Kendő

A poncsó projekt és a költözések sorozata (na, ez majd még megér egy bejegyzést) közé beillesztettem egy kendőt is, mert szeretek kapkodni, mintát téveszteni és kifutni az időből.

avatott szeműek meglátják a hibát is...

Mazochista vagyok, bár hedonista jobb szeretnék lenni.
De az is lehet, ha így belegondolok, a NORMÁLIS, mint jelző se esne rosszul.

Volt Férjnek születésnap is, de tortát nem tudtam sütni, mert két serpenyőnk volt összvissz, elég sokáig.
Mondom, hogy érik az újabb bejegyzés.

a Kicsi csokisat akart, mert mindenki születésnapja az Ő születésnapja is...

És természetesen volt Anyák napja is, a magyar és a helyi is.
Mert naná, hogy ezek nem egy napra esnek.
Kaptam virágot, amit a Kicsi maga vágott a "szedd magad" tulipán földeken.
Köszönöm!

Mert felénk fehér a tengerparti homok...

És, ha majd végre ismét beáll a rend, akkor remélem, időm is lesz írni, és nem csak a blogot.

Eldöntöttem, befejezem, amit elkezdtem, lehet, hogy egy zárt blogon belül, de megcsinálom.

A legközelebbiig...!