Dobpergés, kürtszó, angyalok éneke...és kérem szépen, több, mint egy hónapos várakozás, érlelés, szoktatás, ismerkedés és alapos megfontolás után végre a polc a helyére került!
Köszönöm annak, aki szemétre dobta a polc lapját adó régi ajtólap betétet, a svéd bútorboltnak, ahol a polctartó elemeket vehettük olcsón (hivatalos neve számomra ismeretlen az eszközt tekintve), köszönöm a netnek, ahonnan ötleteket nyerhetek, köszönöm a Férjem cégenek a fúrót, a B betűs barkácsáruháznak, ahol az 500 db-os csavar és tipli-készletet vehettük szintén olcsón, ééés... Köszönöm a Férjemnek, hogy hagyja kiélni abszolút nem kiforrott lakberendezési hajlamomat és azt, hogy feltette a polcot!
És köszönöm, hogy megtanultam már egy ideje a türelmet is gyakorolni bizonyos esetekben...:-D
Íme két kép, egy közeli és egy teljes, esti fénynél, mert most így olyan hangulatos:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése