13

...éve már...

Nem lehettél részese a 6 unokád érkezésének, életének, csak kettőnek.

Nem lehettél részese életünk örömeinek, bánatainak.

Nem lehettél itt, amikor kellett volna a vállad, az ölelésed, a simogatásod.

Nem vagy itt, most, amikor megint nagyon kellenél.

Még most is van, hogy azt látom, ott mész az utcán.

Még mindig hívni akarlak, ha valamit el akarok gyorsan mondani.

Még mindig, minden nap eszemben vagy.

Elég csak magamra néznem: a mozdulataim, gesztusaim ahogy öregszem, egyre inkább Te vagyok.

Remélhetem csak, hogy én is leszek olyan jó anyja a lányoknak, mint Te nekem, nekünk.

Hiányzol.

A legközelebbiig...