Azért amikor csak tehettük, a szokásos sétákat leróttuk, mert kell a feltöltődés.
Vendégeink voltak, nekem személy szerint nagyon jól esett, mert amikor a Férjem elmegy dolgozni, akkor tulajdonképpen nem tudok beszélgetni senkivel sem.
Már hogy felnőtt emberrel.
Igaz, hogy a Nagylányom már lassan 16 éves lesz, és alapvetően jónak mondhatom a kapcsolatunkat, ami azt jelenti, hogy kamasz, és a hormonok miatt hangulata hullámzó, minek következtében nem mindig lehet vele úgy eltársalogni, ahogy szeretném, de azért sok mindent meg tudunk beszélni.
(A foghegyről odavetett tőmondatok kissé bántó stílusban előfordulnak, de jelenleg ez természetes nála.
Én próbálom is tolerálni, a lehető legkevesebbet emiatt zrikálni: mert megfogadtam, amikor magam is tini voltam, hogy nem fogom elfelejteni, hogy milyen rosszul estek dolgok Anyukámtól, és hogy bizony az én gyerekeim -akkor még 3 volt tervezve...- nem fogják ugyanezt megélni...)
Szóval, azért hiányzik a felnőtt emberek társasága, úgyhogy jó volt egy pár napig ezt kiélvezni.
Közben leesett az első igazi nagy hó, ami azt jelenti, hogy két napig csak esett, esett, hol erősebben, hol kevésbé erősen.
Ami nagyon tetszett, viszonyítva az otthoni dolgokhoz, hogy itt azonnal elkezdték a gazdák a saját portájukat és az előttük lévő utat takarítani, ha kellett, egész nap kint sürögtek, és folyamatosan tisztították, hogy járható legyen.
Jó, azt azért hozzá kell tenni, hogy itt mindenkinek van legalább egy kis traktorja, ami elé "befogta" a hóekét, és már tudott is intézkedni.
Azért, amikor nem esik, és jön fel a Nap, hát az csoda dolgokat tud művelni!
A nagy hóra visszatérve, a Kicsi és a Férjem vasárnap készítettek egy hóembert (szegény, tegnapra hanyatt vágta magát, mert igen rendesen olvadni kezdett, egész hétre 6-8 fok körül jósolnak).
Mikulásra Férjem kapott egy sapkát, régóta kérte már, aztán, hogy elmentek a vendégek, gyorsan nekiálltam, és megkötöttem neki. Simán felveszi, és elmegy benne munkába, nem zavarja, sőt büszke rá.
(A vikingekhez egyébként is különös kapcsolat fűzi, ugyanis amikor Prágában voltunk, mindenáron északiaknak néztek minket, akár egy vendéglőbe ültünk be, akár boltba mentünk...Valahogy mindig megkérdezték tőlünk, hogy honnan jöttünk, svédek, finnek vagyunk-e, ez általános volt, de megtörtént az is, hogy az egyik étteremben cirill betűs étlapot kaptunk...
Aztán, volt egy régi, nagy sláger, a (fonetikusan) "big máj lavór", amiből aztán a fentiek hatására, és mert kapcsolatunk elején voltunk, elneveztem Őt VIKINGLAVÓR-nak...mert hát a viking a fentiek értelmében érthető, a lavór meg, hát akkor még nagyon-nagy kampány időszak volt, és udvarolt, udvarolt...)
Másnapra egy másik sapka is készült neki, arról nincs fotóm, mert felváltva hordja őket.
Saját célra is készült egy újabb, de még ez sem az igazi.
Még keresem a tuti fazont, de erős a gyanúm, hogy hamarabb célba érnék, ha valami fejplasztikára vállalkoznék...
Ja, az enyém, ott középen nem hypo szívta, hanem halvány lila lenne...
Ami viszont naponta megsimogatja a lelkemet, az az, hogy a jelenlegi lakásunk olyan fekvésű, hogy minden virágunk életmagra kapott, olyan szinten, hogy például mindhárom orchideám, melyeket jóérzésű ember már kukába dobott volna, most ott tartanak, hogy az egyik hozott egy igen szép, erőteljes szárat, amin napról-napra nyílnak a virágok, a másikon két kis vékonyka, gyengécske hajtás jött, szerintem nem lesz rajtuk virág, de ahhoz képest, hogy évek óta vegetál, sőt, már kétszer majdnem hogy kirohadt, ez igen nagy fejlődés.
Ezen felül van egy ékszer orchideám is, na, ő már azóta annyi új oldalhajtást hozott, hogy lassan bokor lesz belőle, és már szinte sürgetem, hogy mikor akar virágokat is hozni?
Ami még újdonság volt a héten, hogy Sebastián megmutatta, kitől tudunk a faluban friss tejet vásárolni.
Nagy tejfelhasználók vagyunk, kávé, kakaó, császármorzsa, tejbegríz, kelt kalácsok-ezekhez napi szinten használjuk fel a tejet.
Azon felül, hogy ez a tej valóban látott tehenet-ha másnem azért, mert az istálló mellől kapjuk :-)))-, azon vágyaimat is kiélhetem, hogy készíteni fogok házi sajtot, tejfölt, túrót, joghurtot.
Az itteni bolti tejek védelmében azért elmondható, hogy itt sokkal biztosabb lehet az ember, hogy a bolti tejnek is van köze a tehénhez, lévén, hogy itt nagyon odafigyelnek arra, hogy helyi gazdák termékei jelenjenek meg a kínálatban.
(Így van ez a húsokkal is pl., ami nekünk nagy meglepetés volt, az egyik olyan nagyáruház kínálatában, ami otthon is megtalálható, a húsos pultnál van friss, helyi termelőtől való húsrendelési lehetőség: te az ott kitett nyomtatott megrendelőlapra felírod, miből mennyit és mikorra szeretnéd, és meghozzák...)
Ja, és azért azt se felejtsük el, hogy itt a háztól vett tej fele az akciós bolti tej árának.
Aranyos volt Sebastián, amikor Férjem megjelent egy PET palackkal, meg pár csatos üveggel, mert nem tudtuk eldönteni, melyik megoldás a jobb, hogy miért nem tejes kannát vitt?
Hát, végül is igaza van, de momentán a háztartásunk nem rendelkezik ezzel az eszközzel, drága jó Nagymamám és Anyukám amikor a stafírungomat állították össze, erre nem gondoltak, én meg azóta valahogy szintén figyelmetlen voltam ezen a téren, és nem szereztem be t-e-j-e-s-k-a-n-n-á-t.
De már rajta vagyunk az ügyön, habár még a méretet nem döntöttük el, mert úgy tűnik, a kettő másfél literes üveg tej túl gyorsan el tud nálunk fogyni, és ha még tejtermékeket is akarok csinálni?!
A lakás továbbdíszítése is halad, most azt tervezem, hogy az egyik közeli erdőben láttam, megmetszették a fenyőket, hogy a vadak könnyebben találjanak bejárást, így a fenyőágakból hozok egy párat, és az ablakpárkányokat díszítem el.
Viszont van már mikulás virág is, kettő, remélem, sokáig bírni fogják.
Tavaly kikísérleteztünk a lányokkal egy jó receptet, annyira jó volt, hogy kb. 4x kellett sütni, de mire az egyik tepsi kisült, a másik már elfogyott...
Sajnos, az ajándékokkal még sehogy sem állunk, mind ötlet, mind időhiány miatt...
De magunkat ismervén, a véghajrában mindent összehozunk.
A legközelebbiig...
UI: elfelejtettem, ha valaki ismét egy jó kis filmet szeretne nézni: A nagy nap c. ajánlani tudom. Diane Keaton, Robert de Niro és Susan Sarandon alkotnak valóban egy hármast...ezen felül feltűnik még a Grace Klinikás szőke dokilány is. Kellemes szórakozás, sok humorral, jó szereposztással, kötéshez-horgoláshoz, vasaláshoz remek időtöltés...
VálaszTörlés