Barangolásaim-nyugtató helye(tt)...: június 2016

2016. június 26., vasárnap

Fürdés

Ilyen kánikulában naponta többször is zuhanyzik, fürdik az ember.
Ehhez készítettem mosdókesztyűt és mosdókendőt.

Ajándékok lesznek, de saját részre is fogok horgolni.

A legközelebbiig...!

2016. június 25., szombat

Nyakláncok

Ebben a melegben túl sok mindent nem tud az ember kötni, vagy horgolni: akadnak fonalak, amiknek a tapintása máris nedvessé teszi a kezet.
A pamut, bambusz fonalak ezért jók, kevésbé melegítenek.

A zöld-barna lánc adott volt, csak más, már stílusát vesztett medállal. Így csak ezt kellett kicserélni, és máris megújult.

A lila meg kísérlet, egyszer egy komplett, több virágos, gyöngyös verzió is fog készülni, de a technikát még kisérletezem.

A legközelebbiig...!

2016. június 22., szerda

Hétfőn rendkívüli munkanapunk volt, tanulmányútra mentünk Egerbe.

A hely sokak számára nem ismeretlen, nekünk ráadásul férj révén családilag is érintett.

Mivel még egy éve sem dolgozok a munkahelyemen, és egyébként sem a központban, hanem egy általunk fenntartott intézménynél vagyok, így legalább lehetőségem volt megismerni a kollégáimat egy kissé más oldalról is, ami kifejezetten pozitív volt.

Remek hangulatban telt az utazás, én természetesen kötöttem közben- naná, hogy téli sapkát, mert melegben mihez fog hozzá az ember, ha nem feketéhez, bolyhoshoz, melegítőhöz?

Az útvonal során érintett városokat történelmi szempontból is ismertették a szervező kollégáink, ha lehetett, egy-egy személyesen érintett munkatársunkat is beleszőve az ismertetőbe, szóval, azt kell mondjam, hogy tényleg minden arról szólt, hogy legyen egy nap, amikor a tanév lezárása (mivel munkánk a tanévhez kötődik), és a nyári szabadságok eljöveteléig egy kis felfrissülés tartja még bennünk a lelket.

Egerbe érve a "Város a város alatt" kiállítást néztük meg, ahol élvezetes idegenvezetésben volt részünk, és a szívemnek kedves tárgyakat is találtam.
Közölte a tárlatvezető, hogy nemsokára ősi mesterségek munkaeszközeit láthatjuk, erre felkaptam a fejemet, na, nem azért, mert arra számítottam, amit aztán láttam, hanem nekem valahogy "az" az ősi mesterség ugrott be azonnal...Hogy miért?

Naszóval, volt ott rokka, gereben, álmaim netovábbja szabóbaba, régi szövőszék, és mindez abban a nedves, párás pincében. Azonnal úgy éreztem, nekem állagmegőrzés címén azonnal magammal kell hoznom haza őket, az nem lehet, hogy az erősen mésztartalmú víz, a pára, és minden más egyéb káros anyag a fából készült csodákat tönkretegye! (sajnos, hiába voltak a régiek olyan okosak, előrelátóak és a természet adta lehetőségeket teljesen kiaknázók, jött egy korszak, amikor mindezt elhanyagolták, és a nemes penész már nem élt meg lent a pincerendszerben, ami azonnali vizesedést okozott, és ez azóta is jelen van...talán van rá már valami közeli megvalósítási terv, hogy ezt megszüntessék)

gyönyörű munka

gyere velem!!!

ezt, így, ahogy van, kérem, köszönöm!

És szégyen, nem szégyen, de én most láttam először életben az "öl", mint mértékegységet megszemélyesítő tárgyat. Ő egy nagy körzőre hasonlít, amit az érsekségben használtak a szerzetesek. Ezzel mérték ki a városba letelepedni kívánóak számára a földterületeket, hosszában és széltében, ezért is hívják négyszögölnek a telkek mértékegységét.

Egy öl

És ha már szerzetesek, akiknek ugye mindig körmére égett a munka, azaz a kódexírásnál a gyertya, természetesen a gyertyaöntés, mint mesterség is szerepelt a bemutatottak között.

A kiállítás után a Bazilikába mentünk, ahol épp orgonazene szólt. Nálunk, családilag hagyomány, főleg amióta a Kicsi megvan, hogy minden templomban gyújtunk egy gyertyát, és kívánunk valamit (pár éve a Kicsinek besegítettünk - Gmündenben, ha jól emlékszem-, és az "Anya, mit kívánjak?" kérdésre mondtam: "Boldogságot, békességet és egészséges életet az egész családnak!"
Válaszomat a Kicsi továbbította a Fentiek felé:
"Kérek boldogságot, békességet és ÉDESSÉGES ÉLETET a családunknak!" kívánságot rebegett el. Semmi értelme nem volt számára az "egészség"-nek, csakis édesség lehetett az a szó...)

"...és az Isten majd letöröl szemünkből minden könnyet..."

ennek a padnak a jelentését a Férjem érti egyedül


sajnos épp vasárnap mesélte a Férjem, hogy a szíriai menekült ismerőse elmesélte, hogyan darabolták fel a családtagjait, felnőtteket, gyerekeket a szemük láttára, és annyira aktuális lett másnap ez a tábla...

A program későbbi részében ebéd volt, illetve a Szépasszony-völgyben egy pincelátogatás, borkóstolás.

Nagyon jó hangulatú napunk volt, a keddi munkanapot annyira, de annyira nem vágyta senki sem!

A legközelebbiig...!

Tiszavirágkendő

A nevet Csilla adta a kendőnek.
Mert az övé.
Ahogy a fonal is az övé volt, mint már említettem.
És mert a Tiszavirág fesztiválra leutazott hozzánk, és akkor adtam oda Neki.
Azt mondja, tetszik neki.

Természetesen saját fejből, minta és előretervezés nélkül, menet közben alakuló kendő volt.

A fonal vastagsága nem az én kedvenc méretem, de ahogy már jeleztem, ugrálgatom át a komfortzónám határait minden tekintetben, és ez jó volt arra, hogy lássam, mennyire van hozzá türelmem, kitartásom, elszántságom.

A gyöngyök belekötésével még van mit próbálkozni, de az utolsó mintaegységnél már szinte ráállt a kezem, akarom mondani a tűm.

A legközelebbiig...!

2016. június 19., vasárnap

Öröm

Tegnap vendégünk volt, Cs.

Rengeteg érzést kellene most szavakba önteni, de ez az én belső magánügyem.
Ami biztos, nagyon örülök, hogy egymást megismertük.

Kaptam, illetve a lányokkal kaptunk rengeteg mindent, én csak remélni tudom, hogy a részünkről adottak is olyan örömöt váltottak ki, mint amiket mi kaptunk.

Ma délután pedig készült két nyaklánc.

A legközelebbiig...!

2016. június 14., kedd

NESZEsszer, mit eszel?

Mozgalmas volt a hétvége.

Kezdődött egy kétnapos migrénnel, ami a pénteki munkanapomat is lerövidítette.

Tulajdonképpen már elég jól kezelem saját magamat.

Egy kis egészségügyi betekintő, Mártinál.

Rájöttem, hogy ha nem eszek fehér lisztes dolgokat, akkor nincs migrén, illetve jóval kevesebb, és kevésbé erős formátumban.

Ezt azért tudom határozottan állítani, mert néha elcsábulok, és egy-egy zsemle után jön is menetrendszerűen a migrén (ami mondjuk még előfordulhat a nyers hagyma bármilyen változatától, legyen az medve-, fok-, lila-, újhagyma, stb.).

Viszont már nem kell annyi gyógyszer, elég egy, esetleg kettő F. Rapid (nem reklámozunk), és jobban is leszek. És szidhatja bárki az energiaitalt, nekem igenis ilyenkor jót tesz, ismét emberré válok általa.

Amiért nagyon jó, hogy nem kell annyi gyógyszer: kb. 2 hónapja testszerte bevérzéseim lettek, igazán jól mutatok velük, mint Pimpa, a foltos kutya. Bár neki annyi előnye volt, hogy el tudta hagyni a foltjait, nekem ez még nem megy.

Doktornénim azonnal laborba és hasi UH-ra küldött, ahol több dolog is kiderült.

Bár nem tulajdonítok nekik nagy jelentőséget, elég, ha majd idővel a szakorvos megmondja, mit kell tenni.

Azt hiszem, azért egy-két szikevágás kinéz, de no para.

Viszont, az egyik szervem nagyon nem szereti a sok gyógyszert, bár még jól működik, de nem akkora a mérete az egyik oldalon, mint a társának, ezért félévente kontroll. Szóval, ikreim nincsenek, e szervemet tekintve. Mert már nem hasonlít a jobb a balra.

Ezért, amikor csak tehetem, füvezek, azaz zöldet eszek, nem csak azért, mert egészséges, hanem mert végre egyre több az idénytermék, és mert vágyom is.

Az aszalt paradicsom a tavalyi, általam készített még!

Na, jó azért a quacamole is nagyon finom volt, fűrészporos kenyérrel, ahogy a Nagylányom nevezi.

És mert mostanában a körülmények úgy hozták, hogy folyamatosan a komfortzónám határait ugrálgatom át, varrtam egy neszesszert, cipzárral. Közeli képet nem mernék mutatni, varrni tudó olvasóim lelki békéjének megtartása érdekében.

Távolról igazán mutatós.

Mint én.

De ez már a vasárnapi levezető volt, cseresznyeszedés, cseresznyebefőtt befőzés, mosás, takarítás, vasalás, főzés, bevásárlás, kisszoba selejtezés után.

Kezdem nem szeretni a hétvégéket.
Na, jó, ez így nem igaz.
De szinte semmire nem elég.
Legalábbis a passzív pihenésre nem.
Nekem legalábbis.

A legközelebbiig...!