Meseszép a táj napok óta.
Ahogy kúszik a köd a völgyekben, az erdők között száll felfelé, ahogy süt a nap! Nem győzzük csodálni. És a legjobb, hogy elég egy kardigán reggel. Délben, amikor megyek az ovibusz elé, hogy megkapjam a Kicsit, már az sem kell. Ha nem tudnám a színekből, hogy ősz van, azt is hihetném, hogy most jött el a tavasz. Ami idén szerintem ismét elmaradt. (Legalábbis, ahol akkor ért bennünket, ott tényleg nem nagyon volt. Júniusban még esett a hó. Aztán meg hirtelen ledobtunk magunkról mindent. Az erkölcsösség határain belül, persze.)
De most itt az ősz, és rá kellett jöjjek, hogy ezt az évszakot is szeretem. Biztos, hogy a környezet teszi, ahová nemrég költöztünk, de nem tudok betelni vele. Gyűjtögetünk a gyerekekkel a közeli erdőben, isszuk magunkba a táj szépségét, felfedezünk olyan dolgokat, amikről eddig csak olvastunk, vagy képen láttuk. A panelból ez nagy váltás. És bár az előző lakhelyünk is pazarul szép volt, ez a táj sokkal közelebb van hozzám, hozzánk.
Nem beszélve a rengeteg őzről, akiket nagyon már meg sem tudunk zavarni. Mélán felemelik a fejüket, amikor észrevesznek minket, de szerintem süt rólunk az irántuk érzett csodálat, ezért nyugodtan visszatérnek a legelészéshez.
Szeretek itt lenni.
Lehet, ez a napsütés hatása csak, de nem bánom.
Most ez olyan jó.
A teraszról ezt láttam ma:
Szemet gyönyörködtető. Megnyugtat. Kikapcsol. Feltölt.
Délután a Kicsivel elmegyünk egyet sétálni, ha nem lesz nagyon fáradt.
Ki kell használni minden szép napot, ki tudja, meddig lesz még ilyen napsütés?
Habár, a népi Orsolya napi megfigyelést figyelembe véve, Karácsonyig ilyen szép időnek kell lennie!
A séta előtt azonban gyorsan összedobok egy kis ebédet. Tegnap volt a főpróbája. Tavaszi tekercset készítettem, mostanában nagyon zöldségehetnékem van. A tekercs tésztájának a receptjét a mandulasarok.blogspot.hu-ról vettem, itt is köszönet érte!
Finom lett, ezért ma ismétlés lesz!
Ímhol egy kép róla:
Remélem, lesz alvás is ebéd után, séta előtt, és tudok kötni vagy horgolni valamit.
Távozok, enni!
A legközelebbiig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése