A tésztát csak úgy, fejből, a már megszokott recept alapján készítettem, ám menet közben a jelenlegi favorithoz fordultam (ismét és még mindig @szeretetrehangoltan blog), és elkezdtem kutakodni.
Szerintem nincsenek véletlenek, mindig is ezt gondoltam.
Na, és melyik kifli elkészítési mód jött rögtön szembe velem?
Hát persze, hogy a forró vízbe merítős.
Az eljárást adaptáltam csak, a recept nem az ott leírt, de erősen hasonlít, hisz kifli, keleszteni sem kelesztettem annyit, mint ott van leírva, mert időhiányban szenvedtem. (nem értem mostanában magamat, valahogy mindig délután 5 után kezdem el bedagasztani a tésztát, annak ugye azért idő kell, általában fél 9, mire kisül. Előtte valahogy mindig elmegy az idő, vagy nem érzem úgy, hogy alkalmas az időpont, vagy nem is értem...)
Úgyhogy megcsináltam.
Borzasztó izgalmas, ahogy a megkelt kiflit az ember a sütőbe tolás előtt forró vízbe mártja.
Buborékol, szívja magába a vizet.
Nagylány ott állt fölöttem, nézte, hogy mit csinálok, az elsőnél feltette a kérdést: Anya, ezt nem sütni szokták? :-)))))
Amikor az első tepsivel elkezdett sülni, és látja az ember, hogy kezd fényesre, ropogósra sülni, na, hát az valami olyan élmény!
(Szülővárosom lakói: tiszta Szapáry Pékséges kifli!!!)
És belül meg szép csigás, vagyis körkörös a tészta, leveles, de nem a zsíros leveles tészta.
Szóval, az az igazi!
A formákat még tökéletesítenem kell, vízbe merítés előtt még csinosak voltak, de vagy a lapát kicsi, amivel kiemelem, vagy nem szabad ekkorákat gyártanom, de a nagyok elég csálék lettek sülés közben.
Az ízük azonban mindent feledtet!
Azért délután készült egy kis só-liszt gyurma, fenyődísznek, ablakba, csomagokra dekorációnak, meg csak úgy, mert jó móka!
Este találtam egy még jobb ötletet, a szódabikarbóna-keményítő-víz elegyéből készülő díszeket, állítólag olyan lesz, mintha porcelánból lenne, és még csillog is...A héten megcsináljuk!
És a mai reggel képe, a tegnapi és hajnali ködnek már nyoma sincs!
Szerintem gyönyörű!
Tegnap és ma befutott két sapka-sál szett megrendelés, egy csősál és egy nagy különlegesség, alig várom, hogy elkezdhessem, kíváncsi leszek, hogy birkózok meg vele. Ha elkészült, megmutatom.
Jelentem, iszom a vizet, a múlt hét elején volt utoljára migrénem, ez azért dicséretes!
A legközelebbiig...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése