Bútor

Amikor kolléganőmmel átmentünk Pladányba a kiszemelt bútorokért, őt nem is tudtam, hogy létezik.
Aztán megláttam, és a tervemet átdolgoztam: a megvásárolni tervezett kisláda listáról ki, ő pedig helyére be.

Bárszékként lett eladva. Mondtam, virágtartó. Eladó mondta: nem időseknek bárszék? Kérdeztem: hogy ugranak fel rá? Mire ő: nem tudom, viszont nem kell leszálláskor akkora erőt kifejteni, mint egy sámlinál. :-) Imádnivaló 17 éves, céltudatos, az életéről már most határozott elképzelésekkel bíró srácról beszélek. A házuk udvara tömve eladásra szánt dolgokkat: paradicsom paszírozótól kezdve a fenyő szekrényig minden volt, és ő bizniszel. Jól csinálja.

Sárga színű volt.
Az eredeti fa pedig valami gyönyörű, sötét fa.

Kétszer kellett hideg zsíroldóznom.
Az első semmit nem használt.

A második két percen belül lekapta a festéket.
(Ha magamra kenem, rólam is leszed minden felesleget?)

Átcsiszoltam, sötét dió lazúr a teteje, krémszín a lába.

Imádom!

A legközelebbiig...!