2016. február 14., vasárnap

Feltérképezés

Az úgy volt, hogy pénteken az egyik ismerősöm fonalszállítmányt kapott. És mivel én meg megfertőztem az egyik kolléganőmet, és már menthetetlenül horgol, szabadidejét nem kímélve, gondoltam, legalább a pénztárcája legyen megkímélt.
És feltérképeztem neki a szállítmány tartalmát.
Aminek az lett a vége, hogy számomra teljesen ismeretlen okból, de velem jött haza pár gombolyag fonal. Én határozottan állíthatom, hogy kemény voltam, és ellenálló...jobban, mint a francia ellenállók. De tényleg. Ezért csak 80 dkg-nyi fonalat hoztam el.

És természetesen azonnal ki kellett próbálnom egy mintát, ami régóta üldöz.


Azt hiszem, poncsó lesz. Vagy pedig egy érdekes szabásvonalú kardigán. Mindenesetre tavaszra szánom, magamnak. De lehet, hogy variálom egy kicsit más árnyalatú kékkel, és talán fehérre is. Még nem tudom. Az a baj, hogy határozottan határozatlan vagyok.
De ha megy bele fehér, akkor az eredetileg tejesen fehérre tervezett takarómból veszek kölcsön. És akkor viszont a takaró kap egy kis kéket.





A kék fonalak mellé jött két másik, egyenként 5-5 dkg. Amik magukban vajmi kevesek, de mivel a fair isle minta is izgat, ahhoz pont jók lesznek.





Ő egyébként barna. Csak, hála Istennek annyira süt ma a nap, hogy a színeket nem tudom a telefonommal visszaadni. A kék is, fent, igazi sötétkék. De a fotó nem színhelyes.
Őt azért is hoztam haza, mert a márkája igen jó minőséget takar.
A másik gombolyag megy egy bordós, alpaca fonal. Hát, kérem szépen, őt Isten és ember elleni vétek lett volna otthagyni, nem igaz? Főleg 150,- Ft-ért!

És ha már feltérképezés, akkor elővettem az összes, futó projektemet (na, jó, nem igaz, van még pár, amiket valamilyen okból most nem akarok megmutatni).

Na, szóval:
Van a tavaly elkezdett kendőm, aminek annyi csak a baja, hogy elfogyott ez a színű fonal. Van belőle, feketés, és remek áron, de a postaköltség miatt nem éri meg Pécsről megrendelnem. Pedig nagyon szeretném befejezni.



Aztán, van ez a Citron kendő.


Őt ma reggel ahogy a kezembe vettem, átsuhant az agyamon egy ötlet. Egy színátmenetes fonallal kapcsolatban. De még lehet, továbbgörgetem ezt a gondolatot...

Aztán, van ez a sál, amit hamarosan befejezek, ő a sógornőmnek készül.




A horgolással megfertőzött kolléganőm vette magának ezt a fonalat, amiből egy kendőt kért. Mintája fejből jön, ahogy épp rámjön valami. Ezek szoktak nálam egyébként a legjobban és a leggyorsabban sikerülni, valamilyen okból nem szeretem a mintaleírások alapján kötést, horgolást. Tudom, ez elég rizikós és furcsa, de nem tudok erről leszokni.

És, hát itt van ő, a nyáron elkezdett felsőm. Idén jó lenne már hordani is.





Na, és persze a nagy kihívás, a zoknik! Nagylányomnak készült, de azt mondta, hogy szúrja a fonal (amit teljesen megértek, hiszen 100% gyapjú).
Így majd lehet, hogy más lesz belőle, talán a barna zokninak elkezdettet is lebontom, ő nagyon puha fonal, és egy, a narancsos-sárgás-zöldes fonallal kötök bele mintát, ami szerintem nagyon fel fogja dobni. És nem utolsó sorban pedig a szúrósság kevésbé fog kiütközni.




Nem mellesleg voltunk Állatkertben is, csütörtökön. Ez azért volt nagyon jó, mert tegnap és ma a gyerekek ingyen, a párok pedig egy csók ellenében féláron tudnak állatkertet látogatni. Ami nekünk sokkal drágábban jött össze. :-)

 Herr Koala


 Kenguru-és nem, nincs nyársra húzva







És volt felénk napfelkelte is. Meglepő módon. Szokott. Általában reggelente. Ha mégsem akkor, akkor vagy nem látható egyéb okok miatt, vagy nem napfelkeltének hívják.








 Ők pedig az aktuális kedvenceim. Egy réges-régi kávédaráló-még most próbálom visszahívni eredeti szépségét, és egy tejszűrő. Bódottság van!



A legközelebbiig...!

2016. február 12., péntek

Teszteztem...

...egyet. Magamról. És, hát, aki ismer, döntse el.
Kíváncsi lennék azonban, ki mit szól hozzá.
Nekem van egy véleményem.
A te személyiségtípusod:
“Védő”
(ISFJ-t)

Extravertált
Introvertált
28%
72%
Intuitív
Realista
10%
90%
Logikai beállítottságú
Elvi beállítottságú
8%
92%
Tervező
Kutató
81%
19%
Öntudatos
Óvatos
10%
90%
“A szeretet azáltal gyarapodik, hogy megosztjuk. Minél többet adunk másoknak, annál több jut magunknak.”


Brian Tracy (kanadai író, előadó, menedzseroktató)
Az ISFJ személyiségtípus nagyon különleges, mert tagjainak tulajdonságai ellentmondani látszanak személyiségjegyeiknek. Bár elvi beállítottságúak (F), remek analitikusok; bár introvertáltak (I), jól értenek az emberekhez és kiterjedt társas kapcsolataik vannak; és bár Tervezők (J), nagyon is nyitottak a változásokra és új ötletekre. Mint sok minden másra, rájuk is igaz, hogy az egész több, mint a részek összege és ők pont attól azok, akik, ahogyan a fenti tulajdonságaikat érvényesítik - nem csak maguk, hanem mások számára is jót téve.
Az ISFJ-k jók és önzetlenek, a kedvességért még több kedvességet adnak cserébe és lelkesen, nagylelkűen támogatják azokat az ügyeket és embereket, amikben és akikben hisznek.
Igazán szerencse, hogy a népességnek magas, 13 százaléknyi részét alkotják. Olyan régi és nagy tiszteletnek örvendő hivatások képviselői között találjuk őket, mint az orvoslás, a tudomány és a karitatív szociális munka, ahol a hagyományok továbbvitele és a segíteni vágyás egyaránt dominál.
Az ISFJ-k, főleg az Óvatos típusok, rendkívül aprólékosak, már-már a maximalizmus határát súrolva és bár hajlamosak halogatni a dolgokat, megbízhatóan, időre elvégeznek minden munkát. Az ISFJ-k komolyan veszik a felelősséget és mindig többet nyújtanak az elvártnál, hogy örömet szerezzenek, akár a munkahelyükön, akár otthon.

Hiszik, ha látják, hogy kik is vagyunk

Az ISFJ-k számára nagy kihívás, hogy az emberek észrevegyék, hogy mi mindent tesznek. Hajlamosak ugyanis elbagatellizálni eredményeiket és bár kedvességükért nagyra becsülik őket az emberek általában, előfordulhat, hogy cinikus és önző emberek kihasználják elkötelezettségüket és szerénységüket és temérdek munkát varrnak a nyakukba, amiért aztán ők maguk aratják le a babért. Az ISFJ-knek ezért meg kell tanulniuk nemet mondani és kiállni a jogaikért, ha meg akarják őrizni önbizalmukat és lelkesedésüket.
Mivel született társas lények (ami furcsa tulajdonság ahhoz képest, hogy introvertáltak), rendkívüli emlékezőképességüket nem adatok és jelentéktelen tények, hanem emberek és a velük kapcsolatos apró részletek memorizálására használják. Ha ajándékozásról van szó, az ISFJ-knek nincs párja: kreativitásukat és természetes érzékenységüket segítségül hívva szeretetüket személyre szóló és megható ajándékokkal fejezik ki. Ez igaz a munkatársakra is, akiket különben igaz barátaiknak tartanak, de szeretetük teljes nagyságában a családjukon belül mutatkozik meg.

Mindent megteszek, hogy megvédjelek!

Az ISFJ személyiségek csodálatos emberek, akik sosem ülnek tétlenül, amíg egy arra érdemes ügynek nincs pont téve a végére. Nincs még egy introvertált személyiségtípus, amely hozzájuk hasonló intimitású kapcsolatokra képes. Örömmel ügyködnek azon, hogy összetartsák és boldoggá tegyék családjukat, a szeretet melegével árasztva el őket. Igaz, hogy soha nem lesznek boldogok a reflektorfényben és bűntudattal veszik tudomásul, ha megjutalmazzák őket valamilyen csapatmunka esetén, de ha elérik, hogy eredményeiket elismerjék, olyan szintű boldog elégedettség lesz osztályrészük, amiről sok más személyiségtípus még csak nem is álmodozhat.
Híres ISFJ-k:
II. Erzsébet királynő
Robert E. Lee
I. Mária angol királynő
Halle Berry
Csavardi Samu A gyűrűk ura c. könyvből
Dr Watson, Sherlock Holmes partnere

Ha szeretnéd a tesztet kitölteni.
A legközelebbiig...!

2016. február 1., hétfő

Csendes

Alapvetően csendes volt az elmúlt két hetünk.

Bár volt történés, de szerencsére csak örömteli, és a körülötte kialakuló kezdeti "bepara" is gyorsan elmúlt, melyben alapvetően nem is hittem, de nem is tehettem, mert megint én voltam az, akinek nem szabadott.
Gyarapodtunk, és ez nagy öröm.

A Kicsi szemészeti problémáját is sikerül végre kezelnem. Igen, márhogy a megoldás tekintetében. Nagyon nem hittem el, amikor az Sztk-ban azt mondták, hogy +5 és +6, mert szerintem a dokinéni a házszámot is hozzáadta...
Pénteken megyünk, és egy másik doktornővel is megnézetem, aki az előzetes elbeszélgetés során csak kellően meglepődött mindazon, amit elmeséltem.

Elmentem egyébiránt szemüveget nézni neki a kíváncsiság kedvéért, és még mindig ott tartunk, hogy egy szemüveg az kérem szépen, luxuscikk. Az ő kicsi arcára, a nagy dioptriákkal vagy nem is találtam, vagy nagyon érdekes árakon: kb. 30-45.000,- Ft körüli összegből már meg is úsznánk, de persze, csak átmenetileg, mert májusban vissza kellene menni a szemészetre, és akkor valószínűleg újabb lencsét írnának ki.

Kezdem feldolgozni az elmaradásaimat.
Kötésben és horgolásban.
Az ősszel kapott sok-sok dióbélért cserébe elkészült egy egyiptomi boleró. A fonal a tulajdonos választása volt, akciósan bevásárolt több színből, még így is egy kendő és egy mellény várja, hogy formára leljenek nálam.






 blokkolódott


Közben készült egy sapka is, tegnap délután, mert névnap lesz hamarosan, és a sapkákból pedig sosem elég.

Viszont elegem van a sok lisztből, meg krumpliból, meg úgy lassan mindenből.
Ezért tegnap egy finomságos zöldséges másodikfélét készítettem, amiből a Nagylányom is örömmel lakmározott.
Teljesen egyszerű, az otthon található répát, zöldséget, lila és újhagymást vékony csíkokra kell vágni, a brokkolit előfőzni, és aztán olajon megdinsztelni, a végén pedig szójaszósszal jól nyakon önteni, összerottyintani, és már ehetjük is.





Elgondolkoztam, hogy mostanában nem igazán megy az elmélyedés a blogírásban. Sem időm, sem annyi szóra érdemes dolog nincs, ami miatt klaviatúrát ragadnék...
Lehet, bezár Márti móka tára...

De addig is...

A legközelebbiig...!




2016. január 25., hétfő

Lusta asszony...

...rétese.

Mert a hétvégén most csak ennyire futotta.






A legközelebbiig...!


2016. január 21., csütörtök

Átlépem...

...a korlátaimat.

De legalábbis elhitetem ezt magammal.

És lesz ebből még zokni.



Ajándékba.

Aztán, majd a sarokrész kialakításánál eldöntöm, hogy sorozatgyártásba fogok-e, vagy elhajítom a sarokba...

Viszont találtam most egy videót. 
Meg ezt is, hisz ez is egy jó zoknikötési technika.

Szerintem ezzel a módszerrel lesz a legegyszerűbb zoknit kötni.
A hétvégén kipróbálom.
Vagy mégsem...


De ha már videók, meg minták, akkor ide teszem, mert mostanában a fair isle mellett a brioche kötés is izgat, meg az entrelac, a spirál kötés, őket meg amíg nem jön meg a kötős könyvem Messziországból, addig szintén elmentem:
- minta 1.
minta 2.
minta 3.

És ő sem rossz...

Addig viszont hétvégén, ha van idő, haladok egy rendelt sállal, a családba.



:-)

A legközelebbiig...! 

2016. január 15., péntek

Szombat...

...fun lettem, hihetetlen, hogy mostanában mennyire szeretem a szombatokat.
Régen, a takarítás, mosás napja volt, Anyukámnak.
Aztán ahogy nőttem (és persze bennem az ellenállás is), vettem át Anyutól ezeket a feladatokat. A Bátyámmal közösen.
Aztán, középiskolás koromtól, amikor Ő már kirepült, maradt rám a nagyja munka, természetesen Anyu felügyelete és kritikái mellett.
És a szombati munkák átkerültek péntek délutánra, amire Anyu hazajött, már a javával végeztem.

Aztán, az évek során a szombatok hol ilyenek, hol olyanok voltak.
Volt időszak, amikor a hét legszebb napja volt, az estéiről nem is beszélve.
Aztán, a legszomorúbbak, meg a lustálkodás napjai, vagy a rohanjunk, mert ezt, vagy azt még el tudunk intézni.

Később, valahogy a szombat is olyan nap lett, mint a többi.
Keserű.
Vagy épp átlagos.
Esetleg a legszebb.
Vagy a legzsúfoltabb.
Vagy a legörömtelibb, mert újra teljes családban telt. Majdnem teljes családban. 

Vagy épp mozgalmas, az akkori munka miatt.

Aztán, sokáig az a nap, ami után Férjem legalább egy egész napot biztos, hogy velünk töltött, így akkor a vasárnap volt a hét fénypontja, aminek a szombat éjjel a kapuja volt.

Aztán meg az a nap, amikor végre a Nagylányom megjött a kollégiumból. <3

Mióta itthon vagyok (na, ennek az itthonnak is tisztázni kellene egyszer a jelentését), és újból dolgozok, azóta "A" SZOMBAT.

Így, nagybetűvel.

Nagyon szeretem.
Lehet, írok is hozzá egy ódát.
Vagy egy himnuszt.
Daktilusban, vagy jambikus verseléssel, vagy páros rímmel, még nem döntöttem el.

De az is lehet, hogy csak élvezni fogom, ahogy a holnapot is!

A hangulata pedig remélem, hogy ilyen lesz!


foto: internet

A legközelebbiig...!

2016. január 14., csütörtök

Fent-lent

Hullámvölgy.
Egyik nap jó, a másik nap nem annyira.
Ahogy az időjárás változik, úgy változik a hangulatom is, tőlem függetlenül.
Van, amikor nincs is kedvem felkelni.
Amolyan tojokbelemindenbe életérzés fog el.
Aztán elkezdem magyarázni a félálomban nyöszörgő Kicsinek, hogy miért is kell Neki oviba mennie, kötelezően és jókedvűen.
Anya, aki bort iszik és vizet prédikál.

De legalább süt a nap.

A virágzó gránátalma  bokornak is tudok örülni, ahogy a földből kibújó hóvirágnak is és jácintnak is, meg a tegnapi napon trillázó Nyitnikéknek is, de félő, hogy ez nagyon korai így január (majdnem) idusán.


Viszont, régen, nagyon régen volt már olyan, hogy pont a születésnapomra esett a Húsvét.
És most idén megint így lesz.

És, szökőév is van.

Meg Hosszú Katinka, és Saul fia, és Arany Glóbusz, és vannak sajnos, akik nem értik a lényeget.

De nem az én tisztem őket meggyőzni.

Én már annak is fogok örülni, ha végre megújíttatom a jogosítványomat, meg eljutok az orvoshoz, ahová 2,5 hónapja beutaltak, meg a Kicsit is el tudom majd vinni az szemészhez, mert a másik olyan dioptriákat mondott neki, amihez szerintem a házszámot is hozzáadta, és annak is nagyon örülni fogok, ha a jelenleg cápára hajazó fogsora visszaalakul emberivé (tegnap vettem észre, hogy a tejfogai mögött, az ínyből kinőtt két csontfog, így  most két sorban vannak a fogai...)...

Néha, tudom, ez most nyavalygás, főleg más problémáit figyelembe véve, de néha tényleg úgy érzem, hogy sok ez így nekem, egymagamra.
Beosztani az időt úgy, hogy mindenre és mindenkire jusson, és elég jó anya legyél, meg elég jó munkaerő, meg elég jó főnök, meg elég jó barát, meg elég jó testvér, meg háziasszony, bejárónő és játszótárs, meg hobbizó, meg...meg...meg...

De az is lehet, hogy csak öregszem.

Ezért kell a kikapcsolódás.






A legközelebbiig...!

2016. január 8., péntek

Nyugalom

Péntek délután.
Végre!

Piacon bevásároltam-egy hét után eljutottam ide is-, oviból hazajöttünk, gyorsan rendet raktam, lámpásban gyertyát gyújtottam, és horgolok!

Mert az otthonom az én nyugalomszigetem.

A legközelebbiig...!

2016. január 6., szerda

Szürke

Ismét.
Mert a kedvenc színem.
És végre elkészült.
Nyáron kezdtem hozzá.
De mivel egy csomó megkezdett projektem van, így nem tudott hamarabb elkészülni.
Nem tettem év eleji fogadalmat, de mégis úgy látom, tudatalatt valami működik. Ugyanis sorra fejezek be dolgokat.
Így a hétvégén ő került sorra.
Blokkoltam, ma volt időm a szálakat eldolgozni.

Nekem tetszik.

Persze, megint a fényviszonyok kedvezőtlenek. Sajnos.

De a légiessége talán átjön így is.

A legközelebbiig...!

2016. január 4., hétfő

-9

A reggeli hőmérséklet.

23:35- amikor úgy döntöttem, hogy aludni kellene.
3:49- amióta ébren vagyok.

01.06. A határidő, ami miatt már ma is ereszdelahajamat munka lesz.

5: napot kell átvészelnem ahhoz, hogy ne kelljen foglalkoznom azzal, ha hajnalban felriadok, hogy már felesleges visszaaludnom...

Annyira jó volt itthon!

1.000.000-könnycsepp a lelkemben, mert ma nem hiányzik a munkába menetel...

A legközelebbig...!