A köd azóta is megvan, viszont olvad jelenleg minden.
Sétáltam a kutyával, az erdőben a fákról olvadó hó és jég hangját lehetett csak hallani: csepp-csepp...
Már a kertünk végében rengeteg őznyomot lehetett felfedezni, és ahogy haladtunk felfelé a hegyen, az erdő felé, ez csak sűrűsödött.
Nagyon szép volt a fenyőfák tűlevelein megfagyó víz, a lekopaszodott áfonya-bokrok felfelé nyúló ágainak zöldje, vagy a nyírfák búsan lelógó, méltóságos ágai...
A múlt héten olvastam valahol-szégyen, de elfelejtettem, kinél-, hogy a nyírfák télen sem alszanak, ezért ha tehetjük, például lakásdekorálás céljából ne metszegessük.
Nálunk van nyírág, nem is egy, de azokat mindig a földről gyűjtjük össze.
Készült jó pár kép, némelyik a köd miatt lett homályos, némelyik meg azért, mert egy több, mint 60 kg-os kutya rángatta a kezemet fényképezés közben, mert Őkelme- kereső kutyaként- szagot kapott folyamatosan, és a fejébe vette, hogy minden őzet és őzlakhelyet felderít a környéken.
Nem hagytam, mert lehet, még azóta is őt kergetném, hogy ugyan jöjjön már vissza...
Viszont így remek volt a hegyről, csúszós, havas-jeges-saras utakon lejönni...
Néha rásegített az eb, hogy gyorsabb legyek, mint ahogy szerettem volna.
És azt hiszem, a karom is nyúlt, vagy két centit a séta során.
Mégiscsak én leszek Nyúlánka*...végül is a családunkra sokszor ráillik a hihetetlen jelző, ez már többször bebizonyosodott.
csak, mert szép
mégiscsak színes a tél
van itt minden
variációk egy fenyőágra
a kertben, az almafáknál is őznyomok
élettársak
egy kis erdőrészlet
ködös erdőszél
mindenütt őznyomok
A legközelebbiig...!
* A Hihetetlen család- rajzfilm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése