Útisüti

A napokban emlegettük a Nagylányommal ezt a sütit.
Egy időben sűrűn készítettem, inkább koszolós, mint pepecselős.
Azoknak, akik csokoládé imádók, kifejezetten kötelező egyszer ilyet csinálni éspervagy enni.

A héten többször elém kerültek a 3 évvel ezelőtti kirándulásaink képei, és emlékeim szerint mind Svájcba, mind Olaszországba utazva ezt vittük nassolni.

Luzern felé is emlékezetes lehetett az íze, de maradandót a süti akkor alkotott, amikor a Kicsi a Garda-tónál lévő sok alagút egyikéből kiérvén közölte az autóban, hogy neki most a Csokoládés pöfeteg bizony visszakívánkozik, mert amolyan búvárkaja lett: lement, szétnézett, visszajönne...

És bár volt nálunk hányós zacskó, meg egy bátor és klassz kiscsaj is, aki próbált urrá lenni a gyomrán, de mivel a zacskó új volt, a 3éves meg nem tudta szétnyitni, így csudaszép barna lett minden...

Imádtam a fügefák társaságában az ivásra szánt ásványvízzel kimosni az autónkat...meg a gyereket...meg a játékait, könyveit...

Viszont a süti tagadhatatlanul finom.
És holnap mi ismét utazunk.
Igaz, nem az olasz (tenger)partra.
De part lesz, víz lesz, állítólag napsütés is.
Úgyhogy a süti létjogosultsága megvan.

Recept tucsokbogar.blogspot.com oldaláról.

A legközelebbiig...!