Tengerparti nyaralást idéző ebédet...

...készítettem magamnak.

A Kicsi borsófőzeléket kért és kapott.

Én viszont nem kívánom a nagyon tartalmas ételeket.
A héten csőben sült spenótos tészta volt, meg töltött cukkini, és vasárnapra élő van irányozva a wrap is.
Jó sok zöldséggel, joghurtos öntettel.
De az is az igazsághoz tartozik, hogy holnap töltött káposzta lesz, mert Férj ezt kívánja.

Így ma egy egyszerű paradicsomos-bazsalikomos keveréket csináltam.
Eredetileg az olaszok bruschettával eszik, de én ma beértem az itthon található sokmagvas barna kenyérrel.

Igazán finomra sikeredett, és a legjobb benne, hogy nem érzem úgy magamat, mint egy óriás zsák.

És épp készül az idei első adag bodza szörpöm is.
A nedves dunszt dolgozik.

A legközelebbiig...!

2.

A hét elején Férj lelkendezve meséli, hogy újdonsült ismerősünk megkereste, készítene-e csütörtökre számára egy kis kellemes svédasztalos történetet, illetve, bocs, finger food -ot.
Csak hogy a korral haladjunk, jó? Tessék szépen megjegyezni ezt a kifejezést.

Ő örömmel mondott igent.

Csütörtökön reggel, teljes kómában ültem az első kávémmal, amikor a Fb egy képet dobott fel, mely szerint azt pont két éve tettük fel, és osszam meg újra, ha van kedvem.
Elsőre vállat vontam, dehogy osztom meg, annyira nem vagyok exhibicionista.
Egy kép egyszer landol.
Aztán, felocsúdván, rájöttem: nekünk is házassági évfordulónk van!

Mivel anno egy kellemes pálinkázgatás során dőlt el, hogy mi most "i do" (én nem ittam, csak férj és a barátok), így a megfelelő ruha sem az volt, mint a hagyományos esküvőkön szokás.

Jóval régebb óta együtt vagyunk, mint az esküvő dátuma.

Így, valahogy ez nem is égett az agyunkba.

De azért estére készült egy ünnepi torta.

Mivel a Kicsi epres süti fun lett, így az irányvonal adott volt.

És, szinte tökéletes lett a süti.

A piskóta alap életem legjobbja lett.

A krém, na az az én Achilles sarkam.

De most türelmesebb voltam, mint általában.
És majdnem teljesen szilárd lett.

De ez senkit nem zavart, legfőképpen a személyes meosomat, aki még este 10 órakor is sütivel búcsúztatta a napot.

Boldog évfordulót nektek is Mark R.!

A legközelebbiig...!

Újdonságok a kertben

Bolhapiac, kötés, sütik

Két hete vasárnap a rendszeres nagy, hó eleji bolhapiacon voltunk.

Gyönyörű kandalló órára tettünk szert, Férj megjavította, azóta fél óránként felriad éjjel a bimbamm szavára.
Én már immunis vagyok, apámnak két kakukkos órája és két bimbammos órája volt, amik mindig a Derrick és a Dallas legjobb jeleneteinél kezdték el ütni a nyolcat vagy kilencet. És persze, késéssel, csak hogy elnyújtsák az élvezetet.

Kaptam szép bögréket is, így, ha jönnek hozzánk vendégek, már akár készletből is tudom őket kínálni.

És egy gyönyörű kendőt is, mert megérdemlem.

Eper szezon van, készült epres joghurtos édesség, ami addig mutatott jól, amíg a hőmérséklet +5 fok alatt maradt.

Múlt hétvégén a Kicsinek volt névnapja, sütöttünk együtt szivárványos muffint. Kissé bizarr, főleg, amikor a zöld tésztát kavartuk ki... Olyan Nyolcadik utasos volt...

És, gyorsan, két nap alatt összedobtam egy kendőt, mert kellett a lelkemnek és az agyamat is le kellett kötni valamivel.

A legközelebbiig...!

Végre!

De még nem végleges...

Férj megszánt. De az is lehet, hogy csak kényelmi szempontok vezérelték: neten keresztül tudjuk munka alatt is tartani a kapcsolatot.

Nem nekem munka. Neki.
Én még szokom a helyet, vagy aklimatizálódok, vagy nyaralok, vagy hívjuk, aminek akarjuk.
Ha a pontos okot akarjuk megnevezni, akkor épp a bürokrácia sűrűjében vesztegelünk, a Kicsi és én. Meg az ovi.

Na, szóval, van itthon ismét net.
Örömöm csak átmeneti, mondhatni, addig tart, amíg a feltöltés.

Merthogy letelt a 2 hét.
Mi, kedves, aranyos megrendelők hívtuk az online ügyintézést, hogy akkor most mi van, miért nem jöttek?
Válasz: elfelejtettek szólni, hogy felénk ők nem rendelkeznek kellő térerővel vagy miaszösz kell a szolgáltatásukhoz.
Hurrá!

Városba be, érdeklődés máshol. Válasz ugyanaz.

Kezdem érteni, hogy, miért nemzeti park a kertünk vége...

És már próbálom megtalálni a megoldást: ezentúl vagy vadludakkal üzenek, vagy a szarvasok agancsára tűzve kommunikálok.

Mindenesetre úgy érzem magam az elmúlt egy órában, mint egy hajótörött, akit végre megtaláltak.

Isten hozott a Nagyvilágban, és majd a net istene visz el...

A legközelebbiig...!

A kertem

Nos, újként az idei év a kertben az ismerkedés éve. Amikor ide költöztünk, a nárciszikon kívül csak a páfrányok mutatták meg magukat. Azóta az utóbbiak a teljes terasz oldalt elfoglalták, habár mi nem járultunk hozzá.
Itt, majdnem vikingföldön azonban az ember behódol a hódítóknak.
Ideiglenesen.
Ősszel majd jövök én és a ritkítási hadművelet.
Addig azonban kiderült, van fehér és lila rhododentron bokrunk, egy kevés gyöngyvirág, valamilyen dísznád féleség is erőlködik, és egyfajta liliom is lesz.
Ezen felül a sok mogyoró bokor, cseresznye fa, meggyfa is van egy, málnás végig, amerre halad egy kis csapás, ribizli bokraink is vannak, és úgy tűnik, beindult a szeder is.

Elültettem a régi helyről kihozott kakukkfüvet, hoztam barátoktól mentát, vettünk hozzá erősítést is, és a rozmaring bokor is alakul.

A cserépben kiköltöztetett levenduláim már bimbóznak, a hortenziák is bokrosodnak.

És, a bodza is elkezdett virágba borulni.
Igen, nem tévedés.
Itt is más ritmusban él a természet.
Meg kell szoknunk, ahogy azt is, hogy ha nem hajtjuk be a spalettákat, akkor este fél 11-kor még világos van, és azt hisszük, hogy csak 6 óra körül lehet, viszont reggel 5 óra után eléggé bántó a világosság, ismét.

De kezdünk belerázódni, és éledezünk, mint a természet.

A legközelebbiig...!