Mert a hétvégén most csak ennyire futotta.
A legközelebbiig...!
2016. január 25., hétfő
2016. január 21., csütörtök
Átlépem...
De legalábbis elhitetem ezt magammal.
És lesz ebből még zokni.
Ajándékba.
Aztán, majd a sarokrész kialakításánál eldöntöm, hogy sorozatgyártásba fogok-e, vagy elhajítom a sarokba...
Viszont találtam most egy videót.
Meg ezt is, hisz ez is egy jó zoknikötési technika.
Szerintem ezzel a módszerrel lesz a legegyszerűbb zoknit kötni.
A hétvégén kipróbálom.
Vagy mégsem...
De ha már videók, meg minták, akkor ide teszem, mert mostanában a fair isle mellett a brioche kötés is izgat, meg az entrelac, a spirál kötés, őket meg amíg nem jön meg a kötős könyvem Messziországból, addig szintén elmentem:
- minta 1.
- minta 2.
- minta 3.
És ő sem rossz...
Addig viszont hétvégén, ha van idő, haladok egy rendelt sállal, a családba.
:-)
A legközelebbiig...!
2016. január 15., péntek
Szombat...
...fun lettem, hihetetlen, hogy mostanában mennyire szeretem a szombatokat.
Régen, a takarítás, mosás napja volt, Anyukámnak.
Aztán ahogy nőttem (és persze bennem az ellenállás is), vettem át Anyutól ezeket a feladatokat. A Bátyámmal közösen.
Aztán, középiskolás koromtól, amikor Ő már kirepült, maradt rám a nagyja munka, természetesen Anyu felügyelete és kritikái mellett.
És a szombati munkák átkerültek péntek délutánra, amire Anyu hazajött, már a javával végeztem.
Aztán, az évek során a szombatok hol ilyenek, hol olyanok voltak.
Volt időszak, amikor a hét legszebb napja volt, az estéiről nem is beszélve.
Aztán, a legszomorúbbak, meg a lustálkodás napjai, vagy a rohanjunk, mert ezt, vagy azt még el tudunk intézni.
Később, valahogy a szombat is olyan nap lett, mint a többi.
Keserű.
Vagy épp átlagos.
Esetleg a legszebb.
Vagy a legzsúfoltabb.
Vagy a legörömtelibb, mert újra teljes családban telt. Majdnem teljes családban.
Vagy épp mozgalmas, az akkori munka miatt.
Aztán, sokáig az a nap, ami után Férjem legalább egy egész napot biztos, hogy velünk töltött, így akkor a vasárnap volt a hét fénypontja, aminek a szombat éjjel a kapuja volt.
Aztán meg az a nap, amikor végre a Nagylányom megjött a kollégiumból. <3
Mióta itthon vagyok (na, ennek az itthonnak is tisztázni kellene egyszer a jelentését), és újból dolgozok, azóta "A" SZOMBAT.
Így, nagybetűvel.
Nagyon szeretem.
Lehet, írok is hozzá egy ódát.
Vagy egy himnuszt.
Daktilusban, vagy jambikus verseléssel, vagy páros rímmel, még nem döntöttem el.
De az is lehet, hogy csak élvezni fogom, ahogy a holnapot is!
A hangulata pedig remélem, hogy ilyen lesz!
Régen, a takarítás, mosás napja volt, Anyukámnak.
Aztán ahogy nőttem (és persze bennem az ellenállás is), vettem át Anyutól ezeket a feladatokat. A Bátyámmal közösen.
Aztán, középiskolás koromtól, amikor Ő már kirepült, maradt rám a nagyja munka, természetesen Anyu felügyelete és kritikái mellett.
És a szombati munkák átkerültek péntek délutánra, amire Anyu hazajött, már a javával végeztem.
Aztán, az évek során a szombatok hol ilyenek, hol olyanok voltak.
Volt időszak, amikor a hét legszebb napja volt, az estéiről nem is beszélve.
Aztán, a legszomorúbbak, meg a lustálkodás napjai, vagy a rohanjunk, mert ezt, vagy azt még el tudunk intézni.
Később, valahogy a szombat is olyan nap lett, mint a többi.
Keserű.
Vagy épp átlagos.
Esetleg a legszebb.
Vagy a legzsúfoltabb.
Vagy a legörömtelibb, mert újra teljes családban telt. Majdnem teljes családban.
Vagy épp mozgalmas, az akkori munka miatt.
Aztán, sokáig az a nap, ami után Férjem legalább egy egész napot biztos, hogy velünk töltött, így akkor a vasárnap volt a hét fénypontja, aminek a szombat éjjel a kapuja volt.
Aztán meg az a nap, amikor végre a Nagylányom megjött a kollégiumból. <3
Mióta itthon vagyok (na, ennek az itthonnak is tisztázni kellene egyszer a jelentését), és újból dolgozok, azóta "A" SZOMBAT.
Így, nagybetűvel.
Nagyon szeretem.
Lehet, írok is hozzá egy ódát.
Vagy egy himnuszt.
Daktilusban, vagy jambikus verseléssel, vagy páros rímmel, még nem döntöttem el.
De az is lehet, hogy csak élvezni fogom, ahogy a holnapot is!
A hangulata pedig remélem, hogy ilyen lesz!
foto: internet
A legközelebbiig...!
2016. január 14., csütörtök
Fent-lent
Hullámvölgy.
Egyik nap jó, a másik nap nem annyira.
Ahogy az időjárás változik, úgy változik a hangulatom is, tőlem függetlenül.
Van, amikor nincs is kedvem felkelni.
Amolyan tojokbelemindenbe életérzés fog el.
Aztán elkezdem magyarázni a félálomban nyöszörgő Kicsinek, hogy miért is kell Neki oviba mennie, kötelezően és jókedvűen.
Anya, aki bort iszik és vizet prédikál.
De legalább süt a nap.
A virágzó gránátalma bokornak is tudok örülni, ahogy a földből kibújó hóvirágnak is és jácintnak is, meg a tegnapi napon trillázó Nyitnikéknek is, de félő, hogy ez nagyon korai így január (majdnem) idusán.
Viszont, régen, nagyon régen volt már olyan, hogy pont a születésnapomra esett a Húsvét.
És most idén megint így lesz.
És, szökőév is van.
Meg Hosszú Katinka, és Saul fia, és Arany Glóbusz, és vannak sajnos, akik nem értik a lényeget.
De nem az én tisztem őket meggyőzni.
Én már annak is fogok örülni, ha végre megújíttatom a jogosítványomat, meg eljutok az orvoshoz, ahová 2,5 hónapja beutaltak, meg a Kicsit is el tudom majd vinni az szemészhez, mert a másik olyan dioptriákat mondott neki, amihez szerintem a házszámot is hozzáadta, és annak is nagyon örülni fogok, ha a jelenleg cápára hajazó fogsora visszaalakul emberivé (tegnap vettem észre, hogy a tejfogai mögött, az ínyből kinőtt két csontfog, így most két sorban vannak a fogai...)...
Néha, tudom, ez most nyavalygás, főleg más problémáit figyelembe véve, de néha tényleg úgy érzem, hogy sok ez így nekem, egymagamra.
Beosztani az időt úgy, hogy mindenre és mindenkire jusson, és elég jó anya legyél, meg elég jó munkaerő, meg elég jó főnök, meg elég jó barát, meg elég jó testvér, meg háziasszony, bejárónő és játszótárs, meg hobbizó, meg...meg...meg...
De az is lehet, hogy csak öregszem.
Ezért kell a kikapcsolódás.
A legközelebbiig...!
Egyik nap jó, a másik nap nem annyira.
Ahogy az időjárás változik, úgy változik a hangulatom is, tőlem függetlenül.
Van, amikor nincs is kedvem felkelni.
Amolyan tojokbelemindenbe életérzés fog el.
Aztán elkezdem magyarázni a félálomban nyöszörgő Kicsinek, hogy miért is kell Neki oviba mennie, kötelezően és jókedvűen.
Anya, aki bort iszik és vizet prédikál.
De legalább süt a nap.
A virágzó gránátalma bokornak is tudok örülni, ahogy a földből kibújó hóvirágnak is és jácintnak is, meg a tegnapi napon trillázó Nyitnikéknek is, de félő, hogy ez nagyon korai így január (majdnem) idusán.
Viszont, régen, nagyon régen volt már olyan, hogy pont a születésnapomra esett a Húsvét.
És most idén megint így lesz.
És, szökőév is van.
Meg Hosszú Katinka, és Saul fia, és Arany Glóbusz, és vannak sajnos, akik nem értik a lényeget.
De nem az én tisztem őket meggyőzni.
Én már annak is fogok örülni, ha végre megújíttatom a jogosítványomat, meg eljutok az orvoshoz, ahová 2,5 hónapja beutaltak, meg a Kicsit is el tudom majd vinni az szemészhez, mert a másik olyan dioptriákat mondott neki, amihez szerintem a házszámot is hozzáadta, és annak is nagyon örülni fogok, ha a jelenleg cápára hajazó fogsora visszaalakul emberivé (tegnap vettem észre, hogy a tejfogai mögött, az ínyből kinőtt két csontfog, így most két sorban vannak a fogai...)...
Néha, tudom, ez most nyavalygás, főleg más problémáit figyelembe véve, de néha tényleg úgy érzem, hogy sok ez így nekem, egymagamra.
Beosztani az időt úgy, hogy mindenre és mindenkire jusson, és elég jó anya legyél, meg elég jó munkaerő, meg elég jó főnök, meg elég jó barát, meg elég jó testvér, meg háziasszony, bejárónő és játszótárs, meg hobbizó, meg...meg...meg...
De az is lehet, hogy csak öregszem.
Ezért kell a kikapcsolódás.
A legközelebbiig...!
2016. január 8., péntek
Nyugalom
Péntek délután.
Végre!
Piacon bevásároltam-egy hét után eljutottam ide is-, oviból hazajöttünk, gyorsan rendet raktam, lámpásban gyertyát gyújtottam, és horgolok!
Mert az otthonom az én nyugalomszigetem.
A legközelebbiig...!
2016. január 6., szerda
Szürke
Ismét.
Mert a kedvenc színem.
És végre elkészült.
Nyáron kezdtem hozzá.
De mivel egy csomó megkezdett projektem van, így nem tudott hamarabb elkészülni.
Nem tettem év eleji fogadalmat, de mégis úgy látom, tudatalatt valami működik. Ugyanis sorra fejezek be dolgokat.
Így a hétvégén ő került sorra.
Blokkoltam, ma volt időm a szálakat eldolgozni.
Nekem tetszik.
Persze, megint a fényviszonyok kedvezőtlenek. Sajnos.
De a légiessége talán átjön így is.
A legközelebbiig...!
2016. január 4., hétfő
-9
A reggeli hőmérséklet.
23:35- amikor úgy döntöttem, hogy aludni kellene.
3:49- amióta ébren vagyok.
01.06. A határidő, ami miatt már ma is ereszdelahajamat munka lesz.
5: napot kell átvészelnem ahhoz, hogy ne kelljen foglalkoznom azzal, ha hajnalban felriadok, hogy már felesleges visszaaludnom...
Annyira jó volt itthon!
1.000.000-könnycsepp a lelkemben, mert ma nem hiányzik a munkába menetel...
A legközelebbig...!
2015. december 31., csütörtök
Utolsó bejegyzés
Idénre.
Egy hete élvezem az itthon létet, miszerint nem kell rohanni sehova, de azért van munka, van kötelezettség, de alapvetően nyugalom van.
Eltelt a Karácsony, Férjemből kaptunk 2 napot...
Ő kapott tőlem Star Wars mozit, volt ámulat, bódulat, rajongás.
Én kicsit bealudtam a filmen, mentségemre legyen mondva, 22:20-kor kezdődött, előtte kirándultunk, és egy hete meg vagyok fázva, ami kiveszi az erőmet.
Férj, miután visszatért közénk a messzi-messzi Galaxysból, megkért: bárki bármit állít, tagadjak. Legfőképpen, hogy esetleg én horkoltam a film alatt...
Karácsonyra megkaptam egy kedves baráttól életem első, eredeti Sacher tortáját, díszdobozban...köszönöm itt is!
Másik meglepetés ajándékom volt a farkas vagy róka mintázatú kis valami, amiről nem tudjuk eldönteni, hogy marcipán formázó vagy szappan mintázó, vagy mi?
És hozzá a kolibri.
Nagyon örültem nekik!
Ajándékba készült pár sapka, egy részükről fotó is.
Nagylányomnak kötöttem egy Robin Hood sapkát is, és tetszik neki! Pedig aggódtam.
Ma reggel pedig rámtört a varrásláz, így született két szerencsehozó malac. Természetesen 4levelű lóherékkel.
Bár a Kicsi szerint elefántra hasonlítanak...azt hiszem, nem erőltetem ezt a varrás témát.
És vannak már új kötés-horgolás projektek is!
Szóval volt karácsony, most meg már az év utolsó napjának az utolsó óráit tapossuk.
Nem kívánok összegezni, tudom, mi érdeme és mi fájó története volt számomra 2015-nek.
Kívánok mindenkinek tartalmas, bőséges, kacagásokkal, ölelésekkel teli új évet, egészségben, szerettei körében, sikerekkel megkoronázva!
A legközelebbiig...!
2015. december 24., csütörtök
2015. december 14., hétfő
Tébolymarketing...
...nem, nem erről fog szólni ez a bejegyzés. Csak a tébolyról.
Illetve valami ilyesmi érzésről.
Mindenki meg van tébolyulva.
Nyűgösek, feszültek, fáradtak az emberek, türelmetlenek, kötözködősek. És válogatás nélkül, mindenkivel. Ismerős, ismeretlen, nem számít.
Nekem mára már elegem van belőlük.
Tegnap viszonylag nyugodt napom volt, lelkileg. Imádtam, ahogy a Kicsi végigcsacsogta a napot, főleg a délelőttöt. Elgondolkoztam, hogy mennyire jó, hogy van, hogy mondja, hogy érdemesnek tart a gondolati megosztására. Hogy hihetetlen csoda minden egyes gyerek. A Kicsi ezért, a Nagy azért. De mindegyik nélkül sokkal szürkébb lenne az anyák, a szülők élete.
Mikulásra terveztem neki, hogy mire felkel, a falon egy nagy, családi kifestő fogja várni. Ez természetesen nem jött össze a szokásos migrén miatt a múlt héten.
De most szombaton megkapta. Hihetetlen örömmel fogadta. Aztán persze nekem is be kellett szállnom, meg a nővérének is. Ami a legjobb, hogy gyerek, felnőtt, mindenki élvezi!
A Kicsi ráadásul kitalálta, hogy a szivárvány színeiben színezget, de úgy, hogy az össze érdekelt színt egyszerre fogja a kezébe, és ezzel máris megvan a szivárvány hatás...
És sütöttünk sütit is.
Illetve valami ilyesmi érzésről.
Mindenki meg van tébolyulva.
Nyűgösek, feszültek, fáradtak az emberek, türelmetlenek, kötözködősek. És válogatás nélkül, mindenkivel. Ismerős, ismeretlen, nem számít.
Nekem mára már elegem van belőlük.
Tegnap viszonylag nyugodt napom volt, lelkileg. Imádtam, ahogy a Kicsi végigcsacsogta a napot, főleg a délelőttöt. Elgondolkoztam, hogy mennyire jó, hogy van, hogy mondja, hogy érdemesnek tart a gondolati megosztására. Hogy hihetetlen csoda minden egyes gyerek. A Kicsi ezért, a Nagy azért. De mindegyik nélkül sokkal szürkébb lenne az anyák, a szülők élete.
Mikulásra terveztem neki, hogy mire felkel, a falon egy nagy, családi kifestő fogja várni. Ez természetesen nem jött össze a szokásos migrén miatt a múlt héten.
De most szombaton megkapta. Hihetetlen örömmel fogadta. Aztán persze nekem is be kellett szállnom, meg a nővérének is. Ami a legjobb, hogy gyerek, felnőtt, mindenki élvezi!
A Kicsi ráadásul kitalálta, hogy a szivárvány színeiben színezget, de úgy, hogy az össze érdekelt színt egyszerre fogja a kezébe, és ezzel máris megvan a szivárvány hatás...
És sütöttünk sütit is.
Végre igazi, finomságos linzer lett. Nem a tészta miatt, hanem a dió miatt.
És ez a bejegyzés bizony több, mint egy hete félig megírva várja a végét.
De ma is megyek dolgozni, a Kicsivel együtt, de már csütörtök óta ezt csináljuk.
Én szabadságon vagyok papíron, Ő beteg, ténylegesen, de mindez a munkát és a határidőt nem érdekli.
Szép hetet mindenkinek!
A legközelebbiig...!
2015. december 10., csütörtök
Szinte már átlagos...
Vasárnap, az egyetlen nap, amikor akár hosszan is tudnánk Férjemmel értekezni, az alábbi chat folyt le közöttünk:
F: -Skype?
É: - Migrén. 6 gyógyszer, 2 hányás...
Én győztem.
Kivéve a migrénnel szemben.
Nagyon kiütött.
És eltartott egészen kedd hajnalig, igaz, már gyengébb változatban. Ez azért értékelendő, mivel hétfőn és kedden húzós napjaim voltak a munkában, kellett a koncentráció.
Sok embertől hallom, hogy mindjárt itt a Karácsony.
Ez valahogy általános lehet, ország- és világszerte.
Kivéve az én világomat.
Ma reggel is azt mondták, hogy már csak alig 14 nap van hátra...
Nem vonom kétségbe a szavukat.
De nálam más időszámítás van.
December 18-tól szabin leszek.
Szerintem addig nem is fogok ilyen "apróságokkal" foglalkozni.
De egyet eldöntöttem, és ahogy látom, sikerül is betartanom.
Nem stresszelem magam az ajándékok és a bevásárlás miatt.
A Kicsi lelkében úgyis Karácsony lesz.
Akár kilátszik a fa a sok ajándék alól, akár nem.
Degeszre meg már nem esszük egy pár éve magunkat az ünnep miatt.
És sokkal jobban érezzük magunkat.
Van egy kedves ismerősöm, maholnap akár már barátnőnek is nevezhetem.
Folyamatosan meglep az apósától egy-egy zacskónyi dióbéllel. Szépen megtörve, megtisztítva.
Tegnap épp beszéltük, hogy majd zserbót akarok sütni, ha már van dió.
Csak épp sárgabarack lekvárt kell még szereznem.
Erre este, a másik barátnőmtől kaptam egy üveggel. Mert ő beteg, én megfőztem nekik, helyette, és ezzel hálálta meg. Pedig nem is hallgatózott....
Szóval, most megint működött a kérd és megadatik...
És ez jó!
Ha minden igaz, egy kedves ismerősnek kell készítenem 25 db angyalkát.
És bár vannak nálam fonalai, de azok nem jók (szerinte), így majd még küld valamiket. És mivel advent van, és én kedvelem őt, így tőlem őket kapja majd ajándékba.
A prototipust megcsináltam, éjjel, lámpafénynél nem olyan jó a kép, de őróla van szó. Meg majd 25 másik társáról, ki tudja még milyen színekben? :-)
És megfogott egy minta. Mert hogy van sok, és jó vastag szürke fonalam. Mi más szín?!
Viszont nincs meleg kendőm, mert az még tőlem távol figyel egy kosár aljában...
Kinéztem a mintát.
Letöltöttem.
Elkezdtem.
Lebontottam.
Újra kezdtem.
Megint bontottam.
Közben alkottam újabb mintát, amit még lehet, más sosem horgolt...
Aztán barátunk, Gugli és kisöccse Jutyúb segítségével sikerült az eredeti mintát is megalkotnom.
A két ünnep között lesz végre egy vastag és meleg kendőm. Asszem...
Ja, és mint memoárt, ide írom:
lesz majd ilyen kagylós kendőm is, aminek a videója itt található.
A legközelebbiig...!
F: -Skype?
É: - Migrén. 6 gyógyszer, 2 hányás...
Én győztem.
Kivéve a migrénnel szemben.
Nagyon kiütött.
És eltartott egészen kedd hajnalig, igaz, már gyengébb változatban. Ez azért értékelendő, mivel hétfőn és kedden húzós napjaim voltak a munkában, kellett a koncentráció.
Sok embertől hallom, hogy mindjárt itt a Karácsony.
Ez valahogy általános lehet, ország- és világszerte.
Kivéve az én világomat.
Ma reggel is azt mondták, hogy már csak alig 14 nap van hátra...
Nem vonom kétségbe a szavukat.
De nálam más időszámítás van.
December 18-tól szabin leszek.
Szerintem addig nem is fogok ilyen "apróságokkal" foglalkozni.
De egyet eldöntöttem, és ahogy látom, sikerül is betartanom.
Nem stresszelem magam az ajándékok és a bevásárlás miatt.
A Kicsi lelkében úgyis Karácsony lesz.
Akár kilátszik a fa a sok ajándék alól, akár nem.
Degeszre meg már nem esszük egy pár éve magunkat az ünnep miatt.
És sokkal jobban érezzük magunkat.
Van egy kedves ismerősöm, maholnap akár már barátnőnek is nevezhetem.
Folyamatosan meglep az apósától egy-egy zacskónyi dióbéllel. Szépen megtörve, megtisztítva.
Tegnap épp beszéltük, hogy majd zserbót akarok sütni, ha már van dió.
Csak épp sárgabarack lekvárt kell még szereznem.
Erre este, a másik barátnőmtől kaptam egy üveggel. Mert ő beteg, én megfőztem nekik, helyette, és ezzel hálálta meg. Pedig nem is hallgatózott....
Szóval, most megint működött a kérd és megadatik...
És ez jó!
Ha minden igaz, egy kedves ismerősnek kell készítenem 25 db angyalkát.
És bár vannak nálam fonalai, de azok nem jók (szerinte), így majd még küld valamiket. És mivel advent van, és én kedvelem őt, így tőlem őket kapja majd ajándékba.
A prototipust megcsináltam, éjjel, lámpafénynél nem olyan jó a kép, de őróla van szó. Meg majd 25 másik társáról, ki tudja még milyen színekben? :-)
És megfogott egy minta. Mert hogy van sok, és jó vastag szürke fonalam. Mi más szín?!
Viszont nincs meleg kendőm, mert az még tőlem távol figyel egy kosár aljában...
Kinéztem a mintát.
fotó: internet
Szintén horgolós barátnőm szerint ez inkább színező, mint mintaleírás... :-) van benne valami
fotó: internet
Elkezdtem.
Lebontottam.
Újra kezdtem.
Megint bontottam.
Közben alkottam újabb mintát, amit még lehet, más sosem horgolt...
Aztán barátunk, Gugli és kisöccse Jutyúb segítségével sikerült az eredeti mintát is megalkotnom.
A két ünnep között lesz végre egy vastag és meleg kendőm. Asszem...
Kép megint éjszakai fény mellett...
Ja, és mint memoárt, ide írom:
lesz majd ilyen kagylós kendőm is, aminek a videója itt található.
fotó: internet
A legközelebbiig...!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)