztartási kekszet, és úgy alapvetően az édességes pultnál sem időzünk sokat, kekszeknél meg aztán végképp nem, így hosszú hetekbe tellett, mire végre leesett a háztartási kekszes sor előtt nekem, hogy biz' ilyet venni kéne!

Utána, hogy ne felejtsem el, hogy nekem ilyenem van otthon, kinthagytam a konyhapulton, mint mementót.

Már épp nekiálltam 3 hete, hogy ledarálom, amikor valamilyen isteni szikra alapján megnéztem, hogy van-e nekem itthon kókuszreszelékem?
Naná, hogy nem volt!
Terv és desszert, napolva.

Végre most hétvégén, már majdnem a pénztárnál eszembe jutott, hogy kókuszreszelék!!! És rohantam vissza!
Persze, tudom, ha ennyire szórt vagyok, akkor miért nem írom fel előre, hogy mit szeretnék venni?
Felírtam.
Csak aztán a boltban eszembe jutott, hogy a konyhaasztalon hagytam a listát.
Mert akinek nincs esze, legyen notesze, na de akinek nincs a noteszhez sem esze???

Szóval, kezdett a dolog egyenesbe és a megvalósulás útjára kerülni, amikor is szombaton nekiálltam ledarálni a kekszet.
Azonban ekkor belémhasított...az áram. Vagy legalábbis egy kis időre kapcsolatba kerültünk, ő és én. A daráló vezetéke már régóta el volt törve, de bizonyos állásokban még tudtam használni. Most is próbáltam beállítani a megfelelő szögbe, el is indult, aztán egyszercsak egy óriási durranás, az összes biztosítékot kiverte, és a jobb kezem hüvelyk és mutatóujja eléggé szenes lett. Már, hogy fekete, de nem égett le.
A fülem csengett, jó egy órán át, igen szépet szólt!
Az ujjaimról a korom háromszori hidegzsíroldózás (mást súroltam, nem az ujjamat, de azzal a kezemmel), mosogatás és többszöri, szinte műtéti beavatkozáshoz való kézmosási rituálé után sem jött le.
A darálót a Bátyám megszerelte, újravezetékelte, így vasárnap este ledaráltam a kekszet, végre.

Tegnap este elővettem nagymamám receptjét, amiben jó erős fekete kávé kell az összeállításhoz.
Mivel rájöttem, hogy mostanában sokkal jobban esik a kavarós kávé nekem, mint a főzött, így a nagypapámtól kapott (első, önálló lakásunkban költözéskor kaptam, '96-ban) kávéfőzőt a spejzbe küldtem szabadságolásra.
Este elővettem, hogy az utolsó kávéadagból lefőzöm ami kell a golyókhoz.
És akkor a kávéfőző úgy döntött, hogy ő úgy megsértődött, hogy nyugdíjaztam, hogy a mélybe vetette magát a kezemből.
A borítás műanyag része sok kis apró darabra tört ezáltal...

Ezek után, már csakazértis megcsináltam a kókuszgolyókat, amiket csak én szeretek otthon, ezért lehet, hogy a fedettpályás hosszútávevésben halálra eszem magam kókuszgolyó számban...

A legközelebbiig...!