Egy kis ez, meg egy kis az

A szombati kirándulásunk kurtára sikeredett. Elmentünk egy kicsit távolabbi erdőbe, ahol nem egészen 20 perc séta után összefutottunk a helyi vadásszal, aki éppen egy borzot-legalábbis a kotorékok nyomából erre következtettünk- próbált volna kicsalogatni a  helyéről, és nekünk meg sikerült ebbe egy kicsit belerondítani.
Jól van na, a kutyánk ha fut a több éve gyűlő tűleveleken, leveleken és miegymásokon, olyan, mintha valami telivér ló közeledne, csak dübörög, csak dübörög...Meg hát mi is beszélgettünk, még ha figyeltünk is rá, hogy ne hangosan, hátha sikerül egy-két őzikét megpillantanunk.
Szóval, a helyi bácsi nem volt éppen felhőtlen hangulatban, amikor finoman megkért minket, hogy ha lehet, mostazonnaldegyorsan menjünk már el az ő területéről...

Párom vadász, anno együtt tanultunk a vizsgáira, szóval mindketten tudjuk, hogy miként kell az erődben és a vadászatok során viselkedni, így vélhetően még érzékenyebben érintett minket a leszólásunk, de megértjük a helyi Jagert is, bár teszem hozzá, tényleg a normális és elvárt keretek között viselkedtünk.

Azért lőttem pár képet, íme egy kis kollázs:

Két napja inkább a lakásban teszek-veszek, rám jött a fészekrakó ösztön a férjem szerint.

Mindenesetre átalakítottam a fényképkereteink egy részét-feldobtam őket egy új akasztóval, kötözőzsineget erősítettem rájuk, így most ezzel kapaszkodnak a falra.

Készítettem egy nyárfaágakból font szívet a falra, tettem rá textil rózsákat. A két ablak közötti üres falfelületre került, majd idővel a megfelelő összhatás miatt a sárga függönyeimet le szeretném fehérre vagy krémszínűre cserélni, és akkor sokkal jobban mutat majd. A legjobb lenne, ha recehorgolással készíteném saját magam a függönyünket, de ez nagy feladat. T
ervben van, csak nem tudom, mikorra valósul meg...

Meg festettem is. Betűket.
Az úgy volt, hogy még tavaly, Karácsony előtt átmentünk Olaszországba, Bolzanoba, hogy megnézzük a várost, és azt, hogy az olaszok miként készülődnek a Karácsonyra. Hát, elképesztően szép volt, a fények, a rengeteg kézműves áru, az olaszok nyüzsgése, jókedve, a finomabbnál finomabb gyümölcsök, sajtok, aszalt termékek kínálata...Felsorolni nem lehet, mennyi mindent árultak. Minden utcában árusok, kedvesek, vidámak, még este hét órakor is frissek, vagy legalábbis annak látszottak. A mennyei forró csokoládéjukról meg az igazi olasz kávéról ne is beszéljünk! Hmm, és a kézzel készített csokik!
Na, de visszatérve, az egyik utcában felfedeztünk egy amolyan "egy eurós" boltot, és abban találtunk rengeteg jó lakberendezéshez használható kelléket. Ilyenek voltak a kb. 20 cm-es betűk is, kemény 50 centért.
Vettünk is a családtagok kezdőbetűiből egyet-egyet, egyszerű, natúr színben.
Otthon befestettem őket, különböző-ma már élénknek mondanám-színekre.
Most, hogy elköltöztünk, ezek a színek már nem tetszenek, így barnák és kékes szürkék lettek.
Nekem nagyon tetszik.
Hogy van-e tudatalatti, vagy sem, nem tudom, de így utólag visszanézve, érdekes, hogy csak a két fiú lett szürke, a lányok barnák. Nem azért, mert így terveztem, egyszerűen csak a végén figyeltem fel erre. (Akik ismernek minket, tudják, hogy miért van két fiú és négy lány...)

Hétvégén felkerül a nappaliban a kanapé fölé a két falipolc, szerintem azokon kapnak majd helyet.
Addig a hálóban pihennek, az Angyalka társaságában.

Jeleztem, hogy lesznek majd a folyamatban lévő és már elkészült kötésekről-horgolásokról is beszámolók, nemsokára azt is hozom.

A legközelebbiig...!