Sokáig húztam-halasztottam az első kelt tésztám elkészítését, ma már nem értem, hogy miért.
Sokkal jobban megy, mint a krémmel töltött vagy megkent tészták.
Nincs türelmem kivárni a főzött krém kihűlését, megsürgetem a vajat/margarint a mikróban, hogy szobahőmérsékletűbb legyen, és ennek az esetek nagy részében az a vége, hogy már a fagyasztó sem tud rajtam segíteni..
De most hétvégén alkotnom kellett.
Mert nagyon várta valaki, hogy kapjon egy rózsaszín tortát a születésnapjára.
Beszéltük a férjemmel, hogy miként tudnék rózsaszín bevonatot készíteni, néztük a neten, kérdeztünk hozzáértő ismerőst, aztán végül egy szerencsés véletlen folyamán ránk akadt-vagyis Apára- a tökéletes bevonat.
A nagy nap előtt.
Így ez a probléma kipipálódott.
Egy ideje böngészem a gasztro-blogokat, mindenféle terület érdekel.
Ha valami jót találok, azonnal elmentem a könyvjelzőkbe.
Nos, ezzel csak annyi baj van, hogy ezt először a laptopunkon tettem.
Aztán később kaptunk magunktól egy tabletet.
Illetve mivel hivatalosan én kaptam, így nagyrészt én kezeltem- egy darabig.
Na, ekkortól elkezdtem ide menteni a könyvjelzőket.
Aztán kb. egy hónapja kaptam egy nagggyon okos telefont.
Hát, van hogy szidom, van hogy nem tudok róla leszakadni, de mindenesetre most már ő a fontos dolgaim tárolója.
Még valahogy meg kell oldjam, hogy átlássam, hogyan tudom összehozni az összes elmentett könyvjelzőmet, mert biztos vagyok benne, hogy ha hagyja magát a telefon megismerni, mindhárom eszköz tartalma elérhető lesz vele, általa, mert ezeket az Okosakat ezért (is) találták ki.
Így esett, hogy többszörösen is elmentettem a cukorvirág elkészítési módját, TücsökBogár blogjáról.
Mivel ételfestékem nem volt, így meggylével színeztem. (Bár nagylányom megjegyezte, miért nem céklával? Pusztán azért nem, mert nincs. De, Anya, van! Igen, ecetes, kicsim. De nyerssel szoktak színezni, tudtommal, így nem használnám fel az egyébként is már elfogyott savanyúságot, jó? De azért értékeltem, hogy gondolkozott, és egészségesen ráadásul.)
A receptet átalakítottam egy kicsit, citromlé helyett ecetet tettem bele, meg ugye nem ételfestéket, a cukormennyiségen is változtattam, és hát normális habzsákom sem volt.
Van viszont itthon díszcukor, meg díszgyöngy- már a nyár elején megvettük egy otthoni hazalátogatás során, gyertyákkal együtt.
Így pénteken megcsináltam a cukorvirágokat, szombaton megsütöttem a tortalapokat Anyukám receptje szerint, vasárnap, amikor a születésnap volt, minden türelmemet és koncentrálásomat latba vetve elkészítettem a vaníliás krémet. Kivártam, hogy kihűljön, kivártam, hogy megdermedjen, mindent kivártam.
Mert fontos volt, hogy a kis 4 éves Tücskünk örüljön.
Apa dolgozott, így ünnepi vacsora volt, amit a tortával zártunk!
Az egész család izgatott volt, hogy mit fog szólni.
Hát, borzasztóan tetszett neki!
Tetszett a színe, a virágok, a gyertyák, a tűzijáték, minden!
Aztán, amikor a felvágásra került a sor, és nekiálltunk enni, az én kislányom leevett két virágot, pár szem gyöngyöt, és közölte: köszönöm, elég volt!
Pedig nem sikeredett rosszra az íze sem.
Sőt!
Azt kell mondjam, hogy másnap még finomabb lett, ahogy Apa is mondta.
(Azért nem keseredtem el, mert este, fürdés után azért evett egy kicsivel többet is belőle.)
Még egy csonka szelet ott figyel a hűtőben, várva, hátha jogos tulajdonosa megkívánja.
Ha nem, akkor Apa biztos rárabol éjjel, amikor hazajön.
Mindenesetre még egyszer Isten Éltessen KisTücsök!
A legközelebbiig...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése