2015. május 16., szombat

A szomszédok

Rengeteg szomszédunk van.
Állatiak.
Vannak Őzék.
Kecsesek.
De rém ijedősek.
Vannak Szika Szarvasék.
Nos, ők elég rejtélyesek.
Hangjukat hallatják, magukat ritkán mutatják, de már láttuk őket. Népes család, meg kell mondjam.
A kertünkbe rendszeresen bejárnak, ennek nyomát otthagyják, ürülék formájában.
Aztán ott vannak Lúdék. Ők Niels Holgerson lúdjainak rokonai, imádni való pofák, örökké elégedettlenek. Hihetetlen hangon tudnak kiabálni.
Vörös Mókusék viszont kifejezetten fotogén família, amikor végre a komoly fotomasinánkkal fotóztam őket, egy teljes portfóliót sikerült gyártanom róluk, direkt nekem mórikálták magukat.
És vannak Nyúl Béláék.
Mára már határozottan állíthatom, hogy rendszeres látogatóink.
Első alkalom után a Kicsi csinált nekik fészket, répával, salátával.
Nos, Nyúlék érintetlenül hagyták ezeket.
Hogy miért?
Mert Nyúlék intelligensek.
Az úton közlekednek.
De ott is kizárólag csak kellő körültekintés után.
Szóval, a terasz és az út útjukba esik, de a kertet kerülik.
Teljesen logikus.
Szerintem.
És vannak Vad Kanék.
Állítólag.
Elég nagy populációval.
Mi még csak a kukorica csövek maradékaival szembesültünk...
Többre, személy szerint a kertünkben nem vágyok...
És vannak Czinegéék, Vörösbegyék, Barázda von Billegetőék, és egy csomó olyan madárfaj, akiket még nem tudtam beazonosítani.
De olyan gyönyörű koncerteket adnak, hogy azt leírni nem lehet.
És persze a növények, virágok, cseresznyefák, bükk- és tölgyfák, és,  és, és...
De inkább nézzük a képeket!
A legközelebbiig...!




én nagyon várom a feketeribizli lekvár főzést








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése