Végtelen fáradtságot érzek, a rendszeres túlórázás, a hétvégi munka, a más hátrahagyott romjainak feldolgozása, a hajnali kelések és itthoni munkavégzéseket még tetőzi, hogy aprólékosan meg kell szerveznem, hová, kihez tudom a Kicsit eltenni felügyeletre, vagy ki menjen érte az oviba, vinni kell logopédushoz, de persze munkaidőben...
Közben egy másik Kicsi kórházban, a szívem szakad érte...
De legalább a vasárnap szép volt. Gyönyörű idő, és egy kis őszi termésvadászat a Kicsivel.
Élvezte nagyon a szelídgesztenye gyűjtést, volt sikerélmény, na, nem akkor amikor anya hiába dobálta a fán logó gesztenyéket... Ennyit a 10enegynéhány éves kosár múltról...
Ma is kemény nap lesz.
De talán vasárnap feljutunk egy fonalfesztiválra... A legutóbbi poncsó munkadíja erre van szánva.
A legközelebbiig...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése