A kis, fiatal diófán és fenyőkön kívül minden más fa, bokor meghajlik a ráfagyott folyadék súlya alatt.
Látni, hogy merről fújt a szél.
Hihetetlen vastagságban rakódott az ágakra.
A nyírfák, amik eddig mélabúsan, de méltóságteljesen eresztették le ágaikat, mint valami kéz ujjait, most megrogyva, meghajolva, sőt, kettétörve nyögnek a súlyok alatt.
Még a kertünkben lévő nyírek is, amiket egyébként a Nap bronzba von, most mint valami fésületlen hobók, állnak a szélben, a terheket cipelve.
Ahogy álltunk a tisztáson, hallottuk, ahogy recseg egy fa, majd újabb reccsenés, még egy, aztán a hátunk mögött leszakadt egy ág.
Gyönyörű látvány, de a fáknak nagy teher.
a kert, ahová az őzeknek szabad bejárása van
ők most inkább borzasak, nem bronzosak
a kis lila fészer, színt hoz a kertbe
Jégsüni
Jégháló
"cseppet" vastag réteg húzza
húzza bizony!
bújj-bújj (zöld)ág...
ő nem szomorúfűz...
sudáran, fiatalos szemtelenséggel a diófácska állja a telet
őket viszont megtörte
Jégpillangó
Csináltam chili-olajat, természetesen, még mindig a @szeretetrehangoltan blog alapján.
Holnap pedig csipkebogyó gyűjtés lesz, meg kökényszüret.
A csipkebogyóból teát szándékozok csinálni, ahogy a fent említett blogban írják.
Nekem most Ő a nagy favorit.
De általa találtam egy másik blogot, @Csipkerózsa, hmm, a dobogó felső fokán áll, a kezét fogva a fenti blognak.
Öröm őket olvasni.
Fejfájás tompán van, délután óta, gyógyszer nem segít, víz szintén, úgyhogy marad a tanácstalanság.
Merítős kiflik újra gyártva, szépségük evésre sarkall-nagylány legnagyobb bánatára...
A legközelebbiig...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése