Behavazva

Csak érzelmileg és az időmet tekintve.

Nincs még rossz idő, nem esik a hó. Itt.
Régi lakhelyünkön, az első külföldin, na, ott már igen...
Nem hiányzik.

Tökölődni sincs időm, se így, se úgy.

Kötő - és/vagy horgolótűt nem is emlékszem, mikor vettem a kezembe utoljára.

Szerencsére sütni még van kedvem, csináltam (hamis) sajttortát. 

És kipróbáltam a hajdinát. Nekem bejött nagyon . A rizssalátámat hajdinával csináltam meg, és gyorsan elfogyott. 

De másra alig van lehetőségem.

Az van, hogy dolgozok.
Két és fél hete.
Legfőképpen ez öröm, mert végre csinálok valamit, ami az agyamat igényli, kell a logikám, kell a tanulási szándékom.
Kapok érte pénzt, ez sem hátrány.

Viszont rengeteg időm elmegy vele, ez majd a jövőre nézve változni fog, de most még nem megy máshogy.

Így viszont nincs hobbi, nincs sport, és megmondom őszintén, nagyon nincs más se.
Este jövök haza, erőm alig, sőt, hétvégén is bejárok.

Hanyagolom a lakást, habár a múlt szombaton kifestettem az előszobát, konyhát, mellékhelyiséget.
Már csak a gyerekszoba van hátra.

Imádom a konyhát, azt, hogy az előszoba is végre olyan, ami én vagyok.

Vannak hiányosságok.

Rengeteg.

Volt egy fullos lakás, mindennel felszerelve.
Majd volt egy költözés, amely során a sok minden útra kelt.
És most van egy üres lakás...
Élj benne...

Elég hullámzó, amit érzek.
Nem vagyok az a türelmes alkat.
De sokat változtam.
Három hónap várakozás szerintem türelem.

Főleg úgy, hogy tudod, mindened megvolt, és most meg kong minden...

Magam alatt vagyok?

Igen.

El vagyok keseredve?

Igen.

Meg fogom oldani?

Igen.

Csak rossz, amikor beleéled magad valamibe, mert a te általad tervezett dolgok megvalósultak, mert tudod, hogy te mindent megtettél, és erre más megint neked tart be.

Józanodsz?

Igen.

A legközelebbiig...!