Az úgy volt, hogy pénteken az egyik ismerősöm fonalszállítmányt kapott. És mivel én meg megfertőztem az egyik kolléganőmet, és már menthetetlenül horgol, szabadidejét nem kímélve, gondoltam, legalább a pénztárcája legyen megkímélt.
És feltérképeztem neki a szállítmány tartalmát.
Aminek az lett a vége, hogy számomra teljesen ismeretlen okból, de velem jött haza pár gombolyag fonal. Én határozottan állíthatom, hogy kemény voltam, és ellenálló...jobban, mint a francia ellenállók. De tényleg. Ezért csak 80 dkg-nyi fonalat hoztam el.
És természetesen azonnal ki kellett próbálnom egy mintát, ami régóta üldöz.
Azt hiszem, poncsó lesz. Vagy pedig egy érdekes szabásvonalú kardigán. Mindenesetre tavaszra szánom, magamnak. De lehet, hogy variálom egy kicsit más árnyalatú kékkel, és talán fehérre is. Még nem tudom. Az a baj, hogy határozottan határozatlan vagyok.
De ha megy bele fehér, akkor az eredetileg tejesen fehérre tervezett takarómból veszek kölcsön. És akkor viszont a takaró kap egy kis kéket.
A kék fonalak mellé jött két másik, egyenként 5-5 dkg. Amik magukban vajmi kevesek, de mivel a fair isle minta is izgat, ahhoz pont jók lesznek.
Ő egyébként barna. Csak, hála Istennek annyira süt ma a nap, hogy a színeket nem tudom a telefonommal visszaadni. A kék is, fent, igazi sötétkék. De a fotó nem színhelyes.
Őt azért is hoztam haza, mert a márkája igen jó minőséget takar.
A másik gombolyag megy egy bordós, alpaca fonal. Hát, kérem szépen, őt Isten és ember elleni vétek lett volna otthagyni, nem igaz? Főleg 150,- Ft-ért!
És ha már feltérképezés, akkor elővettem az összes, futó projektemet (na, jó, nem igaz, van még pár, amiket valamilyen okból most nem akarok megmutatni).
Na, szóval:
Van a tavaly elkezdett kendőm, aminek annyi csak a baja, hogy elfogyott ez a színű fonal. Van belőle, feketés, és remek áron, de a postaköltség miatt nem éri meg Pécsről megrendelnem. Pedig nagyon szeretném befejezni.
Aztán, van ez a
Citron kendő.
Őt ma reggel ahogy a kezembe vettem, átsuhant az agyamon egy ötlet. Egy színátmenetes fonallal kapcsolatban. De még lehet, továbbgörgetem ezt a gondolatot...
Aztán, van ez a sál, amit hamarosan befejezek, ő a sógornőmnek készül.
A horgolással megfertőzött kolléganőm vette magának ezt a fonalat, amiből egy kendőt kért. Mintája fejből jön, ahogy épp rámjön valami. Ezek szoktak nálam egyébként a legjobban és a leggyorsabban sikerülni, valamilyen okból nem szeretem a mintaleírások alapján kötést, horgolást. Tudom, ez elég rizikós és furcsa, de nem tudok erről leszokni.
És, hát itt van ő, a nyáron elkezdett felsőm. Idén jó lenne már hordani is.
Na, és persze a nagy kihívás, a zoknik! Nagylányomnak készült, de azt mondta, hogy szúrja a fonal (amit teljesen megértek, hiszen 100% gyapjú).
Így majd lehet, hogy más lesz belőle, talán a barna zokninak elkezdettet is lebontom, ő nagyon puha fonal, és egy, a narancsos-sárgás-zöldes fonallal kötök bele mintát, ami szerintem nagyon fel fogja dobni. És nem utolsó sorban pedig a szúrósság kevésbé fog kiütközni.
Nem mellesleg voltunk Állatkertben is, csütörtökön. Ez azért volt nagyon jó, mert tegnap és ma a gyerekek ingyen, a párok pedig egy csók ellenében féláron tudnak állatkertet látogatni. Ami nekünk sokkal drágábban jött össze. :-)
Herr Koala
Kenguru-és nem, nincs nyársra húzva
És volt felénk napfelkelte is. Meglepő módon. Szokott. Általában reggelente. Ha mégsem akkor, akkor vagy nem látható egyéb okok miatt, vagy nem napfelkeltének hívják.
Ők pedig az aktuális kedvenceim. Egy réges-régi kávédaráló-még most próbálom visszahívni eredeti szépségét, és egy tejszűrő. Bódottság van!
A legközelebbiig...!
